Farkasok az Esőben.

17.fejezet : Szülés Csodája

/Olivia /

Hamarosan hatalmas fájdalomra ébredtem, Alex nem volt mellettem. Próbáltam fel állni, de akkor még jobban fájt. Olyan érzés mintha le akarna szakadni a hasad és nem csillapodik, pár másodpercig jobb, aztán újra jön a pokol. Már most nagyon fáradt vagyok. Mikor jön egy fájdalom hullám össze gömbölyödök, csak halkan nyüszitek. Nem tudom szóljak - e Alexnak. Néha úgy érzem jó egyedül, más pillanatban pedig elönt a félelem. Talán tíz perc telhetett el, mikor hangokat hallok. Alex nyit be a szobába, idegesen rám néz, és azonnal felém indul.
-/Annyira félek! Nagyon fáj! /.-suttogom a tudatába!
-/Itt vagyok nem lesz semmi baj, Jack is jön! /. - nem akarom Jacket.. Csak Alexra vágytam.
Újabb fájdalom árad szét a testemben, de, valahogy annyira más hagyom, hogy átjárja a testem.

/Alex/

Hosszú 3 órát tudatunk magunk mögé. Jack mire befutott egy óvatos kis buksika már kint volt. Rá pár percre megszületett a kisfiúnk, gyönyörű tiszta fehér bundája volt, mint Oliviának. Én már sírtam mikor oda tettem Olivia mellé aki rögtön tisztogatni kezdte.
Egy harmicperc múlva világra jött az én hercegnőm, aki az én éjfekete bundám örökölte.
Közben az egész falka a szobánk elé gyülekezet, és onnan izgulták végig a 3 órát. Jack meg vizsgálta a kicsiket akik nagyon szép súllyal születtek. Minden rendben volt velük. Oliva nagyon fáradt volt, így még morogni is elfelejtett Jackre! Ezen mindketten el mosolyodtunk. Jack Oliviát is meg nézte, vele is mindent rendben talált.
A két kicsi hangosan nyüszitett, éhesek voltak!
Hamar cicire találtak. Már falkas alakban oda bújtam Oliviához.
-/Köszönöm Kedvesem! /. - nyomtam oda a fejem az övéhez.
-/Nagyon szeretlek, köszönöm hogy ennek a két kicsinek az anyukája lehetek!. /- bújt ő is közel hozzám.
-/Én köszönöm, hogy vagytok nekem! /. - életembe nem voltam ilyen boldog.
Halkan nyit az ajtó ahol a falka összes tagja ált.
/-Bejöhetünk?? /. - kérdezték egyszerre.
-/Gyertek!./- szólt Olivia erőtlenül.
Óvatos közelítettek, tágra nyílt szemekkel nézték a két kis csodánkat.
-/Mennyire picik! /-nézte öket Evi.
-Annyira szépek! /. - Liza már lassan sírt mikor meglátta öket.
-/Gratulálunk! /. - sugták a fiúk egyszerre.
-/Lassan menjetek had pihenjenek!. /-szóltam rájuk nem szívesen, de ki setenkedtek.
Olivia hamar elaludt és a kicsik is követték a példáját. Én csak néztem öket olyan csodálatosak voltak!