Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Code : Death

Daisuke első találkozásuk óta jóval felkészültebben ment Hailey - t keresni magánál tartott egy nyakláncot, amit fegyverré tudott változtatni csupán azért ment ki az épületből, hogy ne a Gimnáziumban kezdődjön el a tűzharc. Kettejük csatája borzasztóan elhúzódott a tér megtelt a pisztolyok elsülésének hangjától. Egyaránt képesek voltak egymást megsebezni, s Masashi - t már teljesen elvakította a gyűlölet, mivel elvesztette a Hailey minden pénzét. Daisuke egy ismeretlen számlára küldte, melynek sem kódját sem birtokosát nem ismerte. Most már csak egyetlen célja maradt végezni mindenkivel. Hidegvérűen legyilkolta a fél ügynökséget beleértve saját társait és főnökét is, ez éltette, a bosszúvágy.

Mindenkit gyűlölt, elítélt, megvetett, a tűzharc egészen a déli partokig elhúzódott. Észre sem vették, de már a pincéknél lőttek egymásra. A hatalmas zajra megjelent Hiromi, nyomában Masashinak.

- Daisuke! Te hogy kerülsz ide? - kérdezte csodálkozva.
- Megtaláltam a Hailey - t, te mit keresel itt? - reagálta a fiú.
- A szüleink sírjához jöttem. - felelte tömören a lány.
- A miénk? - kérdezett vissza Daisuke furcsálló tekintettel.
- Nem rád gondoltam. Masashi és az én szüleim. - helyesbített Hiromi.

- Hogy merészeled egy kalap alá venni magad velem?! - támadta le Masashi.
- Te is jártál már itt. Neked megmutatta a tükör, anyánk Bibliájába raktad a Code Joysu - t. - válaszolta higgadtan Hiromi, majd előhúzott egy jókora injekciós-tűt.
- Tedd le! Nem méltó hozzád! - kiabálta sértődötten Masashi.

Hiromi felhúzta a szemöldökét, s lesújtóan folytatta.

- A Code Joysu anyámé, hát ugyanúgy örököse vagyok. - felelte.
- Nekem nincs testvérem. - ellenkezett Masashi.
- A tükör bizonyára csak téged mutatott, mert észre sem vetted volna a másik gyereket melletted. Önző vagy, akkor is az voltál, amikor előtte álltál. Anyánk azt mondta legyünk boldogok, bármi történjék velünk. Egyikünknek sem sikerült betartani az utolsó szavait. Sokat szenvedtél te és én is. Ő mosolygott, mi sírunk, áhítozunk arról amiről anyánk beszélt. Azt mondta nekünk kell megteremteni a boldogságot, te azt tetted szó szerint, ám Ráhel nem erre gondolt. A cselekvésre értette, hogy mit teszünk meg azért, hogy jobb világunk legyen. Te a mesterségest választottad, az önző, hazug boldogságot, ami egyedül rólad szólt. - magyarázta Hiromi.

- Pont te beszélsz, mindent megkaptál a Code Joysutól hugica! - vágott vissza Masashi.
- Semmit nem adott nekem! Yoshiki manipulált volt, megrendezett szerelem, a drog hamis emlékeket ad, amitől jól érzed magad, de az soha nem lesz a valóság! - vitatkozott vele Hiromi.

- Mit számít?! A cél szentesíti az eszközt, mindegy, hogyan csak érd el, amit akarsz! Ez adja a boldogságot! Te is tudod, anyánk élhetne, ha lett volna pénze orvosságra! Szegénységben halt meg. - mondta megvetően Masashi.
- A Hailey visszahozza őket? Soha! Pusztán gazdaggá tesz, egy pót tárgy, új életet ad, hogy elmenekülhess a régi elől, de legbelül mindig veled marad a fájdalmad bármennyire jól megy a sorod. - mondta Hiromi, ahogy visszaemlékezett a császárné életére.

- Jahvé oltalmazzon! - szólt gúnyosan Masashi, s Hiromira fordította fegyverét.
- Le lőnéd a saját testvéredet milyen szörnyeteg vagy te?! - vonta kérdőre Daisuke, ahogy Masashira fogta a pisztolyát.
- Nem mindegy, egy napja még azt se tudtam, hogy egyáltalán létezik. - fordult hozzá flegmán Masashi.
- Merj lőni ott, ahol a szüleink laktak! - kiabálta Hiromi, majd befutott a pincébe.

A dohos Bibliát átlépve egészen a fali felirathoz állt, ameddig Masashi és Daisuke követték.

- Ez az ő kézírása, az egyetlen nyoma annak, hogy valaha itt éltek. Azt írta az Úr a szívedet nézi, hogy milyen ember vagy. Az írás az Isten szavait idézi, Bibliák, kialakított imahelyek ez egy szentély! Mit gondolsz miképp néz le rád az Úr, ha itt gyilkolsz és ez  mellett! - mutatott az írásra Hiromi.
- Nem hat meg a vallásos szöveg. - felelte félvállról Masashi.
- De szép figyelemelterelés volt! - dicsérte Daisuke kezében szorongatva a Code Joysu - t, majd belevágta Masashi karjába.