Lelkiismeret (BEFEJEZETT!)KIADOTT!!🤩

13.rész "Miért nincs íze a véremnek?"

Gergő és Rebeka napok óta nem nyúltak a „filmhez”, jól berakták a régi, barna fiókos szekrény mélyébe. 

Nem tudják mit láttak a játszótérnél, vagyis Dominikot és Alexet addig rendben van. De miért? És nem is tűntek túl boldognak. Még mindig nem fogták fel, hogyan láthatják őket, hiszen meghaltak.

Főleg Rebeka. Gergőnek is el mondta, hogy ő ezt nem képes megérteni, hogy lehetséges ez. Nagyon felkavarta. A lány fejébe azóta is csak az járt, hogy Alex ott volt a szobába , pár centire tőle, annyira felfoghatatlan volt, hogy szinte bele szédült. Ez nem a valóság, nem lehet. Gondolta Rebeka… De mégis az. Ez nem Alex és mégis ő. Amikor valaki él, állandóan ott van körülöttünk az agyunk nem foglalkozik azzal, hogy minden részletet megjegyezzen, és amikor az illető meghal, az elme újra meg újra ugyan azt a töredékes emléket fénymásolja le, emiatt elvesznek a részletek: az anyajegyek, a széles mosoly és a szemek körüli ráncok. 

Gergőben is hasonló dolgok jártak, Dominikkal való találkozásáról. 

Valahányszor felnézett Dominikra aznap este , nem hitt a szemének, teljesen bele borzongott a látványába. Mindent be akart gyűjteni barátjából, minden pislogást, szippantást és a ferde mosolyt. És félt. A torkában gombóc ült, mintha félre nyelte volna a rágót. Nem tudta mikor látja legközelebb legjobb barátját. Annyi mindent el akart neki mondani, de egy szó sem jött ki a torkán. Meg sem tudott szinte szólalni. Így csak azt hallgatta, amit Dominik mond. De azok után, hogy a játszótéren olyan csalódottak voltak, nem tudja, vajon ezek után látni fogják-e őket és ha igen mit fognak mondani.

Rebeka mire napközben össze szedte magát, kapott egy telefont. Nem volt túl örömteli a beszélgetés. 

- Jó napot kívánok! -köszönt bele egy mély hangú férfi. - Már beszéltünk, a sírkő miatt telefonálok.

Rebeka nagyon nyelt. - Jó napot! Igen. 

- Mi legyen rajt a felirat, a neve és a dátumok mellett?

- Elküldöm e-mailben rendben?

- Rendben köszönöm szépen. Viszont hallásra!

- Viszhall. -mondta majd lerakta.

- Ki volt az?-kérdezte Gergő.

- A sírköves. Van valami ötleted, hogy mi legyen rajta?

- Van, mikor a szobájába pakoltam össze valamelyik nap, találtam egy rajzot és volt hozzá egy szöveg. Pillanat és felolvasom.

Gergő vissza szaladt a szobába, kezébe vette a papírt és hangosan olvasta: 

„Emléked tart életben, 

és fojtogat, ha egyedül vagyok, 

Hangod még nem feledtem, 

szívem még mindig a rabod. „

Rebeka természetes beleegyezett, és el is küldte e-mailben a férfinak. 

A mai nap nem volt túl izgalom teli, egyszerű napnak ígérkezett. Gergő otthon tette a kis dolgát, ahogy Rebeka is. 

- Geri, én leugrok dohányboltba. -szólt Rebeka.

- Ne vigyelek le kocsival?

- Dehogy, itt van a faluba kettő percre, ennyi mozgás kell.

- Rendicsek. De vigyázz magadra mert már sötétedik. -tette hozzá a fiú.

- Rendben, bár nem hiszem, hogy bármi történne velem ezen a kis úton.

Hát Rebeka nagyon rosszul gondolta. 

Össze szedte magát a lány és elindult a dohánybolt felé.