Two Faced [JAVÍTÁS ALATT]

7. rész | Hajléktalan életem vége

FEJEZET JELENLEG JAVÍTÁS ALATT!

(Ezt a részt konkrétan újra kell írnom szóval köszi a türelmet)

Amennyire csak lehetett, siettünk vissza a főhadiszállásra. Nem tudtam mi harapta meg szegény kicsit, de biztos hogy nem átlagos sérülés volt.
- Hová olyan sietősen? - kérdezte Ezarel akinek a piacnál kis híján nekimentem.
- Ezt a crylasmot valami megharapta és... Elég abnormálisan néz ki a sebe - mutattam neki óvatosan az apró lény oldalát.
Az elf szemei elkerekedtek ahogy meglátta a fekete foltot.
- Azonnal el kell vinnünk Ewelinhez. A familiárisokat ugyan nem ő kezeli de ez most vészhelyzet. És egyébként is kétlem hogy bárki más tudna valamit kezdeni ezzel.
- Miért ilyen a sebe? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Gallytrot. De nem átlagos. Valamilyen mérget vitt a crylasm szervezetébe a fogaival. Minél hamarabb meg kell gyógyítani. Ha így marad nincs egész két órája.
A szavai sokkoltak, de nem volt idő ácsorgásra. Követtem Ezarelt amilyen gyorsan csak tudtam, Mery mellettünk alig bírta tartani a tempót rövidke lábaival.
- Ewelin! - rontott be az orvosi szobába Ezarel amint odaérünk.
- Ne kiabálj! Ha elfelejtetted volna ez az orvosi, van aki pihenni próbálna! - pirított rá Ewe azonnal.
- Bocs, de ez most vészhelyzet. Mérgezett fekete kutya harapás. Szerencsére csak egy familiárison, de ettől függetlenül sürgős.
- Hogy mi? Hol van? Mikor érte a harapás?
- Kb fél napja. Hol találtad? - kérdezte rám nézve.
- A kertben a kapuhoz közel egy bokor alatt.
- A falakon belül? - döbbent le mindkét elf.
- Igen. Bár szerintem nem ott érte a támadás mert a vérnyomok arra mutattak hogy a kapun kívülről jött.
Erre megkönnyebbülten sóhajtottak.
- Akkor akkora vészhelyzet nincs.
- Azért szegényke még mindig haldoklik - jegyeztem meg óvatosan.
- Persze, és segítünk is rajta. De azért gondolom téged is valamennyire megnyugtat hogy nem a főhadiszállás területén belül mászkál a lény ami ezt okozta - utalt a harapásra Ezarel.
- Tedd le ide! - mutatott Ewelin egy vizsgálóasztalra én pedig követve utasítását óvatosan leraktam a kicsit.
- Ezt innentől intézzük Lai, menj és szólj Valkyonnak! Kérdezzétek meg az őröket mindenről ami kapcsolódhat ehhez!
Ezarel először hívott így amit nem tudtam nagyon mire vélni. De tudtam hogy ez most a legutolsó dolog amivel foglalkoznom kell, így bólintottam és 180°-os fordulatot véve elindultam gárdavezérem keresésére.
- Én is mehetek? - nézett rám csillogó szemekkel Mery.
- Sajnálom Mery de most nem. Elviszlek a könyvtárba, kérlek maradj ott amíg vissza nem jövök érted. Ne félj lesz ott valaki veled.
- Oooh... - a kisfiú csalódottan sóhajtott.
- Figyelj, ha most szót fogadsz, holnap megkérdezem Valkyont hogy van-e egy kis ideje és akkor megnézheted a kovácsműhelyt, oké?
- Ezaaaz! - ugrott fel örömében Mery és már futott volna, ám rájött hogy nem tudja pontosan hol a könyvtár. Tanácstalanul nézett rám.
- Az az ajtó ott. De ne kiabálj! - kötöttem a lelkére.
A kis brownie már rohant is, az ajtót viszont igyekezett óvatosan kinyitni.
- Mery! - lepődött meg Ykhar mikor meglátott minket az ajtóban - Megtaláltátok a familiárisod?
- Meg, de megharapta valami és nagyon fáj neki. Most Ezarel bácsiék próbálják meggyógyítani.
- Oh te jó ég!
- Ykhar, tudsz egy kicsit Meryre vigyázni amíg visszajövök? Kicsit komplikált a helyzet de nemsokára amint tudom elmagyarázom.
- Persze. Menj csak nyugodtan!
Nyugodtan. Jó vicc.
- Köszi!

Hogy hova tud elbújni egy 2 méteres tündér egy borsodi falu méreteit alig meghaladó területen úgy, hogy sehol se találom órákig, máig rejtély marad.
Az őröknek ugyan leadtam a drótot, de Valkyont az istenekért se bírtam előkeríteni.
Végül délután ötkor megtaláltam, a piac közepén beszélgetett az egyik eladó macskával, mellette pedig az egyetlen személy aki teljesen el tudta takarni a szemem elől - Jamon.
- Ezt nem hiszem el...
Azon a ponton viszont már nem tudtam felcseszni magam, az idegeim valószínűleg megunták az aznapi agybajt és kikapcsoltak. Így csak nyugodtan odasétáltam és finoman megpróbáltam felhívni magamra a figyelmet.
- Öhm bocs hogy félbeszakítom a beszélgetést de a többiek keresnek - jeleztem a gárdavezéremnek.
- Fontos?
- Eléggé. Mondhatni sürgős... Úgy három órája.
Valkyon erre érthető módon felvonta a szemöldökét.
- Három órája sürgős? Akkor megyek - sóhajtott majd intve a macskának követett a főhadiszállásra.

- Mi is az ami ennyire sürgős tulajdonképpen?
- Egy familiárist megharapott valami fekete kutya. Nem tudom mi az de elég durván néz ki a seb szóval gondolom rossz.