Váratlan Fordulat (Damon Salvatore ff.)

1. rész || Egy üveg vodka

Egy üveg vodkával a kezemben ültem a kissé kihalt bárban. Csak a pultos, pár vendég és én tartózkodtunk csöndesen ott, a szórakozóhelyen. A sötétbe borult helyiség tökéletesen passzolt az akkori hangulatomhoz, csak néhol világotta be egy-egy lámpa a helyet, épp annyira, hogy kellőképpen láthassunk magunk elé.

- Hé! - szóltam a pultosnak, aki érdeklődve fordult felém az udvariatlan megszólításomra. Be kell vallanom, nem ilyen szoktam lenni, de hát mindenkiből mást hoz ki az alkohol.
- Van valami ütősebb? - emeltem fel az üveget. A férfi a kezemben tartott, félig kiüresedett vodkás üvegből a szemeimbe nézve lassan közeledni kezdett felém.

- Szerintem már ígyis elég ittas - vette ki végül a kezemből az italom.

- Nemár! Ehhez nincs joga! - nyúltam erőtlenül utána.

- Ohh, dehogynem – fordult vissza egy elégedett mosollyal az arcán.

- Adja vissza neki, én felelek érte! - ült mellém egy ismeretlen férfi. Büszke mosoly húzódott a számra, majd várakozásteljesen a pultosra néztem, aki felé a kezem nyújtottam, hogy visszaadja az üveget.

- Hát jó... Maga tudja - nyomta a tenyerembe a vodkát, majd elhúzta a csíkot egy mögötte lévő helyiségbe. Elégedetten húztam meg ismét az üveget, úgy éreztem rám fér.

- Látom nem volt fényes napja - szólalt meg az ismeretlen.

- Mégis ki maga? - néztem rá kérdőn. A látványtól egy pillanatra elakadt a lélegzetem: egy fagyos kék szempár tekintetével akadt össze az enyém. Zavartan visszanéztem az üvegre és a "VODKA" feliratot kezdtem tanulmányozni rajta.

- A nevem Damon - hajolt közelebb. - Most az a kérdés, hogy te ki vagy? - mondta egyre halkabban. Egy pillanatra megborzongtam, mikor a levegő vételét megéreztem a nyakamnál.

- Marilyn Brooks - néztem vissza rá. Közelebb volt hozzám, mint gondoltam! Szinte csak centikre volt tőlem, s a szeme különös volt, vöröses színben pompázott.

- A szemed... - nyújtottam felé a kezem, mire Damon egy gyors mozdulattal elfordult.

- Miről beszélsz? - kérdezte rám se nézve.

- Vörös volt a szemed - motyogtam, le se véve a tekintetem róla.

- Ugyanmár! - fordult ismét felém. A szeme immár újra a régi állapotában volt látható. - Csak az alkohol hatása alatt vagy, szerintem is eleget ittál már - húzta egy féloldalas mosolyra az ajkait, majd egy hirtelen mozdulattal kikapta az üveget a kezemből és meghúzta.

- Hé! - vettem volna vissza, ő viszont gyorsabb volt nálam és a háta mögé rejtette azt.

- A-a! - jelzett a mutatóujjával maga előtt. - Nincs nyúlka-piszka! Mégis mióta ülsz itt?

- Mit érdekel az téged? - fordultam az ellenkező irányba, magam elé nézve.

- Nem lehetek udvarias? - állt meg velem szemben, hogy a tekintetem ígyis-úgyis rajta legyen. - Tudok durva is lenni - vigyorodott el, majd ismét meghúzta az üvegemet, én pedig rá sem nézve tűrtem a cselekedeteket.
- Ez kell? - nyújtotta felém a vodkát, mire határozottan bólintottam egyet.
A keze továbbra sem mozdult el, így az üvegért nyúltam, de természetesen ekkor Damon ismét magához vette. - Előbb válaszolj a kérdéseimre - mondta mézesmázosan. Hallani lehetett a hangjából, hogy mennyire élvezte a szituációt.

- Már megbocsáss, de szerintem ezt én fizettem, szóval kérem! - nyújtottam ki a kezem.

- Mióta ülsz itt? - kérdezte újból, mint aki meg sem hallotta az imént mondottakat. Sóhajtva leeresztettem a kezemet; megadtam magam.

- Talán másfél órája. - Damon arckifejezése érdeklődővé vált: összehúzta a szemöldökét, és oldalra döntötte a fejét.

- Mit keres egy bárban egy ilyen szép hölgy egyedül? - kérdezett újra.

- Ez már magánügy - kaptam el róla a tekintetem.

- Nos, akkor örültem! - állt fel hirtelen, majd a vodkával a kezében elindult.

- Jó, várj! - szóltam oda neki, mire Damon azon nyomban meg is torpant, és érdeklődve felém fordult. - Jólvan! - emeltem fel megadóan a kezeimet, majd visszafordultam a pulthoz. Hallottam Damon lépteit közeledni hozzám, ijesztően lassan jött, szinte lopakodott. Végül lassan leült mellém, és öntött egy pohárba a vodkából, amit odacsúsztatott hozzám.

- Kösz - vettem el azt, majd a kíváncsi tekintetű Damonre néztem, aki egy önelégült mosollyal fejezte ki a büszkeségét. Szeret játszadozni, annyi biztos!

~~~~~~~~~~~~~~~~

Nem sokszor fogok írni a fejezetek után, de most úgy éreztem kéne. Ez az első történetem, kérlek az elejét még ne ítéljétek el! :D Remélem tetszeni fognak a részek és maga a történet is! Rövid részek lesznek. Jó olvasást!

~Kajszi