25.

123 6 4
                                    

Lustán lesett át a nap a felhőkarcolók tetején, bár már régóta világosság uralkodott a városban, most sikerült csak magát rávennie, hogy megmutassa magát. Elhagytuk már a reggelt, fél lábbal mégis az éjszakában maradtunk és úgy buktunk át a délutánba, azt koptatni.

26.-a. kellemes levezetése az ünnepnek. Ilyenkor még az anyukák a megmaradt mézeskalácsokat és egyéb édességeket tolják az izgatott gyerekek elé, hajnalban, reggeli gyanánt. Aztán érkezhetnek is a vendégek, ugye? Máskülönben talán nyugta lenne az embernek, végtére is ez a szeretet ünnepe.

Viszont akadnak olyanok is akik ráérősen, egymás társaságát puhán kiélvezve nyomják az ágyat. A takaró nem csupán a szörnyek ellen véd meg, nem-nem. Többek között kiváló búvóhelyül szolgál a kíváncsi szemek elől elrejtőzni kívánóknak. Jaj, hoppá, itt is lennénk mi.

Ne szépítsük a dolgot, késő délután derekán vagyunk, ágyban, mivel a 4.-ik szerelmes karácsonyi film megnézése után, olyan reggel 9 körül kidőltünk. Shawn szerint mivel nem volt rendes karácsonyom, mindenképpen be kellett pótolni a gagyi fimek újranézését. Nosztalgia és fahéj illat, pár sóhajjal keverve; ezek jellemeznék legjobban az előző estét.

Most a mámoros emlékekben lubickolva öblös ásításokkal engedtem a valóságot átszűrődni az álomképeimen. Szemdörzsölve fordultam a bal oldalamra, hogy felülve kinyújtóztathassam elmacskásodott izmaimat. Egy mosolyon csámcsogva pillantottam vissza a vállam fölött a még mélyen durmoló Mendesre majd egy utolsó, kövér sóhaj után elindultam a napi kávéadagom első részletéért.

A papucsomban csattogva a folyosó csempéjén útba ejtettem a mosdót ahol elintéztem a reggeli teendőimet, abban bízva, hogy sikerül valamellyest emberibb formát öltenem. A még Harry álltal befont hajam olyannyira szétesett, hogy jobbnak láttam kibontani, így a megszokottól eltérően most göndör tincsek közé merítettem el az ujjaim, ezzel megigazítva azokat. A két hajgumit szokásos helyükre tettem a csuklómra. Vállvonogagva meghúztam még utoljára a korházi köntösöm zsinórját a derekamon majd legközelebb már csak a büfé előtt parancsoltam megálljt a lábaimnak.

Mivel ilyenkor a legtöbb beteg a délutáni sziesztáját tölti, rajtam kívűl csak a kedvesen mosolygó Alice tartózkodott az épület ezen részén. Gyorsan lerakta a kezében tartott újságot, ügyelve arra hogy a tollat amivel a keresztrejtvényt felytette, a megfelelő helyre rakja, ezzel megjelölve hol is tartott majd a kopottas olvasószemüvegét szépen összehajtva rá helyezte. Septiben leporolta az ápolóruhájának kötény részét miközben beállt a pult mögé és minden szó nélkül nekiállt elkészíteni a kávémat. Ez megmosolyogtatott majd odabattyogtam az egyik kis asztalhoz és leültem a hozzá tartozó egyik székecskére ameddig várakoztam. A fenekem éppen érte a fa felületet mikor kelhettem is fel, ugyanis Alice már el is készült.

- Köszönöm szépen, Alice! Egy tündér vagy! -vigyorogtam rá majd kortyoltam bele a ,kivételesen nem forró, italomba. Ezek szerint észrevette, hogy minden alkalommal leégeten a torkom amikor elkészíti ezt nekem. Figyelmességge megmelengette lelkemet.

-Igazán nincs mit, Flóra drága. De hogyhogy csak ilyenkor látlak? Máskor te már a harmadik kávédnál tartassz mire a nap feljön. Már kezdtem aggódni. - dorgált meg enyhén a kedvenc ápolóm. Arcáról árulkodott a kíváncsiság miközben ráncos kezeit törölgette egy fertőtlenítő kendővel.

Arcom pírbe borult, hirtelen úgy éreztem mesztelen vagyok a kedves hölgy előtt és mindent tud az esti kis látogatómról. A torkomban növekedő gombócot leküldten egy korty kávéval majd egy műmosolyt varázsolva az arcomra , frúsztráltan beletúrtam a hajamba.

- Igazából csak bepótoltam a karácsonyt este, tudod, filmeket néztem és sokáig fennt voltam. - vontam vállat tettetett közönnyel. Reméltem ennyivel le is tudhatom a társalgást amikor egy kéz a vállamnál fogva maga felé nem fordított.

