Bewitching Eyes

Egy végzetes nap

Harry szemszöge :
Éppen otthon ültem, és a könyveimet böngésztem hátha találok  valami nyomott erre a rejtélyes lényre, mikor Matt szó szerint berontott lakásomba. Szerencse hogy Kat nincs itthon mert most halálra rémült volna.
Leraktam a könyvem és a ziháló  barátomhoz sétáltam, majd  rápillantva megsimogattam az arcát, és így szóltam :
-Matthew kedvesem minden  rendben? Mi történt, mitől borultál ki ennyire?-aggódva nézek rá-
Ő mély levegőt vett, majd így szólt:
-Nyomra akadtunk,most rögtön velem kell jönnöd. Szükségünk van a  képességeidre Harry- néz rá kérlelően- Dom már elindult a  hibridhez -sóhajt-
Én hevesen bólogatok.
-Menjünk, vezess te -mond és elsietünk tőlem-
Bepattanunk Matt  kocsijába, és szélsebesen egy erdő úthoz mentünk, ahol leparkolt, majd egyszerre  szálltunk ki.
Matt elindult befelé az erdőbe ahová én is követtem őt.
-Végre  hogy ideértél Matt-hallok meg egy hangot magunk mellől-
Matt is és én is  megállunk a futásba, majd a hang irányába fordultunk.
A fák közül egy negyvenes  éveibe járó férfi  lépett elő.

Matt sóhajtva felé indult, és kezet fogtak.
-Örülök hogy eljöttél, muszáj megtaláljuk ez a dögöt...-szólalt fel idegesen kedvesem- Nyomra  akadtunk, de  az informátoromtól úgy hallottam te vagy az egyetlen a városba aki tudja hogyan öljük meg a hibridet.
Én egyre furábban nézek.  Nem tudom ki lehet ez a férfi, de a legnagyobb kérdés mégis az hogy Matt honnan ismeri?
A titokzatos idegen is hamarosan megszólalt :
-Így  van, ha a hibridet  elpusztítani akarod ahhoz arany tőr kell, a sima ezüst náluk nem hat mint  például egy vámpírnál.  A másik dolog pedig,hogy nagyon kell vele vigyázni hogy meg ne karmoljon, vagy harapjon. Az emberre ez halálos lehet,  ha nem kapna hibrid vért  pár nap után belehalnak a méregbe, amit a  hibrid beléjük juttat.-informálja komoly hangon szerelmemet-
Én  rájuk pillantok, és így szólok:
-Ez szép és jó, de a felvilágosítás helyett nem a hibridet kéne megkeressük?-kérdem-
-De igen persze-pillant felém Matt-
Én bólintok, mikor az ismeretlen férfi ismét megszólal.
-Nem volt szó róla hogy mást is hozol- néz felém, majd Mattre-
Matt  épp szólásra nyitná a száját, de megelőzöm és elé lépve a férfira pillantok.
-Nem akárki vagyok hanem Harry Shum-nézek rá komoly pillantással-És én vagyok.....-kezdtem volna bele,de egy éles sikoly szakított félbe-
Egy emberként indultunk a hang irányába.
A sikoly egyre hangosabb lett, és ahogy odaértünk megpillantottuk a lényt ahogy egy lány felé magasodott.
Szegény teremtés hiába kapálózott a szörny erősen nyomta földhöz.
Mire fel eszméltem megpillantottam Mattet ahogy a szörnyetegnek ront, aki pár ütés után földre küldi a kedvesem.
Nem állhattam tovább tétlenül....
Gondolkodni kezdtem, majd egy varázsige segítségével a szörnyeteget leterítettem. Holtan rogyott kedvesem mellé.
Rögtön Matthewhoz futottam, és segítettem felállni a földről neki majd aggódva  kezdtem   vizslatni teste minden pontját.
Ő csak rám mosolygott, és így szólt:
-Rendbe vagyok Harry, köszönöm  nélküled nem ment volna -csókolt meg, amit én viszonoztam-
Miután  elváltunk egymástól Matt lehajolt a hibridhez és felkapta, majd elindult kifelé  az erdőből.
Én lepillantottam a földre ahol eddig a lány feküdt,de hűlt helye volt. Hová tűnhetett?
Sóhajtva a fejem rázva  követni kezdtem Mattet, majd beszálltam mellé az autóba.
Matt egy intézetig vezetett, ami előtt leparkolt, és bevitte a teremtményt.
Én követtem őt és nézelődtem hová kerülhettünk.
Matt eltűnt egy szobába, majd pár perc múlva egyedül jött ki és hozzám sétált.
-Sajnálom hogy nem meséltem a segítségünkről, de nem akartam hogy  bajod essen, vagy féltékeny légy -mosolyog, és egy székhez húz majd leültet ,  ő pedig mellém ül-
-Egy nem lett volna bajom, láttad hogy megvédtem magunkat a bestia elől. Kettő nem voltam annyira féltékeny -nevetek fel- Mi lesz most a lénnyel??
-Boncolás, kiderítjük ki teremtett.-rám pillant  Matt- Megkel várnom az eredményt, ha szeretnéd akkor haza mehetsz, de nekem muszáj lesz megvárni-pillant rám és megfogja a kezemet-
Felhorkantok.
-Ne butáskodj. Itt maradok veled. Melletted.-mosolygok rá -
Ő vissza mosolyog, és egy puszit hint ajkaimra, majd az ajtó felé pillant hátha kijön rajta valaki.

