Amikor nem keresel semmit sem kétségbeesetten, akkor talál meg az, amire igazán szükséged van. Ezért is szerette igazán Taehyung és HaRin is az életet. Egyszerűen annak éltek, amit szerettek és azokkal töltötték az idejüket, akiket szerettek. Gondta...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"Falling too fast deeply in love Finding the magic in the colors of you"
───☽ ·☼· ☾ ───
A hold magasan ült trónján, mire a két fiatal elérte a modern épületet. Útjuk hiába nem telt volna bele pár órába, az andalgó tempójuk és a néhol kellemes némasággal fűszerezett beszélgetésük viszont egy másik idősíkra repítette őket, hol teljesen máshogy ketyegett az óra. Kezük szinte eggyé vált út közben, ami csakis akkor tűnt fel mindkettőjüknek, mikor Taehyung automatikusan összekulcsolt kezeikkel nyúlt kulcsáért.
Némán felnevettek és engedték, hogy tagjaik szeparálódjanak. Különös hiányérzet alakult ki mind a kettejükben pőrén maradt kezükön.
– A többiek? – suttogta alig hallhatóan HaRin, miközben beléptek az elemésztő sötétségbe.
Nem látott semmit Taehyungból, mégis tudta, hogy egy komisz mosoly ül arcán.
– Alszanak valószínűleg. Kíváncsi vagyok reggel hogy fognak reagálni.
A lány önkéntelenül is fogai közé kapta alsó ajkát, ahogy az felfelé görbült. A bizsergető érzés egyre erősebb volt mellkasában. Olyan volt, akár egy tartály, mi egy hajszálnyira van attól, hogy megteljen és túlcsorduljon.
Nem siettek el semmit, halkan levették a cipőjüket, kitapogatták merre vezet a fal és megindultak előre. Abban a pillanatban, hogy kiértek a halvány holdfény által megvilágított nappaliba, Taehyung ismét rásimította kezét HaRinéra és kérdés nélkül összekulcsolta ujjaikat. Egyetlen szó sem hagyta el ajkait, ahogy óvatosan el kezdte húzni egy irányba.
A lány legszívesebben felnevetett volna, miközben követte a hírességet.
Kifejezetten hamar elértek a keresett helyig és mikor benyitottak, egyszerre sóhajtottak fel csendben.
Ezüst fényben sütkérezett a szoba. A berendezés egyszerű volt, mégis elegáns, rengeteg teret hagyott arra, hogy az ablakon beszűrődő holdfény terjeszkedhessen. A csordultig telt égitest gömbölyű alakja úgy vetődött a földre, akár a sztárra váró reflektorfény a színpadon.
Taehyung fogai közé kapta alsó ajkát és egyszerűen behúzta HaRint a kör közepére. Nem volt túl nagy a lendület, viszont a figyelmeztetés hiánya elérte, hogy a lány a híresség mellkasán landoljon, ezzel egy néma nevetést kiváltva belőle. Taehyung felemelte kezüket, majd másik kezét a lány lapockájára csúsztatta; csak ezután pillantott le az érdeklődő szempárra.
Egy szívdobbanásnyi időre elakadt a lélegzete, ahogy belenézett a végtelen holdat visszatükröző, halvány kékes-ezüst ékkövekbe. Úgy érzete lábai a föld felett lebegnek és a fénylő csillagok szerény randevúra invitálják maguk közé.
HaRin szíve hatalmasat dobbant, Taehyung intenzív tekintete alatt. Fejét kissé oldalra biccentette és megpróbált rájönni mi babonázhatta meg ennyire a fiút. Pár másodperc után sem tudta megfejteni a szinte elvarázsolt híresség arcát, sem szokatlanul elsötétült szemeit.
