Az ifjú maffiavezér!

Izgalmas Délután

Amint befejeztük az évest utána nagy csend telepedett közénk.
-Hogy tetszett a film?- érdeklődött
-Hát egész jó volt, csak ijesztő. De többször nem akarom megnézni azt hiszem.-bologattam ő pedig felnevetett- milyen édesen nevet istenem- gondolkoztam
-Hát te édesebben nevetsz-kacsintott. Baszki hangosan gondolkoztam.-de azért köszönöm.- mosolygott.
-Amúgy mi szél hozott erre? Nem zavarsz így 2 óra után meg semmi csak még mindig nem értem.- de őszinte vagyok.
-Hát igazából szeretnék veled jóba lenni, meg te nem olyan vagy, mint a többiek.- mélyen a szemembe nézett láttam, hogy komolyan beszél.
-Ezt, hogy érted?-de kíváncsi lettem hirtelen.
-Na jó este esetleg nem lenne kedved beülni valahova?- hát ez olyan témaváltás, mint amilyet én szoktam csinálni.
-Sajnos este nem jó nekem. Megyek be apuhoz, mivel van egy kis dolgom ott, de ha akarod eljöhetsz úgy is tudod, hogy hova megyek.- mondtam és reméltem, hogy eljön
-Nekem oké és akkor hányra kell menni?- nézett a szemembe.
-Hát 6-ra de én szeretem már 10 perccel előtte ott lenni, mert általában eltévedek, mert hatalmas az épület-nevettem el magam.
-Ohh értem- ő is nevetett.
-Huhh Jézusom ennyi az idő? Nekem készülődni kellene.- néztem rá az órára ami 3:23-at mutatott.
-Jézusom mi tart annyi ideig?- érdeklődik.
-Igazából nem tudom, hogy mit vegyek fel, szóval az lesz a legnehezebb, meg még ki akarom vasalni a hajamat és utána meg még nem tudom még.- néztem rá sejtelmesen.
-Ha gondolod ruhát választani segítek, a hajad meg, ha gondolod mutatsz párat és segítek dönteni-de kedves már.
-Ohh köszönöm! Akkor gyere menjünk fel a szobámba!- mosolyogtam.
-Na szobába hívsz már is? Nem gyors ez?- röhögött.
-Nem úgy értettem te pfhuu-röhögtem el magam én is. Felmentünk és, mint aki otthon van befeküdt az ágyamba hasra és engem bámult miközben én bementem a gardróbomba.
-Na szerinted ez:

-Vagy ez a szett legyen?

-Az utóbbi!- mosolygott.
-És a hajam ez: (egyenes a vége és nem göndör.)

-Vagy ez legyen?

-Az első!- láttam rajta, hogy tényleg tetszik neki.
-Rendben akkor elkezdem a hajamat! Utána egy kis szempillaspirál és utána pedig öltözés ez kb fél óra azaz lesz 4 óra, utána pedig egy lattét megiszok ez kb 15 perc, ha közben beszélgetünk, utána fogmosás aztán fel az új magassarkúcsizma akkor ez 5 perc szóval akkor ez kb 4:20 lesz tehát akkor még rá érünk bőven.- gondolkoztam hangosan.- Te haza szeretnél menni még előtte?- néztem rá ő pedig ledöbbenve nézett rám.
-Hát igen, szerintem átöltözöm előtte szóval még számolj hozzá 10-15 perc az út kb hozzánk olyan 10 perc amíg kiválasztom és átöltözöm. Apukád cégéig tőlünk az út kb. 20 perc tehát, ha jól számolom, akkor 5:00-5:05 körül érnénk oda. Szóval előtte nincs kedved elmenni előtte beülni valahova?- mosolygott miközben én a hajamat csináltam.
-Jó ötlet egy süti?- néztem hátra rá és mosolyogtam.
-Benne vagyok!-mosolygott még mindig. Amint kész lettem megszolaltam.
-Kész vagyok!-mosolyogtam.- Na kérsz Lattét?- indultam kifelé és ő jött utánam.
-Persze, hogy kérek!- amint leértünk neki álltam a 2 Latténak. Amíg elkészült sokat röhögtünk. Amint kész lettek megittuk őket és én elkezdtem rajta nevetni, mert tejszínhab bajusza lett.
-Most miért nevetsz?- szegényke nem értette.
-Öhm... tejszínhab bajuszod van- nem bírom abba hagyni a nevetést. Ő letörölte, de a szája szélén ott maradt egy kis helyen, ezért odamentem és letöröltem neki. Beállt a csend.
-Elmegyek fogat mosni mindjárt jövök.- ő erre csak bólintott én meg siettem fel. Megmostam a fogam és felvettem az új bokacsizmámat.

-Itt vagyok! Mehetünk, ha gondolod- mosolyogtam és indultam az ajtó felé ő pedig követett. Az út alatt sokat beszélgettünk, aztán amikor megérkeztünk ő rögtön benyitott és elordította magát, hogy "Meg jöttünk!"
-Kivel jöttél kisfiam?-jelent meg az apja.-áhh szia Victoria örülök, hogy látlak. Remélem jól vagy a tegnap miatt.- mosolygott és megölelt.
-Jó napot! Elnézést a tegnapi elrohanásomért- hajtottam le a fejem.- Tudja már tisztázva lett a helyzet és már mindent értek.- néztem bele a szemébe.
-Ugyan kislány semmi gond, más is így reagált volna!- mosolygott rám és megsimogatta a felkaromat.
-Rendben uram- mosolyogtam rá vissza.
-Gyere Vic menjünk fel úgy is sietünk.- fogta meg a kezem Carlos.
-Oké menjünk.- felfelé vettük az irányt beléptünk a szobájába és a szavam is elakadt nagyon elegáns volt és letisztult. Hasonlít az én szobámhoz. Csak a színek mások.
-Ismerős bútorok, csak a színek mások- nevettem fel.
-Hát eléggé hasonló az ízlésünk, de várj ezt most még jobban tudni fogod.- kacsintott bement a gardróbjába. Én addig leültem a az ágyára és vártam. Pár perc múlva megjelent egy ugyan olyan farmerbe és egy ugyan olyan pólóba, mint amilyen rajtam van, csak ugye férfibe. A cipője pedig egy fekete Vans volt.
-Tényleg hasonlítunk!- mosolyogtam.
-Én megmondtam!- mosolygott, odajött hozzám, felhúzott az ágyról és megölelt.- Gyere induljunk, ha még sütizni is akarunk- kuncogott.
-Menjünk- kuncogtam én is. Olyan 10 perc elteltével megérkeztünk. Beléptünk Carlos intett és jött is egy pincér.
-Jó napot Mr.Landy mit hozhatok önöknek?- nézett ránk felváltva.
-Egy baracklevet és egy csokis fánkot kérek!- néztem fel rá mire ő bólintott.
-Én is csokis fánkot kérek, de mellé egy expressot.- a pincér pár perc múlva már hozta is a rendeléseinket. Csendben megettük és megittuk őket utána pedig Carlos kifizetette őket és elindultunk apuhoz.
-Nem értem, hogy miért nem hagysz fizetni soha-felnéztem rá.
-Mert nem és kész. Ezt szokd meg Vic-és rám kacsintott.
10 perc múlva oda is értünk a céghez. Megnéztem az időt, pontosan 5:50-re értünk oda.