Egy új érzés

14. Szabadulás

Mindenki teljes mozdulatlanul állt. Nem tudtuk mit tegyünk, de az biztos, hogy szorult helyzetben vagyok.

Egyszer csak megszólalt:
-Most pedig hagyjatok elszökni és semmi baj nem fog történni. Magammal viszem Lisát is, de ne aggódjatok egy haja szála sem fog görbülni.-és lassan hátrálni kezdtünk. Majd eltűntünk a ködben.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A bázison, Carol szemszöge

Már tíz perce itt állunk és várjuk a csodát.

-Mire várnak tapsra! Maguk a katonák menjenek utánuk!-kiáltottam nekik zokogva.

-Nem tehetjük, mert kivégeznék. Most csak is Lisában bízhatunk.-mondta szárazan és keményen.

Nagyon komoly ez az ember. Egyáltalán nem így képzeltem el Lisa apját, mintha semmi érzelem nem lenne benne.

-De ahogyan Lisát ismerem csak meg fog valahogy szökni nem?

-Ne legyél benne olyan biztos. Jacob apjánál nincsen erősebb katona.

Volt valami a hangjában ami nem tetszett  lehet, hogy a szomorúság vagy talán a csalódottság, de biztos, hogy valamit nem mondd el.

-Valamit eltitkol Lisa elől, ugye?

-Lehet, de nem szeretném megosztani a családi ügyeimet egy kívülállóval.

-Én ezt megértem uram, de el kell mondania, hogy miért akarja megölni Lisát.

-Befejeztem ezt a beszélgetést.-majd megfordult és elment egy sátorba.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Lisa szemszöge

Jacob szorítása erős volt és ijesztő. A menekülésem szinte lehetetlen. De ha már elrabolnak akkor had tudjak meg pár plussz infót.

-Miért csinálod ezt?

-Ha, minek válaszoljak.

-Mert egy rab vagyok aki unatkozik és kíváncsi.

-Jó akkor beszélgess magaddal.-érezhető az a gyerekes hangja aki nem akar csinálni semmit csak egész nap otthon lenni és nem foglalkozni semmivel.

-De az annyira gáz, mintha bekattantam volna.

-Oké akkor nem tudom mit csinálj.

-Mondjuk játszunk rab elengedőset.

-Hahaha... Lisa amikor megtalálom benned az érzések utolsó szikráját visszaváltasz jégkirálynővé. Ezt nagyon csípem benned.

-Komolyan te még most is flörtölni akarsz velem.

-Sosincs késő nem igaz?

-De, de van és ez pont most van.

-Jaj ne csináld már csak egy éjszaká...

Kihasználva ezt a helyzetet, hogy csak beszél magáról odarúgtam a két oszlop közé. Hiszen tudjátok ez A gyenge pontjuk. Majd a táskámból elővettem egy kötelet és megkötöztem. Elindultam visszafelé persze őt is hoztam magammal. Húztam magam után, igaz nem volt egyszerű, de megérdemelte.

Két órába biztos, hogy beletelt mire visszatértem a bázisra.

Carol sírva rohant hozzám.

-Jézusom túlélted!

-Szép munka volt lányom.

-Azt hittem meg fogsz halni!-borult a nyakamba Kehuan amin eléggé meglepődtem.

Az én reakcióm erre csak annyi volt, hogy ,,oké".

-Várjatok.-ábrándultam ki a helyzetből. Mi lesz Jacobbal?

-Hát fogva tartjuk, és majd alku tárgyának használjuk ha követel valamit az ellenség.-mondta apám ridegen egy szemrebbenés nélkül.

Igazából senki sem tudott mit mondani rá csak figyeltük ahogyan elviszik előlünk azt az embert akit utálunk, de mégis barátunknak tartottuk. Csalódottak vagyunk és ezt nem titkoljuk, de túl kell lépnünk egyes helyzeteken és ez most pont olyan helyzet.

A nap többi részét arra használtuk, hogy megismerjük a bázison lévő katonákat. Mark, Jason és Jimmy nagyon szimpatikusak a fiúk közül, a lányok közül pedig Nancy és Ashley.

Már most elkezdtünk tervezgetni, hogy hogyan fogunk formába jönni, hiszen mi vagyunk az ellenség fő célpontjai, szóval úgy döntöttünk, hogy holnaptól katonát faragunk magunkból...