ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

24

- Rey! - Finn arcáról lefagyott a kezdeti elszántság, helyére halálfélelem költözött. Remegő ajkakkal térdelt le hozzám, kezeit az újonnan okozott sebre szorította. - De hogyan...

- A tizes egység már... Rey! - Poe elfúló hangja belém is aggodalmat ültetett. Ahogy mellém kuporodott, szinte prüszkölte a levegőt orrlyukain át, majd gyilokra készen nézett barátjára. - Mit csináltál?

Finn ajkai elnyíltak egymástól, de egy szó sem perdült le nyelvéről. Enyhén megrázta fejét, és mint aki nem tudja hol van, úgy tekintett szét a helyiségben. Összevont szemöldökkel figyeltem a pontot, melyet olyannyira szuggerált. Eltátottam a számat.

Kylo Rennek hűlt helye volt.

Finn a térdeinek döntötte homlokát, és lábait átkarolva szitkozódni kezdett. Talán így próbálta magát nyugtatgatni.

Poe felkapta a pisztolyt, felpattant és már indult volna Kylo felkutatására, csakhogy szemei megakadtak az egyre csúnyábbá változó sebemen. Közben Csubi is felbukkant, így őt és Finnt küldte Kylo Ren nyomába. Ahogy Poe lehajolt, tekintete olyan gondoskodóvá vált, mint egy anyáé a gyermeke felé. Kezei övénél matattak, amit aztán kirángatott nadrágjából, nekem pedig felszaladt a szemöldököm. Feljebb csúsztam, amit ő is észrevett és csak egy mosollyal nyugtázott.

- Ne aggódj, csak a hölgyek beleegyezésével cselekszem. - levakarhatatlan vigyorát legszívesebben lepofoztam volna róla. - De betudom annak, hogy sok vért vesztettél.

- Inkább tedd a dolgod - biccentettem a nyílt sérülés felé lángoló arccal. A bőrszíjjal elszorította lábamat a combomnál, ezáltal késleltetve a halálos kimenetelű vérveszteséget. Sötét színű sálával betekerte a fájó pontot, majd mikor kész lett, feltápászkodott volna, csakhogy lefogtam kezeit. Mélyen a szemébe néztem, amiből semmit sem tudtam kiolvasni.

- Köszönöm - leheltem, mire bólintott. Újra visszafogtam, de ezúttal tarkójánál fogva, hogy ajkai az enyémet érintsék. Nem ellenkezett. Sőt, inkább azon volt, hogy felerősítse bennem az iránta érzett elenyésző érzéseimet. Szerettem volna azt mondani, hogy nem jól csókol vagy legalábbis nem olyan jól, mint Kylo. De az igazság az volt, hogy minden porcikám beleremegett még úgy is, hogy nem fűztek a férfihez mélyebb emóciók. Azonban Kyloval más volt. A szerelem szolgálta az utolsó kelléket a már-már tökéletes csókunkhoz. Poe-val viszont ez nem volt meg, egyenesen hiányérzetet keltett. Ennek dacára mégis seregnyi csillagraj körözött szemeim előtt, és ahogy felnyitottam szemhéjaimat, már nem Poe ajkait ízlelgettem, hanem Kylo Renét. Riadtan váltam el tőle, mire összeráncolta homlokát, arcán átsuhant valami.

- Szóval őt szereted? - hangja egyenesen vádló volt, mély basszusa most kicsit másképp csengett. Némelyest homályos volt alakja.

- Nem... Mindig is téged szerettelek.

- Ugyan Rey! Kit áltatsz ezzel?

- Én nem áltatok senkit - utána kaptam, de hátrébb húzódott, így kezeim lemondóan hullottak le a levegőből.

- Ne csináld ezt - a szavaiban rejtőző fájdalom szíven ütött. - Mindig is Bent szeretted.

- De én téged szeretlek - motyogtam, azonban ő megrázta a fejét és magamra hagyott.

Ahogy kettőt pislogtam, Kylo alakját Poe váltotta fel, ahogy befordult a pilótaközpont irányába, és akkor rádöbbentem.

Ez csak egy illúzió volt, valójában Poe-val beszéltem.

Könnyek kezdték marni szemeimet, és ahogy esdeklően utána kiáltottam, valami feltörni készült belőlem. Még időben sikerült oldalra fordítanom a fejem, így a hányás a lábam helyett a Sólyom padlóján végezte. Verejtéktől gyöngyöző homlokomat megdörzsölve próbáltam észhez térni, de a fémes szag, amely a sebből áramlott nem segített a helyzeten. Már csak arra eszméltem még fel kábulatomból, hogy fejem a padlón csattant.