Lelkiismeret (BEFEJEZETT!)KIADOTT!!🤩

11.rész Alex és Dominik visszatér

Gergő kihozta a filmnek becézett kis alufóliába csomagolt gumót, mellé egy papír tömböt és egy tippet.
-Na kicsinálja meg, te vagy én? -tette fel a kérdést Gergő.
Se Rebeka sem Gergő nem tud, olyan hú de szépen tekerni. Nem esik szét de nem lesz szép.
- Ez honnan van?-érdeklődött Bea.
- Amszterdamból. -húzta széles mosolyra a száját Gergő.
Bea csak bólogatott, hiszen neki mindegy mert úgysem próbálja ki. Neki az a három somersby elég, lehet, hogy még hagy is belőle.
- Csináld meg te. -mondta Rebeka egy kis gondolkozás után.
- Jó, addig bontasz nekem egy sört? Meg gondolom nektek is valamit.
Rebeka elment a sörnyitóért és kinyitott egy-egy somersbyt és egy sört amit Gergő elé tolt.
- Köszönöm! -mondta Gergő, de közben már nem nézett Rebire mert elkezdte a „műveletet".
Először a filmet lemorzsolta majd összekeverte a dohánnyal. Aztán egy tippet hajtott egy vastagabb papírból és az összekevert dohányt szépen bele helyezte a cigi papírba. Be csavarta, meg nyálazta és kész is volt.
- Azta ez most nem is lett olyan rossz.-jegyezte meg Rebeka
- Köszönöm, tényleg nem. -mondta Gergő büszkén.
Koccintottak és mindenki bele kortyolt az italába.
- Mehet? -kérdezte Gergő.
- Persze. -vont vállat Rebeka.
Gergő megfogta a cigit és meggyújtotta. Az étkezőt egyből maga alá temette az illata. Nekik illat persze lehet másnak szag.
Egyből elindítottak egy zenét, hogy vigye a hangulatot. Először Orsi: Ha le megy a nap című zenéjét hallgatták, majd benyomtak egy egyveleget amiben főként retró magyar zenék szóltak.
Gergő és Rebeka folyton nevettek, ami persze teljesen magával ragadta Beát is. Nevetgéltek egész végig, énekeltek. Még x faktorosat is „játszottak", egy ember énekelt a másik kettő zsűrizett.
Persze ott is nagyon kiröhögték egymást, és magukat is.
Gergő már a második sörét itta, és a lányok is a második somersby felénél járhattak.
- Hozzá szólt a Ricsi a képhez. -mondta Gergő miközben a telefonját bújta.
- És mit? -kérdezte Rebeka.
- Azt írta, hogy „Engem meg jól itthon hagytatok :D Jó szórakozást!"
- Legközelebb elvihetnénk magunkkal, nem? -gondolkodott Rebeka.
- Hát nem tudom. -vonta meg a vállát Gergő.
- Mi a bajod vele?- nézett rá furán Rebeka.
- Semmi, csak szerintem hajt rád.
- Egyik az, hogy ez hülyeség a másik meg, és ha igen?
- Semmi csak gondoltam szólók. -vonta meg a vállát Gergő.
- Jaj de borzalmasak vagytok. -nevette ki őket Bea és a homlokára csapott.
Rebeka és Geri elkezdtek énekeli, Nótar Maryt, bár nem lehetett rá ismerni az ő variációjukban.
- Én szerintem elmegyek lefeküdni. - mondta Bea mikor meg itta megkezdett italát.
- Rendben itt a nappaliba jó lesz? -kérdezte Rebi, hiszen ő volt a házi gazda.
- Persze.-mosolygott rá Bea és felállt az asztaltól.
Levette a cipőjét, jó éjszakát kívánt, bement a nappaliba és becsukta az ajtót.
- Nézd Rebi. -szólt Gergő a lánynak. - Itt van még a cigi fele csak szólók.-mutatott a hamutartóba.
- Na baszki.
Geri ismételten meg gyújtotta a cigit, így adogatták egymásnak amíg most tényleg el nem fogyott.
Mivel ez már eléggé kiütötte őket, megbeszélték, hogy elmennek aludni. Be is mentek a szobába.
- Átmegyek a másik szobába átöltözni és akkor te meg itt át tudod venni a ruhád. -mondta Rebeka.
- Milyen másik szobába?
-Az Alexébe.
- Rendben. -bólintott rá Gergő.
Rebeka megfogta a kis pizsamáját és átsétált Alex régi szobájába, felkapcsolta a villanyt és leült az ágyra. Miután átöltözött egyszerűen nem tudott felkelni, nagyon el punnyadt ettől a dologtól, pedig ő nem szokott,
Rebeka körbe nézett a szobába és ott volt egy közös kép. Alex és ő volt rajta. A 18. születésnapján. Rebeka vörös szemei egyből könnybe lábadtak, és az arca hirtelen tiszta víz lett. Jöttek a könnyei mintha muszáj lett volna.
- Miért sírsz Rebeka? -kérdezte valaki.
- Gergő te vagy az? -kérdezte sírva Rebeka.
Nem jött válasz.
