Piros Converse-KNJ

3.Rész

Szent ég!!! Már 7 óra??? Jesszusom, el kell kezdenem készülni, Minji mindjárt itt van. Gyorsan magamra kaptam egy szürke mackó nadrágot, egy fehér pólót, majd egy cipőt, megfésülködtem, felraktam egy kis sminket, és már csengettek is. Minji nagyon pontos tud lenni. Felkaptam a táskám, és már indultunk is ruhát venni.

Minji az autóban egy ajándéktáskát nyújtott át nekem, amiben egy póló volt, amin a kedvenc idézetem van Namjoontól. Gondoltam, hogy ez tökéletes lesz a koncertre. Majd betévedtünk egy boltba, ahol rögtön megláttam a tökéletes nadrágot:egy világos, szaggatott farmert. El is vittem megpróbálni, és tökéletes volt, mintha rám öntötték volna. Felpróbáltam hozzá a pólót is, és mivel a conversemet vettem fel, ezért megvolt a teljes szett. Ahogy kiléptem a próbafülkéből, Minji megszólalt:
-Na ha Namjoon nem vesz észre ebben a szerelésben, akkor a palinak tényleg kell a szemüveg-mondta röhögve.
Ahogy a tükörbe néztem, láttam, hogy tényleg elég jól néz ki együtt a dolog, szóval megvettem a nadrágot, majd elmentünk kávézni.

A kávét elvitelre kértük, hiszen már 10 óra, és délre már ott kellene lennünk a stadionnál. Minji kidobott a háznál, és azt mondta, hogy egy óra múlva értem jön. Én pedig berohantam a házba, és készülődni kezdtem.
-Nocsak, hova készülsz ennyire?-kérdezte az apám. Ekkor esett le, hogy elfelejtettem nekik szólni a koncertről.
-Ja, csak Minji meglepett egy BTS koncerttel, és délre már ott kellene lennünk.-mondtam, és vártam hogy leszidjon.
-Ja rendben érezzétek jól magatokat!-mondta teljesen nyugodtan.
-Ööö...oké -mondtam, teljesen ledöbbenve. Még rimánkodnom sem kellett neki és elengedett.. Nem lázas véletlenül? Na mindegy is, felrohantam a szobámba.

Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajam, kisminkeltem magam, összepakoltam a kellékeket, felöltöztem, és pont időben készen is lettem. Minji dudált, én pedig behuppantam mellé az autóba. Ő is hasonlóan nézett ki mint én, csak rajta fekete nadrág volt. Az út nem volt hosszú, olyan 30 percet utaztunk.

A parkolóban letettük az autót, és beálltunk a sorba. Egyébként a sor még nem volt olyan hosszú, kb 20 ember lehetett előttünk. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy egy kis idő múlva láthatom a kedvenc bandámat. Egyszerűen fel nem fogható érzés volt. Mintha a Mennyben lennék. Alig vártam, hogy bejussunk.