Észveszejtő

3. fejezet

Alig múlt éjfél, mikor Sehun visszatért köreinkbe, én pedig már kezdtem örülni a fejemnek, hogy leléphetünk, ám nem is tévedhettem volna nagyobbat. Megvolt az egyik, de eltűnt a másik. Ugyanis miközben Kyungsooval beszélgettem egy sör társaságában Jongin szépen felszívódott, és bárhogy sasoltam a tömeget perceken át, sehol nem rikított ki feje...

- Miért nem buliztok? - nézett ránk Sehun, mire Kyungsoo csak unottan megforgatta a szemét. Még csak válaszra sem méltatta, így engem talált meg a kérdező tekintete.

- Dumáltunk – vontam vállat.

- Ne már, Ő még oké, de te nem vagy ilyen nyomi! - lökött meg, de egyszerűen még csak ahhoz sem volt kedvem, hogy vitatkozzak. Ismét megrántottam vállam a teljes érdektelenség jegyében.

- Megtaláltad azt a valakit?

- Nem. Eltűnt. Van egy másik terem arra, menjünk át, ott többen vannak és jobb a zene.

- Jongin? - próbálkoztam egy utolsó menekvéssel, de hát ez halott ügy volt.

- A szőke herceg nagy fiú, hazatalál.

Én inkább attól féltem nekem nem lesz hazám erre az éjszakára...

Ellöktem magam a faltól és nekivágtam a tömegnek, félúton pedig üres üvegemtől is megszabadultam. Kyungsoo szorosan követett, éreztem kezét vállamon, Sehunból meg kinézte, hogy hamarabb ott lesz, mint mi szóval nem pillantgattam vissza. Tévedtem, hisz majd öt percig álltunk a vonagló tömeg szélén, mikor megjelent és egy új üveget nyomott a kezembe.

- Valahol itt kell lennie a dögnek – meredt maga elé.

-Tulajdonképpen mit is akarunk tőle?

- Hát baszd meg! - fordult hirtelen felém. - Nem tudom, hogy fiú vagy lány. Ha lány felszedem – vigyorgott.

Sehun, amíg én fent beszélgettem a két sráccal spiccesre itta magát. Sehun és a spicces állapot sosem volt jó párosítás. Gondolkodtam, hogyan vehetném el a kedvét ettől az egésztől, de semmi nem jutott eszembe.

- Ott van! - szólalt meg Kyungsoo és a dj pult előtti térre bökött.

- Melyik? - hajoltam hozzá, ám mielőtt megmutatta volna leesett a dolog.

Tényleg nehéz kérdés volt a dolog, bár lehet a távolság és az ital tette bonyolulttá a látottakat. Világosbarna rövid haja volt, tipikus fiús ruhába bújtatott alakkal, ám arra már rájöttem, hogy az itt nem jelent semmit. Fent egy csajt láttam hasonló kinézettel, aki hát... csaj volt. Szóval ja. Nehéz volt behatárolni.

- Szerintem lány... - szólalt meg Sehun. - Nézd az arcát meg a száját.

- Mintha látnám – morogtam magam elé.

- Tuti, hogy srác – ellenkezett Kyungsoo. - Melyik lány áll így?

- Hát a laza!

- Ezt te sem gondolod komolyan. Tuti, hogy srác, egy lány nem...

- Szerinted itt megvannak a tipikus nemi dolgok? Használod te a szemeidet, ha már ilyen nagyokat kaptál az élettől? Na én...

- Hoppá – nyújtottam el a szót, ahogy a kialakult helyzettel szemezgettem.

A kedves kis fiús valami, hatalmas mosollyal szüntette meg azt a talán két lépés távolságot, ami addig elválasztotta a mellette álló fiútól, majd hirtelen felhajolva lehelt csókot az ajkaira. A magas alak mintha hezitált volna pár pillanatig, de végül átölelte a kisebbet és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Nagy kezei bejárták a másik hátát, aki a nyakába csimpaszkodott és tincseit húzogatta.