A tizenhármas

4. fejezet

Másnap reggel madarak hangos csiripelésére ébredtem fel. Amint kinyitottam a szemem a nyitott erkély ajtó látványa fogadott. Kómás fejjel felültem az ágyamban és megdörzsöltem szemeimet. Lassú mozdulatokkal felkeltem és az ajtóhoz sétáltam. Olyan látvány fogadott amire egészen eddig nem is gondoltam, hogy be fog következni. -...Apa?-szólaltam meg álmos hangon rámeredve a velem háttal álló körülbelül 180 cm magas fekete pasasra. Hangom hallatára látszólag vissza zökkent gondolataiból és hátra fordult ezzel a lendülettel rám virította még mindig tökéletes mosolyt. -Még mindig nagyon mélyen tudsz aludni kislányom.-fordult felém most már teljes testtel. Akarva akaratlanul is elmosolyodtam. Odasétálva hozzá nyakába ugrottam erre a reakciója csak az volt, hogy magához szorított. „Még mindig jó formában van." -Te kondizol apa?-húzódtam el tőle mire nagy nevetésbe fogott. -Ez az első kérdésed amikor meglátod az apádat több év után?!-kérdezte nevetve.-Semmi „Úristen apa, de hiányoztál!" vagy „Végre itt, vagy velem Apa!"?-nevetett mire már én is felnevettem. -Tudod jól, hogy hiányoztál.-vigyorogtam rá és egy nagy levegőt vettem egy nyújtózkodással párosítva. -Persze, hogy tudom.-simogatta meg hátam.-Gyere öltözz fel és menjünk reggelizni. Éhen halok!-csapott párszor hasára. Kitört belőlem a nevetőgörcs. -Édesapám te sosem változol. Neked mindig a kajáláson fog járni az eszed.-mondtam nevetve miközben vissza sétáltam a szobámba és elkezdtem valami normális ruha után keresgélni a bőröndjeimben. -Még nem pakoltál ki? Kell segítség?-sétált be és állt mellém. -Nyugi apa. Csak fáradt voltam tegnap este és ezért nem pakoltam ki. Majd ma kipakolok, rendben?-villantottam rá vidám arcom, mire ő is rám mosolygott. Gyorsan átöltöztem, apa közben becsukta az erkély ajtót. Beszélgetve mentünk le az étkezőbe. Apa kinyitotta nekem az ajtót én pedig fejbiccentéssel megköszönve beléptem, de abban a pillanatban meg is torpantam. Körbe nézve rengeteg új arcot láttam, akiknek szemei mind rám voltak szegezve. És mind pasi. „Hát ez egyszerűen fantasztikus..." jegyezte meg magamban szarkasztikával. -Minden rendben?-szólt egy hang jobbról. Oda fordultam és nem is akartam hinni a szememnek futni kezdtem és nyakába ugrottam az illetőnek. -Feliiiix-szorítottam magamhoz.-Úristen, fel ne boríts így is csak egy kézzel tudlak tartani hugicám.-tette bal karját fenekem alá és így tartott. Másik kezére néztem, ugyan csak egy kajával tele rakott tálcát tartott jobb kezében. Kicsit felnevettem majd leszálltam nyakából. -Menj hozz valamit enni magadnak.-csípte meg gyengéden arcomat. Felmordultam mire elnevette magát. -Ne morogj ez örök szokássá vált.-ment az egyik asztalhoz a többiek ültek. Felsóhajtottam. -Elkísérjelek?-szólított meg egy ismerős hang a háttérből. Elmosolyodtam és megfordultam. -Neked is jó reggelt James.-mosolyogtam rá és bólintottam jelezve, hogy elfogadom az ajánlatát. Mikor elindultunk suttogásra lettem figyelmes. Mindenki összesúgott mögöttem. Elkomorodtam. Némán vettem tálcára, amit éppen megkívántam és természetesen angol teát kértem ki. -Minden rendben?-érdeklődött James. Elgondolkoztam, hogy most mit kéne vajon mondanom. De arra jutottam, hogy hagyom inkább. -Persze, minden okés.-vettem fel egy álmosolyt. Kisétáltunk a konyhából. -Mary!-kiáltott oda hozzám Adam ragyogással az arcán. Elköszöntem Jamestől jó étvágyat kívántam neki és oda sétáltam a többiekhez. Apa a vezetőkkel ült egy asztalnál, de villantott rám egy mosolyt amikor leültem a fiúkhoz. -Hát szépséges jó reggeltet neked.