Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

ö t v e n n y o l c

Döbbenten nézünk az előttünk álló Graysonre.
-Tessék? -kérdezi Anett. -Nem!
-De. -suttogja, miközben felénk lépked Angi. Magyarul mondd neki valamit, majd Anett elsírja magát.

Angi szemszöge

Mikor meghallom, hogy Grayson mit akar, még magam sem tudtam mi legyen. Anett a sírás küszöbén állva rángatja a fejét, de én cselekszem.
-Nem!
-De. -suttogom, miközben közelebb lépek hozzájuk. Magyarul szólok hozzá.

-Anett. Én kibírom.
-Meg akar erőszakolni téged! Nem! Én megyek.
-Téged nem akar elvinni Anett. Engem akar elvinni. Téged bántani fog rajtam, és a fiúkon keresztül. Ne nehezítsd meg. Én kibírom.
-Nehheem. -sírja el magát Anett.
-Én megyek. -mondom angolul.
-Rendben. -engedi el Grayson Anett kezét. Barátnőm közelebb lép hozzám, és szorosan átölel.
-Mondd meg Marcusnak, hogy szeretem. -suttogom neki magyarul.
-Rendben. Jönni fogunk érted, megígérem. -szipogja a nyakamba, én pedig eltolom magamtól.
-Gyere csak cica. -ránt el Anettől Grayson.
-Ereszd el. -mondja Marcus.
-Ha nem hagyod abba Gunnarsen, a kedves kis barátnőd megjárja. -sziszegi neki Grayson.
Marcus engem vizslatva közelebb jön, majd ad a számra egy puszit.
-Vissza jövök hozzád, ígérem. -suttogja.
-Várni foglak. -nézek szemeibe, majd Grayson elkezd húzni. Egy utolsót pillantva az egész csapatra fordulok el a könnyeimmel küszködve.

Marcus szemszöge

Borzasztó volt végignézni azt, ahogy Angit elviszik. Amint magunk maradtunk, mindenki csöndben állt, és várt.
-Itt a telefonja. -nyomja Martinus a kezembe az iPhone-t. Amint benyomom a zárolt képernyőt egy közös képünk villan fel, meg az idő. 02:18.
-Mi legyen? -kérdezi Karoline.
-Először is menjünk be, bent mindent megbeszélünk. -mondja Ashton, így befelé vesszük az irányt. A lányok szobájába belépve immár csak egyedül huppanok le Angi ágyára.
Valamit kihúzva a combom alól, a kezembe akad egy póló.

A kedvenc pólója.

Az arcomhoz emelve az anyagot megérzem az illatát. Szorosan behunyva a szemem, próbálom összeszedni magam. Sikertelenül. Elvitték. Nem tud mit csinálni, egy idegen országban van, nyelvtudás, GPS, és minden nélkül. Elveszne.

-Marcus.. -szól hozzám Tinus, mire felnézek Angi pólójából. -Tudom, hogy te már most útnak indulnál, hogy megkeresd őt, de próbálj meg megnyugodni. Kérlek.
-Figyelj. Holnap reggel beszélünk Jasonnel, és a táborhelyükhöz megyünk. Ígérem. De most próbálj meg aludni. -mondja Ashton.
-Szerinted el fog tudni aludni? -suttogja neki Vic. Igen, valahogy én is így gondoltam.
Angi pólóját szorongatva elterülök az ágyán, majd betakarózva gondolok vissza az elmúlt órákkal ezelőtt történtekre. Hogy az mennyivel jobb volt. Mert itt volt velem. Most pedig nincs. És ez fáj.
-Az.. azért ment el ő, mert azt mondta, ho-hogy ő rájött valamire. -szólal meg hirtelen Anett. -Mikor magyarul beszéltünk, akkor azt mondta, hogy azért megy el vele, mert engem bántanának, amíg ő oda nem menne, és maradna ott, és így csak ő ezt előzte meg. Azt mondta, hogy ez így jobb, és tudja, hogy érte megyünk. -szipogja.
-Ez így is lesz. -bólint Ashton. -Na jó.  Akkor elmondom, mi legyen. Lányok,  ti keressétek meg, hogy kik vannak Grayson csapatában. -adja ki a feladatot. -Mi pedig keressük meg a táborhelyüket. -Martinus, próbáld meg megnyugtatni Anettet, mosd meg az arcát, aztán beszélj a bátyáddal is.
-Rendben. Gyere. -indul meg Tinus.

Angi szemszöge

Grayson a felkaromat fogva rángatott be egy buszba,
majd elindultunk valamerre.

-Hová megyünk? -kérdezem.
-Kuss. -vágja rá valaki.
-Csodálatos. -forgatom meg a szemem. -Mondjátok meg.
-Angi drága, nem vagy abban a helyzetben, hogy kérdezgess.
-Én nem így gondolom, ugyanis én vagyok az, aki megmentette a barátnőjét, és eljött önként. -vágom rá.
-Na jól figyelj. -fogja meg az államat. -nem leszek veled kíméletes, hogyha nem hagyod abba a pattogást.
-Engedj el. -venném le a kezem róla.
-Ne érj hozzá. -vág bele valaki egy késsel a tenyerembe.
-Baszd meg! -kiáltok fel.
-Mit csinálsz te idióta? -kiált rá Grayson. -Mutasd.
-Hagyj békén.
-Mutasd.
-NEM! Hagyjatok békén! -fordulok el tőle, majd a térdemre könyökölve vizslatom a tenyerem.
-Hé! -kezdené egy lány.
-Hagyd. -mondja neki Grayson.

Egy idő múlva megállunk, és mindenki kiszáll.

-Gyere. -ragadja meg a kezem Grayson, majd kirángat. A sötétben nem tudom kivenni, hogy milyen színű az épület, vagy hogy mi van ráírva -mondjuk azt még világosságban sem- így kissé félve lépek be az épületbe.
-Gyere már. -ránt rajtam egyet Grayson.
Hirtelen megállunk. Valaki kinyit egy ajtót, és azt kitárva engem belöknek rajta, majd kulcsra zárják az ajtót. Nagyszerű.

Sziasztoook💓
Elhoztam nektek egy új részt, remélem tetszik☺️ észre vehettétek, hogy a másik könyvembe ritkábban vannak részek. Ezért elnézést kérek, igyekszem oda is írni, de ez a történet már elég régóta meg van bennem, és minél hamarabb le szeretném írni nektek.

Jó éjt mindenkinek❤️
xoxo