Megilletődve, a kávémet szorongatva hagytam, hogy a cselekvő véghez vigye amit akar majd amikor megláttam, hogy kihez van szerencsém újúlt erővel ugrottam, szó szerint, a nyakába. Harry kacagva kapott el majd pördített meg a levegőben miközben jó szorosan tartott. Vanília és rózsa illata kúszott be az orromba talán enyhe dohány és menta aromával ötvözve. Egy pillanaton múlott, hogy a kezemben tartott pohár tartalmát a kék pulcsijára ne ürítsem, de Louis ,megelőzve a bajt, kikapta a kezemből.

-Bongyori! Tedd le Flórát, nehogy rosszul legyen, kérkek. - szólt oda Louis. Csibészes mosollyal nézte Harryt, aki miután elengedett, visszavette a kékszeműtől Darcy pórázát.

A kis dalmata farokcsóválva rohant hozzám nagy elánnal. Én leguggoltam hozzá, hogy úgy simogathassam miközben felméztem a kéz a kézben álló párra. Louis most civilbe vágta magát és egy szűk fekete farmerral viselt egy, a Harryéhez menő zöld kötött pulóvert. Harry lobonca aranyosan fel volt félig tűzve pár hópelyhes hajtűvel, az évszak előtt tisztelegve. Mindkettőjük lábai egy-egy béléses bakancsba volt bújtatva, ezzel küzdve a kint uralkodó minuszok ellen.

- Mizujs? Mentek haza sráccok? - Kérdeztem miközben a kutyustól felegyenesedve kissé megszédültem. Egyszerre mozdultak értem, de Louis most gyorsabb volt és a vállaimat két oldalt megfogva a szemembe nézve próbált megbizonyosodni arról, hogy jól vagyok. - Nyugi, minden oké. Csak megszédültem. - Aggattam egy műmosolyt magamra.

Lou egy gondterhelt sóhaj után elengedett de azért mindketten közelebb jöttek, nem bízva a véletlenre ha éppen megint összeesni lenne kedvem.

- Igen, most kaptam három nap szabadságot amit kiélvezhetek otthon. - válaszolt vonakodva a kérdésemre Louis. - De azért ha bármi probléma lenne, akármikor el tudsz érni. Itt ez a papír. - nyomta a kezembe - rajta van Harry, az otthoni vezetékes és a saját számom is. - magyarázta aggódva.

- A másik oldalára meg felírtam a pékségem weboldalát és a telefonszámát. Ott a legfinomabb minden, ha megéheznél csak hívd nyugodtan, ugyan nem leszek bent, mert szeretnék Booval lenni kicsit, de rám hivatkozva bármit rendelhetsz, a vendégem vagy. - Simogatta meg a karomat egy angyali mosoly kíséretében Harry. - És kérlek élj a lehetőséggel, a végén elfogy olyan vékony vagy. - Váltott át az ő hangja is nyugtalanná.

- Jaj, igen. A leleteidről és a lehetséges végkimenetelekről pedig majd még beszélhetünk ha szeretnél, de szerintem te is használd ki ezt a pár napot és rúgj ki a hámból - kacsintott, próbálva elviccelni a helyzetet - már amennyire a kórházi körülmények engedik.

A két arc között kapkodva a tekinteten hülye lettem volna nem észrevenni mennyire féltenek. Próbáltam meggyőzni őket és talán egy kicsit magamat is, hogy nem lesz semmi baj.

- Köszönöm szépen, mindkettőtöknek. Tényleg. - Érzékenyültem el mégis egy pillanatra, de aztán erőt véve magamon elvettem Louis kezéből a kávémat. Muszáj elküldenem őket ameddig bírom magam tartani. - Most viszont nektek sipirc! Élvezzétek a pihenőt. Én meg ha megbocsájtotok, megyek kirúgni a hámból és megiszok pár almalevet a másodikon a kerekesszékesekkel. - vigyorogtam rájuk.

Szerintem elhitték, vagy nagyon szerették volna elhinni, hogy ilyen jó kedvem van mert még egy-egy hatalmas ölelés után, búcsúzkodva és Darcyt maguk után húzva mentek ki a bejáraton.

Az utolsó kortyot lehúzva nyúltam a felém kínált következő adag koffeines italomért. Hálás pillantásokkal illetve Alicet indultam meg imbojogva a szobámba. Kisebb hányingerrel ugyan, de annál sokkal jobbaneső gondokatokkal készítettem fel magam az ott rám váró Shawnra. Mendes, na most hogyan magyarázod ki, hogy nem otthon aludtál?



Na izé, több dolgon is gondolkodtam.
Még nemtudom, hogy át fogom e írni az elejét, de ezzel a résszel most csak így ide pofátlankodom. Sajnálom ha nem hozza az eddig megszokott "színvonalat" de ennyi telik🤷🏿‍♀️😂
Na bye❤️

Yayımlanan bölümlerin sonuna geldiniz.

⏰ Son güncelleme: Apr 14, 2020 ⏰

Yeni bölümlerden haberdar olmak için bu hikayeyi Kütüphanenize ekleyin!

Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin