A kedvenc nyaram ✔

Este

  -19-es - olvasta fel hangosan Lennie a házszámunkat. Akaratlanul is Jason jutott eszembe erről a számról. Gyorsan megráztam a fejem és elhessegettem őt a gondolataim közül.
  -Az vajon hol lehet? - nézett körbe tanácstalanul Morgan.
  -Hát mondjuk a 18-as után? - kérdezte gúnyolódva Teresa mire felnevettünk. Természetesen ezzel nem akarta megbántani csak viccelt. 
Bolyongtunk még egy darabig a házak között mire megtaláltuk a takaros kis faházat amin a 19-es szám állt. Belépve végig mértük a házat négy kis ágy volt benne meg egy külön helyiség a fürdőnek. Minden ugyan olyan szép volt mint a tábor és tiszta. Mindenki lefoglalt egy ágyat majd tanácstalanul ültünk az ágyunkon.
  -Szerintem mára csak a berendezkedést tették. Nem hiszem, hogy csinálunk valamit. - húzta föl törökülésbe a lábát Teresa. Sötét haját copfba fogta és elővett egy dobot a bőrönjéből - Catan? 
Lelkesen körbeültük a padlószőnyegen és elkezdtük kipakolni a játéktáblát. Már szinte mindent kipakoltunk amikor eszembe jutott, hogy elmesélem Oliviának Jack milyen bunkó volt. Hiszen Olivia otthon volt talán tudott volna tenni valamit. Mivel nem nagyon lehetett félrevonulni ebben a házban kimenni pedig nem akartam szóltam a lányoknak, hogy felhívom egy otthoni barátomat addigis várjanak egy kicsit a játékkal.
  -Szia Liv! - szóltam bele a telefonba mikor felvette.
  -Helló - köszönt vissza furcsa hangleejtéssel.
  -Képzeld, hogy Jack...
  -Igen halottam, sajnálom. Figyu az van, hogy éppen benne vagyok valamiben úgyhogy... Jaj ne csináld! Telefonálok, hallod! - nevetett föl Olivia sikítozva - Figyelj tényleg mennem kell. Bocsi - hadarta. 
Halottam ahogyan megnyom egy gombot, de valószínűleg nem figyelt mert a kihangosító volt az nem a hívás megszakítás. Összehúztam a szemöldököm, mert furcsa hangokat halottam a vonal végéről.
  -Jaj majdnem lebuktunk - kuncogott. Mi az, hogy lebukunk?
  -Jaj Jack! - sóhajtotta ismét mire megállt bennem az ütő. Jack? Ne! Nem az nem lehet, hogy Liv Jack-kel...  
Hirtelen meghallottam egy másik hangot.
  -Ó, Olivia, nem tudom Andreával mit csináltunk volna egész nyáron. Egyértelmű, hogy te vagy a csajom. - hallottam meg Jack hangját. Neki miért tudja a nevét és az enyémet miért nem? Hogy tehette ezt Olivia? Miért?
  -Avery! - kiáltottam idegesen - Annyira idióta vagy, hogy nem bírod megjegyezni? Olivia, te meg egy olcsó ribanc vagy! Azt hittem barátok vagyunk.
  -Na égre felfogtad mit csinálunk! Oké most már tényleg kinyomlak. Puszillak! - tette le a telefont Liv. Szóval direkt volt? Azt akarták, hogy haljam? Hogy így tudjam meg? 
Hirtelen kitört belőlem a zokogás. Ismét...
  -Hé! - kuporodott mellém Lennie - Mi a baj? 
Morgan a másik oldalamra ülve átkarolt és csitítgatott. Teresa egy darabig csak esetlenül bámult minket majd végül ő is odajött hozzám és megsimogatta a karomat.
  -Ne sírj, nem áll jól! - nyugtatott a maga módszerén. Elnevettem magam ezen amitől a többiek is megnyugodtak és elmosolyodtak.
  -De mi történt? - kérdezte Morgan mikor már megnyugodtam. Nagyot sóhajtottam majd elmeséltem nekik az egész story-t.
  -Bunkó - reagálta le először Teresa mikor befejeztem.
  -Barom - vágta rá Morgan.
  -Balfék  - sziszegte Lennie.
  -Több "B" betűs nem jutott eszetekbe? - nevettem.
Lassan besötétedett mi pedig még mindig társasoztunk és nevetgéltünk. Aztán mikor befejeztük a Catant (amiben természetesen Teresa nyert) bekuckóztunk Lennie ágyára, mert az övé volt szemben a tv-vel, és filmeztünk. Kivéve Teresat aki a tankönyveit bújta. Éppen az Útvesztő ment amit egyébként imádok de kicsit parázok is tőle. A második része ment amiben már megjelenik több "bökött" is így ha megláttunk egyet egyszerre sikítottunk fel. Amikor viszont Thomas-t vagy Newt-ot mutatták egyszerre olvadoztunk. Na és igen aki ismeri a filmet az értheti, hogy Teresa miért menekült a kovalenskötés rejtelmeibe. Ugyanis minden egyes alkalommal röhögve cukkoltuk azzal mennyire odavan ért Thomas vagy éppen fordítva. De mit lehet tenni túl magas labda volt ahhoz, hogy le ne üssük.
Miután pedig bejöttek takarodót fújni felváltva lezuhanyoztunk majd az ágyunkba bújva dumáltunk még órákig. És igen, elmondtam nekik Jason-t is. Mire befejeztük a kitárgyalását ugyan rákvörös lett a fejem de mindegy. Aztán kb. olyan kettő, fél három körül kidőltünk. Mindenesetre azt hiszem elválaszthatatlanok lettünk.

Hihetetlen milyen hamar ott tud valaki hagyni minket akit nagyon szeretünk. Akár sírva akár rezzenéstelen arccal esetleg nevetve de otthagynak. 
Viszont, ha szerencséd van ugyanolyan gyorsan találni tudsz valaki mást akivel akár örökre is együtt boldogítjátok egymást. 
Jóban is, de még jobban a rosszban.

Hellóka!
Mint ígértem itt is a következő rész.
Sietek a következővel is, hogy így karantén idején olvashassatok valami boldogat és naposat.
Addig is legyen szupi szuper napototok.
Maradjatok erősek!
Puszi!