-csúszott oda mellém Ricky és Mark egyszerre. -Jó reggelt mindenkinek.-mosolyogtam majd elkezdtem enni. -Mi a baj?-kérdezte Ian. Lefagytam. „Ennyire észrevehető?" felnéztem és mindenki rám nézett az asztalnál. Éppen szólásra nyitottam volna a szám mire Will megállított. -Ne hazudj.-mosolyodott el. -AA jól van. Titeket nem lehet átverni.-adtam be a derekam mire büszkén kihúzták magukat én pedig megforgattam a szemem. -Na akkor mi a baj?-faggatott tovább Dominik. Nagy levegőt vettem. -Miért sugdolóznak mögöttem az emberek?-néztem rájuk. Összenéztek. -Nos-kezdett bele Will de Ian folytatta.-Az egyik legritkább erővel rendelkező természetfeletti lény vagy. Sokan szerintem irigykednek, sokan pedig azon gondolkodhatnak, hogyan hódítsanak meg téged.-az utolsó mondatrész hallatán felnevettem egy pillanatra. -Komolyan mondta Mary.-nyugtázta Dominik mire kicsit félve néztem majd körbe a tömegen. „Remek egy csapat őrült szexista pasas, aki mind meg akar dugni ennél nem is lehetne fantasztikusabb ez a hely." realizáltam a helyzetet magamban és egy sóhaj hagyta el a szám majd befejeztem az evést és visszavittem a tálcát. Elindultam ki a kertbe. Most nem ártott egy kis séta még mielőtt vissza megyek pakolni. Ahogy kiléptem a bejárati ajtón kellemes langyos szellő csapta meg gyengéden az arcom. Egy pillanatra csak lehunytam a szemem és élveztem. Egy kis idő múlva lépteket hallottam és valaki megállt mellettem. Kinyitottam a szemem és oldalra néztem. Egy idegen talán 2 fejjel magasabb srác állt mellettem. Visszanéztem előre és csak álltunk csöndben. Nagyjából 10 perc után elindultam sétálni mire csak nézett. Visszafordultam felé. -Most akkor jössz vagy nem?-mosolyogtam szerényen. Kikerekedett és csillogó szemekkel futott utánam majd sétálni kezdtünk. -Te...-kezdett bele, de abba is hagyta és megküszörülte torkát. -Igen?-néztem rá. -Szóval, hogy...-„Keresi a szavakat. Milyen aranyos. Zavarban van." elkuncogtam magam. -Nyugalom, nem harapok. Mond nyugodtan.-néztem magam elé megint. -Rendben. Akkor, Te vagy Mary, igaz?-nézett rám érdeklődő pillantással. -Igen én lennék az.-Mosolyogtam. -Én Andrew vagyok.- hajolt kicsit közelebb. Reflexből elhajoltam kicsit. -Bocsánat nem akartalak megijeszteni.-Mondta kicsit aggódva. Megráztam a fejem jelezve, hogy semmi baj. Körülbelül egy óráig sétáltunk csendben. „Micsoda idő pazarlás" gondoltam komoran. -Gondolom nem ilyen sétálásra számítottál.-Szakított ki a magamban lévő beszélgetésből. -Nem éppen.-Válaszoltam komoran. -Nem igazán tudom, hogy mit kéne mondanom. Tudod a tesóid alkotják a legjobb speciális osztályt. És állítólag te vagy a legerősebb közülük. -állt meg Andrew. Kicsit távolabb megálltam és felé fordultam. -Tudod, ha okot adnak rá akkor veszélyes vagyok. De egyébként a semmiből nem fogom azt csinálni, hogy megtámadok valakit.-kulcsoltam össze kezemet hátam mögött. -Most pedig, ha megbocsátasz fel kell mennem a szobámba.-sétáltam el mellette. „Még egy ilyet. Még, hogy én veszélyes. Nem is ismer" Szúrósan néztem magam elé miközben sétáltam fel a szobámba, de mielőtt bementem volna meg álltam az ajtó előtt. -Pontosan ezért utálom a pasikat...-morogtam magam elé és hirtelen mozdulattal kinyitottam az ajtóm és becsaptam magam után. Fogtam a fülhallgatóm zenét kapcsoltam telefonomon és elkezdtem kipakolni. 