A tizenhármas

1. fejezet

„You don't own me, I'm not just one of your many toys, You don't own me, Don't say I can't go with other boys..." Bizsergett a levegő a bárban, ahol Grace érzelmekkel teli dalát énekelték. Ahogy beléptem megcsapott a tömény alkohol szag. Undorodva leültem a pulthoz néhány másodpercre rá a pult másik oldalán velem szembe termett egy fiatal lány. Csokor nyakkendő, szépen felöltözve, gondolom elvárás. -Mivel szolgálhatok?-csengett fel aranyos hangja, ami mosolyra kényszerített. -Csak egy kis vodkát szeretnék.-néztem fel rá. 20 és 25 között lehetett. Gyakornok. Esetlenül tipegett profi pultos társa mögött ahogy kitöltötte nekem a vodkát és jeget rakott bele. Vissza tipegve hozzám elém tette pohár alátéttel a poharat. -Ez nem éppen egy kifinomult hölgynek való italt.-szólalt meg egy kis idő után miután már egyet kortyoltam. Felnéztem rá szemében aggódást láttam. Felrántottam a szemöldököm. -Ez igaz. De néha kell egy kis erőset is inni, hogy lelazuljunk.-mosolyogtam keserűen. -Maga nyomozó?-könyökölt elém szelíden mosolyogva. -Olyasmi...-néztem bele poharamba. „Flörtöl..." Felnéztem rá megint. -Mit gondol, miért lehetek itt?- támasztottam meg kezemmel az arcomat unottan, mire a kisasszony huncut mosollyal mozgolódott. -Szerintem magának szerelmi csalódása van és kell valaki vagy valami, hogy csillapítsa ezt a fájdalmat.- nézett mélyen szemembe miközben beszélt hozzám. -Igen, Szerelmi csalódásom van. De azt biztosra állíthatom, hogy magának nem az a feladata, hogy a vevőkkel incselegjen, nem így van?- húztam ki magam. Ki ült az arcára az félelem és a lelkifurdalás. -Semmi gond. Jegyezze meg. Csak akkor flörtöljön ha jelet ad rá a vevő. Na meg csak olyannal, aki normális.-Tettem le a pénzt az asztalra belöktem az utolsó korty vodkát és kimentem a bárból. Kiérve a bárból arcomba vágott a kellemetlen fagyos szél. Hideg téli esték, munka után. Hosszú ideje járok ebbe a bárba. Körbe nézve az utcán senkit nem láttam. Üres volt az utca. Kis város létére, Birmingham napközben tele volt élettel. Amióta kihelyeztek, hogy testőrködjek egy 10 éves kislány felett, kiismertem a terepet. „Igazán átrakhatnának máshova dolgozni, kezdem unni ezt a tájat." Eszembe jutott, amit a pultos lány mondott. „Szerelmi csalódás..." Kész röhej. -Te rohadék faszkalap.-suttogtam magam elé az éjszakába. Oda sétáltam a kocsimhoz és beültem. Mocorgást hallottam a hátsó ülésről és füstös szagot. -Ki vagy és mit keresel a kocsimban?-néztem ki a szélvédőn komoran. -Valami kedvesebb köszöntésre számítottam.-dörmögött mögöttem középen ülve egy testesebb férfi. -A főnök küldött. Látni akar, most.-belenéztem a vissza pillantóba. Ez az egyik kidobó a bárból. -Mi a cím?-indítottam be a kocsit. -Majd mondom, te csak menj.-folytatta, majd kattanást hallottam. Becsatolta magát. "Megáll az eszem még vigyáz magára." Kikanyarodva az útra, egy kezet éreztem a vállamon. -Be vagy feszülve. Nyugi, nincs baj.-érezhetően kedvesebb volt a hangja, mint mielőtt elindultunk. „Ez gyanús, ez nagyon gyanús." Titkol valamit. Ahogy haladtunk a kocsival amerre mondta ki értünk a városból és egy földútra tértünk le. Akkor megpillantottam 3 fekete kocsit az elágazásnál állni. -Ezek titkos szolgálatosok.-motyogtam majd megálltam és leállítottam a kocsit. Felvettem a kapucnim és kiszálltam a pasassal együtt. A kocsim elejére ültem amíg a fickó beszélt valamit 3 másikkal. Közben körbe néztem ,felmértem a terepet, hogy kikkel állok szemben. Fura érzés fogott el ahogy végig néztem a pasikon. Mintha nem emberiek lennének. Nem mintha én egy olyan hű de átlagos lány lennék, de ezzel nem mondtam újat magamnak. A középen álló 2 palira néztem. Helyettesek, rajtuk keresztül mennek a fontosabb ügyek. Itt már csak az a kérdés, hogy mit akarnak tőlem? -Gyere ide!