A kedvenc nyaram ✔

1. nap

  -Hát... Imádom a nagyit! - ocsúdott fel a döbbenetből először Morgan.
A tábor tényleg hihetetlen volt. Ahova beléptünk az egy hatalmas placc volt. Volt rajta egy nagy medence, rengeteg árnyékot nyújtó fa és néhány pad. A közepén egy nagy tábortűz rakó hely volt ami körül kis fatuskók voltak szék gyaránt. Ezenkívül messzebb látni lehetett faházakat (de félreértés ne essék rohadt jól néztek ki) és néhány akadály pályát. Vazelines csúszó akadálypályát, átugrálós akadálypályát meg miegymást. A tábor szélén pedig egy nagy épület állt.
  -Szervusztok! - lépett hozzánk egy harmincas éveiben járó nő - Loren vagyok és üdvözöllek titeket a Beach Camp-ben! Kérhetnék neveket? - mosolygott kedvesen. Beach Camp-es egyenpólót és farmer shortot viselt.  Egyesével bemutatkoztunk mire a nő feltett nekünk néhány anyag karszalagot.
  -A cuccaitokat csak pakoljátok le valamelyik padra fél óra múlva a tüzrakóhelynél van gyülekező akkor kapjátok meg a faházatokat. Addig is rendeződjetek négy fős csoportokba.  Ó, és úgy, hogy lány valamint fiú csapatok legyenek! Vegyesen ne, mert a faházakhoz kellenek. Érezzétek jól magatokat!
Megköszöntük az útbaigazítást majd a padok felé vettük az irányt.
  -Leszünk egy házban? - kérdeztem mire a lányok hevesen bólogattak.
  -De kéne még egy ember. - pakolta le a cuccát Teresa. Mi is így tettünk majd érdeklődve körül néztünk. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Jack volt az. Basszus úgy lefoglalt az önsajnálatom, hogy elfelejtettem szólni neki.
  -Keressetek valakit addig. Nekem ezt most muszáj felvennem. - mutattam a telefonomra.
Felém biccentettek majd elindultak szobatársat keresni.
  -Halló? - szóltam bele.
  -Csá bébi! Mizu? Már itt kéne lenned a strandon rád várunk.
  -Igen, tudom és sajnálom de a szüleim nyári táborba küldtek. Itt kell dekkolnom egy hónapig úgyhogy azt hiszem le kell mondanunk az összes programunkat. - válaszoltam szomorúan. A vonal végén csönd volt. Már azt hittem letette amikor ismét beleszolt.
  -Ez nem menő. - szólt bele idegesen - Hát kár. Pedig jó csaj voltál kíváncsi lettem volna milyen vagy az ágyban de ezt már nem tudom meg. 
  -Mi van? - kérdeztem vissza ingerülten.
  -Tudod ez egy nyár. Három hónap! Abból egy rohadt sok majdnem a... majdnem a fele.
  -Csodálom, hogy sikerült kiszámolnod a te agykapacitásoddal. - vágtam rá epésen.
  -Figyelj Anikó... - hagyta figyelmen kívül az előbbi megjegyzésem.
  -Avery vagyok te seggfej! - kiáltottam a könnyeimmel küszködve.
  -A lényeg, hogy ez egy kicseszett hónap. Bocs, de nem várlak meg. Nem tudlak. Bulizni fogok járni és nem ígérhetem meg, hogy nem fekszem le senkivel amíg nem vagy itt mert... Tudod jó pasi vagyok. Bomlanak utánam a nők. Vágod? Úgyhogy itt a vége. Csá Amanda. - felelte.
  -Avery! - ordítottam zokogva - A nevem Avery te hülye állat.
  -Tudod mi a nevetséges? - kérdezte szórakozottan - Hogy már tökre mindegy. - nyomta ki a hívást.
A sírástól rázkódó vállal megindultam a tábor oldalához egy fához. A kezembe temettem az arcom és rohanni kezdtem. Útközben véletlen nekimentem egy Beach Camp pólót viselő  srácnak így oda motyogtam valami bocsánat félét majd a fához rohanva leültem a tövébe és a térdemre hajtva a fejem sírtam tovább.
  -Hé! - halottam meg a srác hangját. Nem válaszoltam ezért leült mellém és átkarolta a vállam.
  -Mi a baj? - felnéztem rá. Meglepődtem, milyen fiatal volt. Max 18 éves lehetett. Biztos nyári munka. Annyira elkeseredett voltam és dühös, hogy nem érdekel, hogy nem is ismerem a srácot kiöntöttem neki a szívem.
  -Az előbb szakított velem a barátom mert eljöttem a táborba és nem dönthet meg a nyáron. Mindennek a tetejébe pedig még csak a nevemet sem jegyezte meg. - nevettem el magam hisztérikusan - tulajdonképpen ez elég nevetséges nem?
  -Ha igaz amit mondasz, akkor nem érdemes sírnod miatta. - mosolygott rám kedvesen.
  -Egyébként... Igazad van - dörzsöltem meg az arcom - Nem éri meg. - ráztem meg a fejem -  Avery vagyok!
  -Jason! A kávézóban dolgozom. Nyári munka. 19 vagyok úgyhogy az egyetemre gyűjtök - felelte.
  -Az jó. Pénzt keresni klassz. Hasznos - hadováltam össze vissza. Fogalmam sincs miért nem bírtam normálisan beszélni. Talán a szőkésbarna haja esetleg a zöldesbarna szeme vagy éppen az izmos felső teste miatt. Feltápászkodtam és megköszöntem Jason-nek, hogy segített kilábalnom a pillanatnyi mélypontomból, majd a találkozási pontra mentem mert már eltelt fél óra. 
Álltalános szabályokat soroltak csak föl meg, hogy holnap beosztanak minket csapatokba és így fogjuk ezt az egy hónapot végig csinálni. 
  -Szóval? - kérdeztem Morgan-től amikor vége lett a tájékoztatónak - Ki az?
  -Hadd éljek a lehetőséggel, hogy bemutattathassam neked Lennie-t.  - fordított felém Teresa egy kb. 13 éves lányt. Alacsony volt és szeplős barna hajában szőke melír csíkok voltak.
  -Szia! - mosolygott rám aranyosan - Nem, nem vagyok álltalános iskolás! 15 éves vagyok.
Ó! Kicsit mondjuk tényleg fiatalabbnak látszott.
  -Helló, Avery a nevem. Nem, nem Amanda és nem is Anikó. - mosolyogtam rá.
Mindketten elnevettük magunkat. Hát igen. Mi még könnyen megúsztuk egy két sérelem ugyan örökre belénk lesz vésve de még így is jobban jártunk mint egyesek.
Sokan nagyon megváltoznak a gimi alatt. Talán a csalódások, pletykák vagy a mérhetetlen mennyiségű szivatások miatt. 
De mégis, életem legjobb időszaka ez.

Sziasztok!
Itt is van a kövi rész!
Ebbe a könyvbe most nagyon belelendültem, úgyhogy gyakran várhatóak a részek.
Hamarosan jön a kövi!
Addigis legyen szupiszuper napotok!
Puszi!