3 óra pakolás után körbe nézve megállapítottam, hogy sikeresen berendezkedtem. Felvettem okos órámat és átöltöztem edzős ruhába. Ránéztem órámra. „Fél 4. Mielőtt elkezdődne az első edzésem James-sel lemegyek egyet futni az edzőterembe." Kiléptem a szobám ajtaján egy üveg vízzel a kezemben és bezártam. Testhez tapadó térdig érő nadrág volt rajtam és egy egyszerű fekete póló. Még gyorsan választottam egy zenét és elindultam le az edzőterembe. Elegáns léptekkel leslattyogtam a lépcsőn. Valaki meg megérintette a vállam mire odakaptam a fejem. -Oh Szia James.-mondtam rezzenéstelen arccal. Kicsit befeszült mikor rám nézett. -A kondiba indultál?-terelte el gondolatait. Egy bólintással válaszoltam. -Akkor menjünk együtt és kezdjük egy kis futással. Benne vagy?-„Bármi csak elakarom terelni a gondolataim." újból bólintottam ezután elindultunk együtt. Szavak nélkül is tudtam, hogy James feszült lett miután így látott. „Ne erőltesd magad haver. Nem fogom elmondani." Benyitottam az edzőterembe és minden szempár rám szegeződött. James megállt mögöttem. -Nyugodj meg. Csak sétálj a futó padokhoz. Lépcsőn le, fordulj jobbra veled szemben lesz egy ajtó. Ott van egy külön terem a futópadoknak. Mindjárt megyek én is csak még bemegyek a szertárba súlyzókért.-magyarázta majd leszaladt mellettem. -MI A FASZT LESTEK?! TAKARODNI VISSZA EDZENI MIND!-üvöltötte el magát mire mindenki összerezzenve visszatért a dolgát végezni. Szép lassan elindultam a terembe. Így is éreztem, hogy engem lesnek. megálltam. „Na most lett elegem." Megfordultam és rájuk szegeztem a pillantásom. Éreztem, hogy ég a szemem. Szinte feltudtam volna gyújtani őket csak azzal, hogy nézem őket. Félelem tört úrrá felettük és mindenki csinálta tovább a dolgait. Kicsit lecsillapodva bementem a futópadokhoz. Senki. „Mintha tudták volna, hogy jövök. Beszari férgek." felálltam a leghátsó futópadra és tanulmányozni kezdtem. Ajtó csapódása zavarta meg lelkes tanulásomat. Lassan odanéztem és James gondterhelt arca tárult elém. -Ennél messzebbit nem tudtál volna választani?-kérdezte keserűen. -Tekintve, hogy ez van a terem végében, nem hiszem, hogy lett volna másik lehetőségem.-vicceltem mire egy mosolyt kaptam vissza. Ez engem is mosolygásra késztetett. -El kell magyarázzam, hogy működik?-felnevettem.-Amíg oda voltál kitanultam, de köszönöm e nemes felajánlást.-pimaszkodtam. -Ne vidd túlzásba.-figyelmeztetett. -Te csak ne mond meg mit csináljak.-mordultam rá.-Edzésen te mondod mit hogyan csináljak, de azon felül nem mondhatod meg mit csináljak.-néztem magam elé. Elkomorodott. -Bocs.-suttogtam magam elé és elindítottam a futó padot. -5 km-förmedtem rám és ott hagyott. „Gratulálok Mary ezt jól elintézted." gondoltam futás közben. „Miért kellett engem ebbe belerángatni, tökéletesen megvoltam az ezelőtti kis életemmel. Most meg bekerült egy pasi bagázsba, ahol mindenki gyűlöl a testvéreimen kívül. Mit keresek én itt? Semmi keresni valóm köztük." Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy már 10 perce lefutottam az 5 km-t, amit James mondott. Sőt már 10-nél tartottam, pont úgy ahogy az időt nem vettem észre az is kimaradt, hogy a futópadon majdnem legmagasabb fokozatán futottam. Lentebb vettem, hogy csináljak egy levezető sétát. Nagyokat sóhajtottam és lenéztem a lábamra. Ekkor észrevettem az üvegem a pad mellett. „Ez, hogy került ide? Nem hoztam ide direkt. Leraktam..." felnéztem az ajtó felé. Felix, apa és James meglepődött arcával találkozott össze az én tekintetem. „az ajtónál." fejeztem be magamban a mondatot, majd leállítottam a futópadot és kivettem a fülhallgatót a fülemből. -Arról nem volt szó, hogy te ilyen kurva gyorsan lefogod futni a 10 km-t.