Beépített érzések

14. rész

|Hannah szemszöge|

Napok óta nem ettem. Gyengének és fáradtnak érzem magam. Aludnom kellene, de nem megy. Holnap lesz az a nap.
- Csak lefekszem és behunyom a szemem. De nem alszom!- figyelmeztettem magam.
- Miért pont ti?- kérdezi egy ismerős hang franciául.
Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a szemben lévő cellában a férfi ül és bámul.
- Tessék?- kérdeztem.
- Miért pont ti szökhettek? És miért  mi maradunk? Elvégre, mi már több éve itt vagyunk!
- Vissza jövök értetek!- ígértem meg.
- És honnan tudjam, hogy nem csak kihasználni akartok minket, hogy megszökhessetek?
- Esküszöm hogy visszajövök! De ha holnap nem segítetek megszökni, akkor mind itt halunk meg.
- Csöndet!- ordította egy őr.
A férfi a fal felé fordúlt, majd magzatpózban lefeküdt. Én is így tettem közben mondogattam a mantrámat: ne aludj! Nem vagy álmos! Ne aludj!

[...]

-Felkelni!- szólalt meg egy férfi, akit Mr.Peterson Poseynak hívott.
Elaludtam. Nem az nem lehet! Ébren kellett volna maradnom! Noah és Chloe még aludtak. Posey közeledett az étellel.
 - Cselekednem kell.- mondtam magamnak
- Noah!- ráztam meg- Noah, kérlek ébredj fel!
- Csak még öt percet anyu!- mondta kótyagosan
- Noah, Hannah vagyok! Jön az étel!
Tegnap, mikor átvettük a tervet megbeszéltük, hogy a "jön az étel" lesz a kulcsszó.
A bal oldalamról ásítást hallottam. Chloe.
- Jön az étel!
Egyből értette mire gondolok.
 Végre Noah is felkelt. Posey egyre közelebb ért.
- Jó reggelt! Jól aludtatok?
- Regina? Te is része vagy ennek az egésznek?
Körbenézett, hogy biztos legyen benne senki más nem hallja csak mi hárman.
- Peterson ide osztott be és azt mondta, ha segítek nektek én is ketrecben végzem.
- Mégis miben nem szabadna segítened?
- A szökésben.
Honnan... Az orosz férfi.
- null huszonnégyben itt kell lennem- mondta.
- Hát nekünk is!
- Regina!- szólt rá Posey, majd bedobta a cellába a trutyit.
- Ma megeszed! Ez majd segít az aktus alatt.
Valahogy időt kell nyernem. Szerencse, hogy annó még színészkedni is tanúltam.
- Ma ne számítsanak semmi olyanra!- tettem a kezemet a hasamra.- Megjött.
Noahra néztem és az arca megkönnyebbülésről és undorról árulkodott. Az elsőnek örültem a másodiknak meg...hát igazából az összes fiúnak ez a reakciója ha egy lány a menzeszéről beszél, szóval nem lepődtem meg.
- Remek- Nézett Posey ugyan azzal az undorral mint Noah.- Szólok Mr.Petersonnak.
- Ja és nagyon szépen köszönjük ezt a kajának nevezett szart, de vigye vissza és mondja meg a szakácsnak, hogy nem ártana étel állagúra csinálnia.
- Kávéfőzőt nem kértek?- kérdezte gúnyosan.
- Köszönjük Posey, talán majd legközelebb.
- Mr. Posey!
- Rendben.- mondtam kihívóan-Ms.Collins.- nyújtottam a kezemet.
- Tessék?- Kérdezte Mr.Posey
- Mondom Ms.Collins!
Elkezdett nevetni.
- Ha nem tűnt fel, nem vagy olyan helyzetben, hogy megmond hogy hívjalak.

[...]

Teltek a napok. Igazából, csak kettő, de az mind ötlet nélkül telt. Próbáltam meggyőzni Reginát, hogy segítsen de nem mert válaszolni. Az oroszokkal azóta az este óta nem beszéltünk. Noah még mindig haragudott rám.
- Noah, van itt még valami amiről tudnod kéne.- mondtam neki franciául.- Emlékszel mikor azt mondtad nekem, hogy képes vagy befolyásolni az embereket?
- Igen.
- És arra, hogy ez csak azért van mert híres vagy?
- Arra is.
- Hát ezek nem a hírneved miatt vannak.
Sóhajtott.
- Akkor miért?
- Lehet, hogy már valamilyen szinten rájöttél, hogy akik itt vannak nem átlagos emberek.
- Csak bökd ki!
- Ez egy szuperképesség. Te képes vagy arra, hogy az emberek illúziókat lássanak.
- Oké.- Mondta, mint akinek már minden mindegy.
- Kérlek! Még nem adhatod fel!
- Már megtettem.
- Noah...- kezdtem.
Miután egy perc elteltével sem folytattam a mondatot megfordult. Még mindig haboztam, aztán...aztán csak kiböktem.
- Noah, szükségünk van rád! Szükségem van rád! Nélküled nem fog menni.
- Ha csinálom amit kérsz, megígéred, hogy békén hagysz?
Mindketten tudtuk hogy ez úgysem fog bekövetkezni, de megígértem.
- Tehát, az lenne a dolgod, hogy aki a biztonsági felvételeket nézi az ne lásson semmit minimum három percig.
- Megpróbálhatom. De nem ígérek semmit.
- Köszönöm.
Látszott hogy erölködik és már nem bírja sokáig ezért gyorsnak kellett lennem.
- Regina, kérlek! Te nem vagy ilyen! Jó ember vagy és most segítened kell nekünk.
- Tudod, hogy nem beszélhetek.
- Noah megoldja. Kérlek segíts! Látod mit
 csinál Peterson. Ha már nem kellünk neki megöl és ha minket megöl, akkor nem kell őrt állnod és veled is végezni fog. Ez az ember veszélyes és ezt te is tudod!
- Jó. De ha segítek, megöl.
- Te is velünk jöhetsz. Kérlek!
- Hannah, nem bírom- mondta fájdalmasan Noah.
- Kérlek, kérlek, kérlek!
- Legyen. De mégis hogy akartok kiszökni?
- A szellőző lenne a legjobb módszer. Kéne szerezned nekünk egy lézerpisztolyt.
- Este megpróbálkozhatok vele.
- Akkor este szökünk.
- Időpont, pipa új szövetséges, pipa Noah a halálán van, pipa.- mondta Noah
- Jesszusom tényleg! Rendben mostmár abbahagyhatod.
Egy megkönnyebbült sóhaj tört ki belőle.
Hazamegyünk. Várjunk...nincs otthonom és mostmár a Schnapp ház sem biztonságos. Mihez kezdünk!?

Katy💚