Beépített érzések

15. rész

|Noah szemszöge|

- Nem csinálom! - vágta rá a terv előtti utolsó percekben Regina.
- De csinálod! - parancsoltam neki, közben mélyen a szemébe néztem.
- Igen, igaz. - láttam halvány csillogást a szemében.
- Ez a szupererőd, látod! - biccentett vállon mosolyogva Hannah. Nem mosolyogtam vissza rá. Hazudott nekem. Mikor látta, hogy kedvességet még mindig nem viszonzom, fejét a padló felé fordította.
- Nem lehetsz velem örökké ilyen. Hisz fontos vagy nekem! Te tudod a legjobban milyen ha szerelmes vagy valakibe és szenvedsz miatta. - csúszott ki a száján valószínűleg egy szerelmi vallomás vagy valami olyasmi amin kicsit meghökkentem.
- Igaz, én tudom a legjobban milyen áldozatnak lenni és neked nem áll jól, szóval kérlek ha nem muszáj hozzám se szólj! - böktem ki idegességemben, majd egy pár pillanat múlva meg is bántam, de mikor hátrafodultam bocsánatot kérni, akkor láttam, hogy Hannah arcán könnyek folynak le. Hannah Collins ,aki 2 hete az én Ashley Dasherem volt meggyengült egy apró mondattól. Miattam.. Chloe beleszólt az elején , hogy "Noah!" ,de nem figyeltem rá.
Nem gondolkozhattam ennél többet ,mert Regina már hozta is a lézerpisztolyt. Hannah vette át ,majd egy pillanatra a földre szegezte és bámult maga elé.
- Figyelj én.. - tettem a kezem az övére ,de félbeszakított és elvette a kezét.
- Értem én, nyugi. - jelentette ki. - Jobb lesz így. - bámult még mindig maga elé, majd megkezdte a vas "leszedését".
Mikor sikeresen kijutottunk a külvilágba mind a négyen körbe néztünk.
- Baszki! - sütötte le a fejét Hannah. - Jajj, bocsánat, én csak az egész gyerekkoromat itt töltöttem. Meg a tini éveimet is.. és igazából körülbelül minden időmet.
- De ez egy sikátor. - mondtam tapintatlanul.
- Először is, láttál már ennél tisztább sikátort? - mosolygott rám ,mire én körbe néztem a tényleg elég rendezett helyen. - Egyébként ez számunkra a világ legszerencsésebb sikátora, mert ide dugtam el pár cuccomat ha menekülőre kéne fogni.
- Nem kéne sietnünk? - szólt Chloe és Regina szinte egyszerre.
- Oké, igazatok van! - mondta ,majd egy rejtett nyílásból előhúzott egy táskát. - Tessék ,itt van neked egy ruha és neked és persze neked. - osztotta szét a ruhákat. Magának adta a legstílustalanabbat ,ezen mosolyogtam egyet.
Hannah a kezembe nyomott egy férfi szettet is ,majd a lányok megkértek ,hogy forduljak el.
Megtettem , bár bevallom ,hogy Hannah felé lestem egy kicsit.
Mondtam a lányoknak, hogy maradjanak elfordulva amíg öltözök, ami nem is volt probléma, csakhogy Hannah már rég átöltözött. A többiekkel ellentétben. Elfordult ugyan, de a testünk végig nagyon közel volt egymáshoz. Mikor végeztem nem fordultam hátra, csak nagy levegőt vettem és megérintettem a 'kémlány' kezeit. Csak az ujjait fogtam meg gyengéden ,de ő is viszonozta. Majd megfordultam és - mivel nem volt más választásunk - elindultam a sikátorból kifelé.
- Hey ,szépfiú! - ordított rám Hannah, ezzel megfogva a csuklómat. - Nem gondolod, hogy ilyen felismerhetően fogsz oda kimenni?!
- Itt nincs kamera? - ugrott be a kérdés.
- Nincs. - válaszolta unottan. - a sikátorokat kihagyják.
- Akkor simán csinálhatom ezt - simítottam végig arcán az ujjaimmal. Majdnem megcsókoltam ,de én még haragszom rá! Nem is vagyok biztos abban ,hogy meg fogok bocsájtani. - Anélkül ,hogy bárki látná? - néztem mélyen a szemeibe.
- Nem tudom milyen szupererőd van ,de tényleg kéne ötvözni az enyémmel. - vigyorgott Hannah ,mire halkan kuncogni kezdtek a többiek is.
Nekem szőke haj spray-vel kellett befesteni a hajam és szemüveget kellett húznom.
Chloénak és Reginának voltak parókák ,Hannahnak viszont vörösre kellett festenie a haját. Zöld szeme így jobban kiemelkedett ,nem volt rossz ,de látszott,hogy nem fodrász csinálta.
[...]
- Van pénzem. Pár dollár. Azzal felhívhatod a szüleidet és mond el nekik mi van. - nézett Hannah Chloéra ,és alig láthatóan egy telefonfülke felé mutatott.
Abban reménykedek ,hogy a szüleim megértik ,de nem hiszem. Valószínű azt fogják hinni csak egy prank. Vagy nem is tudom, de nagyon remélem ,hogy nem. Azt is remélem , hogy jól vannak..

Írta : Chloe💙