Az Iroda Poirot-ja (Ranpo x OC)

7. rész: Összefogni...?

-Miért gyilkolnak a könyvemből...? -Kérdezte elhaló hangon, és ajkai megremegtek.

A két fiú felé kapta fejét, és Dazai elképedve nézte hol a hullát, hol pedig a kissé kétségbeesett lányt. Ranpo csupán nézett maga elé, és elővette szemüvegét. Biztos van erre valamilyen magyarázat. A legjobb, ha minél hamarabb megoldja ezt az ügyet, és nem törődik a lánnyal. Azonban a kissé rémült arca az Írónőnek valahol mélyen mintha kissé megérintette volna. Megrázta gyorsan fejét, és felvenni készült volna szemét, mikor Dazai megszólalt.

-De, ha ez a te könyved, akkor tudjuk, ki a gyilkos!- próbált optimista lenni, a lány azonban megrázta fejét.

-Valahol az első könyveim között volt az eset, és azóta temérdeket írtam...Sajnálom, de erre nem emlékszem...-hajtotta le fejét, és belül elszégyellte magát. Ő írta a könyvet, és nem emlékszik rá? Pont erre? Csupán a neve ugrott be, ahogy elnevezte: Yoshiki Korai. Azonban ezzel nem megy semmire. Ranpo azonban kirángatta gondolataiból.

-Megoldom az ügyet, és nem kell agyalnotok. A képességem erre van kitalálva. - mondta magabiztosan és kissé öntelten, Yumiko azonban szólásra nyitotta volna száját, de a fiú már felvette szemüvegét. Szinte már megjelentek körülötte a szavak, és magabiztosan bámult a semmibe. Azonban nem mozdult. Nagyjából öt percen keresztül, mint egy élettelen szobor, meredt magabiztosan a semmibe, majd dühösen lecsapta szemüvegét a földre.- Francba! 

-Mi a baj, Ranpo? - rezzent össze Dazai a tárgy földhöz vágásakor. Ritkán látni Ranpot dühösnek, általában megfontolt, higgadt, és öntelt, azonban most kihozták sodrából.

-Nem tudok rájönni...!!-tépi szinte haját idegességében, a lány pedig rosszallóan megrázza fejét.

-Azt szerettem volna mondani, Ranpo-san, hogy ez az egyik legösszetettebb gyilkosság, amit valaha írtam. Nehéz lesz megfejteni. 

-Nem!! Akkor is megfejtem! - makacskodott a barna kalapos, Yumiko pedig mellélépett, és megfogta vállát, mire feléfordította fejét.

-Ranpo-san, ez nem fog egyedül menni. Össze kéne dolgoznunk..- hozta fel a témát, ő azonban elhúzódott tőle.

-Egyedül is menni fog! Elvégre, én vagyok az iroda legjobb detektívje!- fordult meg, és elindult egyenesen a főnök felé.

-Makacs...-sóhajtott Dazai, majd az Írónőre nézett.- Te mihez fogsz kezdeni?

-Információkat gyűjtök. -osztotta meg szándékait, majd odalépett egy vele egykorú, barna hajú rendőrfiúhoz. -Jó napot! A Fegyveres Nyomozóirodától jöttünk. A nevem Kurokawa Yumiko. Beavatnál kérlek az ügy részleteibe?- mutatkozott be kedvesen, a rendőr pedig elpirult kissé.

-N-Nos hölgyem, egy Ötvenes év körüli férfit találtunk, mint láthatja, a gyóntatószékben. Két lövés végzett vele, és egy keresztet rajzoltak homlokára a vérével. Az ujjlenyomat alapján nemsokára kiderítjük az áldozat személyazonosságát. Ha szeretné, megadhatom a telefonszámom, és tájékoztatom önt minden információról.- Yumiko elkuncogta magát, és bólintott. Tudta, mire megy ki a fiú játéka, de a világért se ellenkezett volna a kedves közeledésének. Mit ne mondjon, a romantikus magánélete romokban, és valaki legalább közeledik felé. De már előre tudja, hogy csak az információkkal fogja keresgetni. A barna hajú rendőrfiú gyorsan elővett egy cetlit, és ráfirkantotta a telefonszámát, és a nevét, majd ciánkék csillogó szemeivel odanyújtotta kissé remegő kezekkel Yumikonak, aki egy kisebb aranyos nevetéssel elvette a papírt, és megnézte a nevet.- Hoshiumi Tamaki. -olvasta a nevet, majd lágyan rámosolyogva intett neki, és odalépett a holttesthez. Mivel egy halvány részletre sem emlékezett, így muszáj volt valamennyit utánanéznie. Felhúzta kesztyűit, hogy ne hagyjon ujjnyomokat, és elkezdte az áldozat elemzését. Legelsősorban a testtel kezdte. Megmotozta, hátha van nála valamilyen aprócska jel, azonban semmi. Megnézte az arcát: Ekkor vette észre, hogy a szemei csukva vannak. Vajon segítséggel csukták le? Elővette púderét, és óvatosan megfújta szemhéját. Semmi. Tehát önszántából csukta le. Azonban észrevett egy aprócska nyomot- Márha lehet a tényt nyomnak nevezni-. Ugyanis a férfi ujjai összefonódva hulltak ölébe. Imádkozott. Halála előtt Istenhez imádkozott. Minden bizonnyal tehát menekült. Azonban, ki lehet titokzatos üldözője? Yumiko nem válaszolt semmit, csupán lassan kilépett a fülkéből, majd szemeivel egy adott pont felé kezdett haladni.