Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Hercegnő és Bobby

Ezernyi megírt és kitörölt üzenet, átforgolódott éjszakák, ez várt rám, miután megjött a várva várt IGEN. Andreas és Hercegnő is érezte rajtam, nem vagyok nyugodt. Hol majd szétvetett a boldogság, hol meg olyan mély letargiába estem a bizonytalanságtól. Nem mintha nem bíztam volna Luke-ba, de azért volt egy kis fenntartásom. Mert lehet csak merő jóindulatból írta vissza, holott Tom hallani sem akar rólam. Emmával kellett beszélnem, de napok óta nem jelentkezett. Pedig ő a soros.

Aztán eltelt egy hét, mikor egy üzenet jött tőle, hogy Benton kórházban volt, és hogy már jobban van, és ne haragudjak, hogy nem hívott. 

- Miért nem szóltál? Istenem, mi történt? - Még soha nem fogtam a kezembe a kisfiút, nem éreztem az illatát, a bőre puhaságát, de annyira szerettem, mintha ismerném. Mert ismertem is. Tudtam, mikor emelte fel a fejét, mikor fordult át, mi volt az első alig érthető gügyőgő kis szavacskája. - De jól van, ugye?

- Semmi komoly, csak megijedtünk. Elkezdett fogyni, étvágytalan lett, napokig ment a hasa. 

- És? 

- Valami fertőzést kapott el, és bent tartották a kórházban. Csak eddig nem volt időm hívni téged.

- Teljesen megértelek Emma. A lényeg, hogy már jól van. 

- Döntöttél közben? Eljössz akkor az esküvőmre? - Hallottam a hangján, hogy fél a választól. 

- Igen! - Bejött ez a nem gondolkodom sokat a válaszon téma. Luke megszerettette velem. Eddig mindent túlagyaltam. Ezentúl nem fogom. Apukám is erre próbált rávezetni, csak ő máshogy.

Ez az új életfilozófiám. Aztán hogy bejön-e, majd kiderül. Bántani senkit nem fogok vele. Ha kérdeznek, ami az eszembe jut, azt felelem. Erre mondják azt, hogy ami a szívemen, az a számon. Mennyivel más lenne most az életem, az életünk, ha ezt hamarabb alkalmazom. Lehet már Tom felesége lennék, terhesen. Vagy ki tudja? De kár is ezen gondolkodni. 

- Akkor majd küldöm a meghívót online, és nem fogadok el semmilyen kifogást. Rendben?

- Rendben. - jött is a meghívó pár percen belül, és ami furcsa volt, hogy csak cím és pontos időpont volt rajta. Ilyen esküvői meghívót én még nem láttam. 

Légy itt, és ünnepelj velünk! 

Ennyi! Puritán és titokzatos. De ha nekik jó? Aztán pánikba estem, mert a dátum felett igencsak elsiklottam elsőre. Jövő év május 31. Nagyon nem jó, a képregény találkozó meg  másnap lenne Bostonban. De nem mondhatom le egyiket se. 

- Luke! Baj van! Meghívtak egy másik esküvőre is, és ráadásul tanú lennék.

- És ez miért baj?

- Mert május 31.-én lesz.

Hallgatás a másik oldalról, fojtott beszéd. - Az baj. Mert a miénk is akkor lesz. De ez a népszerűség átka. Tedd fel magadnak a kérdést, mi a fontosabb. Ismered a játékot, alkalmazd magadon. 

Végigfuttattam a kérdéseket a fejemben. - Luke! Nem fog tetszeni a válasz. 

Túlságosan könnyedén és derűsen fogadta. Azt hittem majd győzködni igyekszik, vagy kicsit megsértődik, de semmi. És ez rosszul esett, de legalább igazolta, hogy jól döntöttem. Emma tanúja leszek az esküvőn. Aztán másnap rohanok, mármint repülök Bostonba. Atyaég, jó zsúfolt napjaim lesznek. Pedig jól kell kinéznem, ha ott lesz Tom is. Márpedig ott lesz. És nem lehet akkora nagy ez a buli, hogy ne fussunk össze. Ami inkább az esküvővel kapcsolatban zavart, az pedig nem volt más, mint... Diana.