ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

21

Tíz perc.

Tíz perc elteltével vette le láthatatlan béklyóimat, amelyek a testem minden egyes részét behálózták. Tudtam, hogy történt valami, hiszen ha nem lenne szüksége minden erejére, akkor ugyanúgy fogvatartana, mint eddig.

Az ajtóhoz rohantam, de az nem engedett. még az Erőnek sem. Magamhoz vonzottam a terem közepén felejtett fénykardot, majd nekiestem a hófehér anyagnak, ami valószínűleg fel volt készítve ilyen eshetőségre is, hiszen egy karcolás sem esett a burkolaton. Néhány perc múlva reményvesztetten csúsztam a földre, azonban teljes tehetetlenségem felemésztett. Kezdenem kellett magammal valamit. A férfi mellett elpuhultam, és nagy valószínűséggel ezzel ő is tisztában volt. Talán ez volt a célja.

Tekintetem megállapodott a terem másik végében lévő, mégis a helyiség ékeként hivalkodó trónuson. Ha valóban közös uralmunk alatt tartanánk a galaxist, akkor meg kéne nagyobbítani az ülőalkalmatosságot, hiszen az csak egyszemélyes volt. Mi van, ha hasonlóképpen szeretné a marionett bábuként működő testemet rángatni cérnáimnál fogva, midőn az övét Snoke? Én csak egy eszköz vagyok neki, erőforrás, hiszen többre mehetne velem a különleges kapocsnak köszönhetően, mint egyedül. A gondolatoktól meghasadt a szívem, ösztönösen cselekedtem. A trónszékre irányítva minden felgyülemlett sötétséget bravúrosan suhintottam végig rajta számtalanszor a fénykarddal. A düh elvakított. Csak akkor álltam le, mikor tüdőm kezdte feladni a harcot vérmes mozdulataimmal szemben. Nyughatatlan elmém addig akarta folytatni a tusát, amíg apró darabokra nem zúztam volna az egész helyet Kylo Ren emlékével együtt. Csakhogy a fizikálisan érzékelhető dolgokat sokkal könnyebb megsemmisíteni, holmi túl makacsul ragaszkodó gondolatokkal szemben.

A trónból semmi sem maradt, leszámítva a földön heverő szilánkjait. Pont, mint a lelkem. Ott hevert csizmáim alatt széttiporva, mintha nem is lett volna sosem egészben. Csak úgy kaptam volna, darabokban.

A kétszárnyú ajtó megadta magát, kirepült a helyéről.

Összerezzentem. A fémdarab, melyet eddig hiába próbáltam kinyitni, a terem közepén landolt, a folyosóról pedig szürke köd áramlott be, lassacskán megtelítve a helyiséget. Minden olyan opálos volt szemeimnek, amiket szétmart a füst tüdőmmel együtt. Hunyorogva meredtem a lassacskán kibontakozó alakra, akinek körvonalait szemeim éppen csak felismerték. Olyan idegenül hatott itt a látványa, hogy meghasadt a szívem. Lábaim önállósodva siettek az illető elé, aki hatalmas mancsait kitárva zárt puha ölelésébe. Könnyeimet meglátván felmordult, én pedig elnevettem magam.

- Te is hiányoztál, Csubi - fejemmel újra mellkasához bújtam, majd feleszmélve az érzelgős pillanatból hátrébb hőköltem. - Mit keresel te itt?

Számonkérő hangomat kifogásolva kezdett össze-vissza magyarázkodni, mire megráztam a fejem jelezvén, hogy lassítson, mert egy szavát sem értem.

- Megmentünk - jött a hang a vuki mögül, mire kinézve a robusztus test mellett egy újabb ismerős arc bukkant fel a ködfelhőből.

Összefontam karjaimat magam előtt, majd felvont szemöldökökkel figyeltem a férfi minden egyes mozdulatát. A harag elöntötte az agyamat és nehezen álltam meg, hogy ne hajítsak valamit ahhoz a magát ártatlannak mutató képéhez.

- Azt hiszed, hogy idejössz és hőst játszva kimentesz egy vártoronyból? - hitetlenkedésemnek hangot adva léptem egyet irányába.

- Rey, megölhetett volna!

- De nem tette! - üvöltöttem teli torokból, már-már égett a tüdőm a bennem fortyogó méregtől. Egy könnycseppet letörölve megráztam a fejem. - Poe ötlete volt?

Finn feszülten összeszorította ajkait, és mintha nem hallaná a kérdésem csendbe burkolózott. Ezzel választ is kaptam.

- Ilyen közel jártam, hogy megtörjem a jeget, de ti öntörvényűen úgy gondoltátok, hogy segítségre van szükségem, beállítotok és felborítjátok mindazt, amit felépítettem!

Finn orrlyukai kitágultak, látszott rajta, hogy nehezen fogja vissza magát.

- Tudni akarod, ki adta ki a parancsot?

- Rajta! - tártam ki a kezem türelmetlen hatást keltve, de igazából már ez sem érdekelt különösebben.

- Lando Calrissian.