-kiabált oda a velem utazó idegen, aki az előbb még a két helyettessel beszélt. -És vedd le a kapucnid-fűzte hozzá. -De akkor meg fagyok. Se sálam se sapkám itt pedig jobban fúj a szél, mint bent a városban.-kiabáltam vissza amíg elkezdtem oda sétálni. Szúrós szemeket vetett rám én meg viszonoztam séta közben és letoltam fejemről a kapucnit. A szél azonnal összekócolta a hajamat. -Remélem tudod, hogy ha most megfázom akkor megkeresem hol laksz és kifizettetem veled az össze gyógyszert, amit emiatt be kell szednem.-förmedtem rá, mire ő csak kinevetett. -Ne nevesd ki. Ne feledd, hogy ki ő.-szólalt meg az egyik férfi meleg rekedtes hangon. Felkaptam a fejem kikerekedett szemekkel. -Ismerem ezt a hangot...-néztem rá. „Nem...Ez nem..." -De te, meghaltál.-csuklott el a hangom és elkezdtem hátrálni. -Nem haltam meg. Hiszen ezt most te is tapasztalhatod itt és most.-hallatszott apró nevetés szavai között. -Hugi-vette le maszkját. Rámeredtem. -Te nem vagy itt. Te nem létezel. Takarodj innen. Mi a fasz vagy te... Mi ez a maszk?-motyogtam már majdnem sírva. Már remegtem annyira fáztam csak épp nem vettem észre vagy lehet már nem csak a fázás miatt. Egészen mással voltam elfoglalva. Ugyanis aki előttem állt az az én ikerbátyám volt, Vincent. -Figyelj...-kezdett bele és elindult felém. A következő pillanatban pisztolyt fogtam rá. -Ne. Merészelj. Közelebb. Jönni.-felforrt az agyvizem. „Mi ez? Hogyan? Miért most? Miért? Mit akar?" -Mary figyelj. Emlékszel anya azt mondta nem mi vagyunk ketten testvérek. Igaza volt. Látod, akik itt vannak. Mi tizenketten vagyunk, vagyis, hogy pontosabb legyek tizenhárman veled együtt. Mi vagyunk tizenhárman testvérek.-mondta miközben körbe néztem, ahogy mindegyik férfi leveszi a maszkját. Ugyan úgy néztünk ki. -Ez lehetetlen. Anya nem bírta volna ki, ha egyszerre ennyi gyereket kellett volna megszülnie.-tiltakoztam. -Mert, nem egy időpontban születtünk. pár év különbségekkel.-jött egyre közelebb én pedig leengedte a fegyverem és ránéztem. Amikor már fél karnyújtásnyira volt mellőlem megállt. Mellkasára tettem a kezem, hogy érezzem a szívverését. Éreztem, ahogy dobogott a szíve és hogy milyen melegséget árasztott a teste. Visszafojtottam a zokogásomat és megöleltem, mire ő vissza ölelt. Magához szorított és nem is engedett el sokáig. -De még is mire volt jó, hogy eltűntél?-néztem fel rá. -Tudod, sok mindent el kellett intéznem, úgy, hogy titeket ne sodorjalak veszélybe. Ezért kitalálták a főnökeim, hogy játsszuk el a halálom és majd, ha felnősz akkor csatlakozz hozzánk.-Mosolygott rám. Értetlenül néztem rá és próbáltam felfogni, amit mondott. – Hogy engem? Hova?-húzódtam egy kicsivel odébb. -A főnökeim szeretnék, ha csatlakoznál a titkos szolgálathoz.-engedett el. „Na akkor most wait a second. Hogy mi van?!" Miután kicsit kitisztult a fejem kiakadtam. -De mi lesz a kislánnyal?? Eddig csak velem érezte jól magát. Nem hagyhatom csak úgy ott!-Kapkodtam levegő után. Vincent megfogta a vállam.-Figyelj, eltudsz köszönni tőle. Visszaviszünk hozzá, de utána el kell jönnöd velünk. Muszáj-tette kezét a fejemre. Lenéztem a földre és próbáltam keresni az indokokat. -De miért én? Nincs bennem semmi fontos. Csak egy egyszerű lány vagyok, nem?-néztem folyamatosan a földre. Vincent hátra nézett a többiekre. Oda jött egy fiatalabb srác és mellém állt. -Tudod mi mind itt a testvéreid vagyunk. Egy egész csapat. Család. Szeretnénk, ha velünk lennél. Apa is velünk van már a telkünkön. Kérlek. Hadd ismerjük meg a húgunkat.-Felnéztem rá. Ugyan olyan szeme volt, mint anyának. -Adjatok egy kis időt- fordultam hátra és a kocsim mögé sétáltam. „Mit csináljak? Ez hatalmas lehetőség, ha elfogadom akkor befuthatok, de nincs semmilyen képességem, ami okot adhatna, hogy felvegyenek. Valami nincs rendben. Valamit eltitkolnak. De... Vajon... Mit?" 

Naa, szóval, igen. hamarosan érkezek majd a következő fejezettel. Remélem eddig tetszik:)

Esetleg csapasd le a véleményed hozzászólásba x3

Köszi, hogy itt vagy! <3