- Csak a fű miatt van, az eszem szórakozik velem. -mondogatta magába miközben nedves arcát a tenyerébe temette.
- Én vagyok az! -mondta megint egy hang.
A lánynak ismerős volt a hang így felpillantott, Alexet látta meg. Ott ült mellette az ágyon, épségesen ugyan úgy mint régen.
Rebeka teljesen leblokkolt nem tudta mit tegyen így megint csak elkezdett sírni.
- Nyugi Rebi! Meséld el mi a baj. -mondta nyugtató hangon Alex, kishúgának.
- Annyira hiányzol. -mondta de már zokogva. - Sosem mondtam, hogy szeretlek, pedig te voltál a legjobb barátom! És itt hagytál .... -már nem jöttek ki hangok a torkán.
- Rebeka, nyugi! Elmondok valamit. -kezdett bele Alex.
- Te egy szellem vagy? -vágott közbe húga.
- Annak hívsz aminek szeretnél elmondom minek vagyok itt. A baleset óta, figyelünk titeket, mi mind. Vigyázunk rátok. Bár Gergő, nagyon jól teszi, hogy így vigyáz rád. De a lényeg, hogy most, hogy „filmeztetek" -mutatta az idézőjelet a kezeivel. - Láttok minket. És tudunk beszélgetni. De Rebi, kérlek ne szokj rá semmi káros dologra. Ígérd meg nekem!
Rebeka nem tudott meg szólalni azóta is csak folytak a könnyei, patakokba.
- Sosem leszel egyedül! És én is nagyon szeretlek! -mosolygott rá a bátyja.
Rebeka szorosan meg ölelte ami csak több könnyet csalt ki belőle. Egyszer csak észre vette, hogy Alex eltűnt.
- Mindig itt leszek neked, Szeretlek! -mondta halkan, de Rebeka már nem látta őt.
Eközben Gergőnél...
Gergő még az átöltözésig sem jutott el, Rebeka szekrényén ott volt Dominik ballagási képe. Gergő mikor meglátta eszébe jutott a majdnem 20 éves barátságuk és a sok közös emlék. Eszébe jutott, hogy igen ő még nagyon hiányzott a mai estéből.
Mikor rávette volna magát, hogy átöltözik felállt és Rebeka ágyán, szemben ott ült Dominik. Gergő a ruhákat a földre ejtette, elgyengültek a kezei és nem bírta megtartani. Lába elkezdett remegni, szeméből pedig megindultak a könnyek.
- Gyere ülj le Barátom! -mutatott maga mellé Dominik az ágyon.
Gergő szépen lassan odasétált és Dominikot nézte, könnyes szemekkel.
- Ne sírj, Barátom! Mondd el mi a baj? -tette fel a kérdést Dominik.
- Annyira sajnálom! Mindent sajnálok. Az én hibám volt, minden az én hibám volt. -hadarta Gergő, jó pár szipogás között.
- Nem, ennek így kellett történnie.-mondta Dominik.
Gergő meg akart szólalni de Dominik közbe vágott. - Figyelj, mi látunk titeket, és az, hogy így vigyázol a Rebire az remek, tényleg remek ember vagy. De ne drogozzatok. Megértettük egymást?
- De nem tudunk máshogy aludni. A hiányotok az őrületbe kerget minket. -mondta és már ő is zokogott.
- Mi minden nap itt voltunk köztetek, csak nem láttatok. Most valószínűleg a fű hatása.
- Nagyon sajnálom Dominik. Te voltál a legeslegjobb barát, nem is kívánhattam volna jobbat. -mondta miközben a szemét törölte.
- Szeretlek Barátom! -mondta Dominik és megveregette Gergő vállát.
Gergő megint meg törölte a szemét de mire elvette a kezét már egyedül volt a szobába.
- Köszönöm ezt a röpke 20év barátságot.. Testvérséget. -mondta Dominik de már nem lehetett látni.
- Én is szeretlek Barátom! -mondta Gergő.
Hirtelen eszébe jutott Rebeka és átsietett Alex régi szobájába. Rebeka ott zokogott az ágy szélén.
Gergő leguggolt elé és megfogta a kezét: - Gyere aludni, jó?
- Aludhatok melletted? - nézett a lány nagy kisírt, vörös szemekkel.
Gergő bólintott, megfogta Rebeka kezét és átvezette a szobába.
Befeküdtek Gergő ágyába és Rebeka hozzá bújt a fiúhoz.
- Kit láttál? -kérdezte szipogva Rebi.
- A Dominikot, és te? -kérdezett vissza és közben simogatta a hátát, hogy kicsit megnyugodjon.
- A bátyámat.-mondta halkan. - Olyat mondtam neki amit még soha...
- Mit?
- Hogy szeretem. Hogy mindennél jobban szeretem és mindennél többet jelentett nekem, hogy ő itt volt mellettem.-mesélte a lány.
Rebeka Gergő mellkasába temette az arcát és a sírás miatt egész gyorsan elaludt. Mikor Geri látta, hogy a lány már alszik, őt is elnyomta az álom, de addig nem hagyta magát. Átölelte Rebit és megpróbált elaludni.