A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

35.rész ~ Tendo vallomása

Kageyama szemszöge:

Shoyo kicsit testét keresve tapogatóztam az ágyon, de akárhigy kerestem, csukott szemmel bizony elég nehéz volt megtalálni.

Főleg úgy, hogyha nem is volt már az ágyban.

Sem az ágy mellett.

Sem az ágy alatt.

Sehol sem volt.

Tehát eltűnt - morfondíroztam magamban, miközben valószínűleg ostobának nézhetett az a szolga aki nemrég jött be, hogy felébresszen.

Vagy legalábbis ez a gyanúm, mert épp nem látom a szolgát, mert egy ágy kitakarja a kilátást.

Éppen az ágy alatt kerestem ugyanis Shoyot amikor az a bizonyos valaki bejött az ajtón.

-Na jó! Nem bírom tovább! -hallottam meg egy nagyon is ismerős nevetést, ami szinte kirobbant az ajtóban állóból.

-Eddig bírtam, pedig megfogadtam, hogy normálisan fogok viselkedni! - pukkadozott a nevetéstől Tendo.

-Minek jöttél ide? -morogtam rá, amint kikászálódtam az ágy alól.

-Nyugi, nyugi. Nem akarok veled harcolni -emelte fel védekezően a kezeit.

-Beszélni szerettem volna veled -helyezkedett el az ágyon.

-Ha összeházasodunk - simított végig a lepedőn - remélem reggel ugyan ilyen gyűrött lesz az ágy.

-Ha csak ezért jöttél, akkor takarodj a szobából! -rivaltam rá és a feje felé dobtam egy párnát.

Kacagva tért ki előle, de még közben egy gyors megjegyzést mindenképpen hozzá kellett fűznie:

-Kíváncsi vagyok milyen lesz Shoyoval hármasban! - közben könnyedén elhajolt a másik párna elől is.

-Térj a lényegre vagy saját kezűleg doblak ki az ablakon!

-Oké, oké morci király. Shoyo elment. Ez az első doo...

-HOGY MICSODA??? -kiabáltam magamból kikelve.

-HOGY ÉRTED, HOGY ELMENT?

-Úgy, hogy elhagyta a kastély területét. Két férfi is vele ment. Egy ezüst meg egy fekete hajú. Az egyik biztos a katonád volt.

-DAICHI! SUGAWARA! -ordítottam és már épp utánuk akartam repülni, amikor Tendo lefogott.

-Engedj el! -morogtam rá mérgesen.

-Sajnos nem tehetem -vihogott idegörlően.

-És miért nem? -próbáltam kiszabadulni a szorításából, de valódi ereje bizony elég félelmetes volt.

-Nem úgy tűnt, hogy elrabolták volna. Sokkal inkább szánt szándékkal hagyta el a kastélyt. Főleg ez az idegen rózsa is erről árulkodik -nyújtott felém egy szál sötét szeszélyt.

-Ez hol volt?

-Ott volt az ágy mellett, csak annyira Shoyo keresésére koncentráltál, hogy nem vetted észre.

-Hazudsz -mondtam oda sem figyelve rá. A rózsát forgattam ujjaim közt, várva hátha találok valami magyarázatot arra, miért hagyott it Shoyo csak úgy szó nélkül.

Előbb hagyd, hadd beszéljen Tendo. Majd utána elmondom.

Már megint ez van - sóhajtottam fel fáradtan.

-...és a... Mondtál valamit Tobio? -pillantott rám, mintha figyeltem volna eddigi beszédére.

-Mit szeretnél még mondani?

-A másik indok amiért ide jöttem - komorult el a tekintete - Nincs ínyemre ez a házasság. Én Wakatoshival akarok maradni, te meg a drága kis Shoyoddal.

-De Ushijima ezt szabta ki béke feltételnek.

-Hát utasítsd vissza! Harcolj vele! De ne vegyél el kényszerből, szerelem nélkül! -nézett rám komolyan.

-Hacsak nem valami fucsa kis mazochista hajlamodat akarod kiélni -nézett rám szokásos sunyi mosolyával.

-Ennyit akartál mondani? -küldtem felé válaszul egy fagyos pillantást.

-Hmm, talán. Mintha lett volna még valami nagyon fontos. Áh, de biztos mindegy - kacagta. Azzal az ajtó felé táncolt, de még mielőtt becsukta volna kívülről még megjegyezte:

-Nem tudom mivel borítottad ki ennyire, hogy háborúzni kezdjen veled, de őszintén nekem bűzlik valami ebben a dologban. Ennek esetleg utána járhatnál, amíg itt vagy!

-sóhajtva rogytam le az ágyra és a sötét szeszélyt a kezembe véve vártam, hogy a rózsa elmondjon mindent, amit Shoyo nem tett.

Egy nyálas üzenettel kell, hogy kezdjek, mert Shoyo a lelkemre kötötte, hogy mindenképp ezt mondjam el először.

"Mindennél jobban szeretlek és megértem milyen nehéz egy ilyen helyzetben döntést hozni, bár nekem sosem nyomta egy egész királyság terhe a vállamat. Ezért kell most, hogy elhagyjalak, mert nem akarom, hogy miattam hozz olyan döntéseket, amiket később megbánsz! Ezen felül az esküvődön sem akarok ott lenni, mint egyszerű vendég, mert a szívem biztosan kettéhasadna. Ezért is most, fájó szívvel, de elválok tőled. Nem csak úgy, hogy távoo vagyunk egymástól, hanem érvényteleníteni akarom a házasságunkat. Remélem megérted, és így a helyes úton tudod tartani országunk szekerét. Szeretlek, ezt sose feledd!"

Jaja, és a végén még gyorsan elsuttogott pár sort utólag:

"A gyerek áldás kastélyunkat is meglátogatta, sikerült kicsíráztatni a virágot! Tobio, gyerekünk lesz!"