Hosszú órák telnek el, Matt elalszik mellettem időközben.Én felállok hogy kicsit kinyújtóztassam lábaimat, és megkeressem a mosdót.
Már majdnem elérek a célállomásig mikor morgást hallok  a hátam mögül, és mikor megfordulok farkas szemet nézek a hibriddel.  Rögtön a varázserőmhöz fordulok, de mindhiába. Hatástalan.... A hibrid  csak felnevet majd a földre lök. Az utolsó kép,és érzés hogy belém harap. Én ordítani próbálok de egy hang se jön ki a torkomon. Majd eszméletem vesztem.

Matt szemszöge:
Nem tudom mennyi idő telt el,de  bealudhattam és most ébredtem. A jobb oldalamra pillantottam ahol Harry ült, de  hűlt helyét találtam. Hová tűnhetett el??
Rögtön felpattantam mert  egy borzalmas érzés lett  úrrá rajtam.
Harry keresésére indultam, nem sokkal később megtaláltam a földön fekve vérbe fagyva.
Rögtön hozzá siettem és  ébresztgetni próbáltam, de hasztalan volt. Hatalmas  harapás éktelenkedett az oldalán. A hibrid!!!
Karjaim közé kaptam Harryt, és egy kórházba siettem vele.
Miután átvették tőlem Őt, én rögtön Isaiah számát tárcsáztam.
Elmeséltem neki mi történt Harryvel, és rögtön a kórházba sietett.
Mire  odaért én már Harry kórtermében ültem szerelmem ágya mellett.

-Matt -szólított meg -
Én rápillantottam dühtől izzó szemekkel.
-A  kibaszott hibrit tette! Nem halt meg, megtámadta Harryt! -fakadok ki- Nem boncolás kellet volna, hanem eltemetni  jó mélyre.....
-Ezzel nem segítesz Harryn!  Gondolkozz épp ésszel. Muszáj Harrynek hibrid vért szerezni, mert belefog halni másképp. Van egy ismerősöm aki letudja  nyomozni a hibrid lakhelyét.
-Akkor mrie várunk menjünk! Harry mindennél fontosabb nekem!! Nem fogom elveszteni őt! -felpattanok, majd egy csókot hintek szerelmem  ajkaira- Vissza jövök hozzád, és ígérem újra együtt koktélozunk majd -mosolygok rá könnyes szemekkel-
Felkapom a kabátom, és Isaiahhoz rohanok akivel elhagyjuk a kórtermet, és a kórházat is .