-nézett rám James miközben én lehúztam az üveg tartalmának felét. -Szeretek meglepetéseket okozni.-csavartam vissza a kupakot az üvegre. Apa és Felix összenéztek. -Akkor áttérhetünk az erejének a tesztelésére. Menjünk a csarnokba.-mosolygott elégedetten apa. Bólintottam. -Akkor induljunk.-megindultam Felix után csendben. Végig sétáltunk az edzőtermen úgy ahogy én lefelé is tettem. Mindenki nagy szemekkel nézett ránk és kérdezték James-t halkan, hogy hová megyünk. -Csarnok-hangzott fel rideg hangja. Mindenki hitetlenkedni kezdett. Kilépve az edző teremből hideg levegő csapta meg izzadt vállaim mire kirázott a hideg. -Fázol?-lépett mellém James. -Kicsit, de talán kipróbálok valamit.-Erősen koncentrálni kezdtem. Elképzeltem ahogy a tűz melege bizsergeti a bőröm. De most ez a tűz bennem volt felizzítva. Ereimbe vezettem a tűzből kifakadó melegséget, ami által egész testem átmelegedett és már sokkal jobban voltam. Kinyitottam a szemem és Felix örömteli, de egyben meglepődött arca csapott meg. -Mi az?-kérdeztem furcsállva. -Ez most az, amire gondolok? Azt használod amire gondolok???-mutatott rám. halvány mosoly került az arcomra. -Igen az erőmet használom, ha erre akarsz célozni.-fontam össze mellkasom előtt karjaim. Most jött egy olyan dolog, amit sosem gondoltam volna, hogy a legidősebb bátyámtól fogok látni. Örömébe ugrálni kezdett és felkapott. Felnevettem és átöleltem nyakát. -Látszik anyára ütöttél. Olyan gyorsan tudod kezelni a dolgokat és olyan talpra esetten.-simogatta meg hátamat. szélesen elvigyorodtam. -De attól még mehetnénk gyakorolni.-nevettem. Letett és bólintott. -Előtte igyunk valamit. Mit innál most legszívesebben.-nézett le rám. Felcsillant a szemem. -Narancslét-emeltem magasba a kezeim. Elvigyorodott és megindultunk az étkezőbe. Öntött nekem is meg magának is narancslevet. Egyből egy szuszra lehúztam ő meg csak nézett, mint borjú az új kapura. -Hallod, azért nem sietünk.-mondta nevetve. Én meg csak töltöttem magamnak még egy pohárral. Ezt már normálisan kortyonként kezdtem el inni. -Mit fogunk csinálni a csarnokban? Mire kell számítanom?-dőltem neki a konyhapultnak. -nos mivel te tűz típusú erővel rendelkezel, ezért olyan sok gyakorló eszközünk nincsen. Ezért csak a saját támadásaiddal tudsz most gyakorolni, amit talán egy két bábun tudsz elsütni.-húzta le utolsó korty narancslevét Felix majd lerakta a poharat. -Értem, nos ez nem tűnik olyan megterhelőnek. Egyelőre. De minden bizonnyal fejleszteni is akarjuk majd a képességeimet, igaz?-felnézett a plafonra.-Ne lődd már le a poéééééént.-nevetett. -Oké, oké. Akkor induljunk mielőtt beesteledik.- nyújtóztam meg. Kifelé az autóhoz szembejött velünk Andrew. Elkomorodtam. -Szép napot főnök, Mary.-„Jól hallottam, amit hallottam?" -Neked is Andrew.-válaszoltam egyszerre Felixel mire összenéztünk és elnevettük magunkat. Kiérve beszálltunk a kocsijába. -Mennyit fogunk menni?-kapcsoltam be magam. -Két percet talán, nincs messze.-indította be a kocsit és el is indultunk. Miközben kanyarodtunk ki a tetőn láttam egy teljesen ismeretlen srácot. „Mi a... Az meg ki lehet?" futott végig agyamon a gondolat. Nem tudtam levenni róla a szemem. Valami azt súgta, hogy nem véletlenül volt fent. Visszafordultam előre. -Minden rendben?-csettintett arcom előtt Felix mire feleszméltem. -Ja, persze persze. Csak elmerültem a gondolataimban.-túrtam hajamba. „Mi picsa volt ez? Nem mondhatod komolyan, hogy ennyire megigézett volna egy tökéletesen ismeretlen pasas látványa? Főleg, hogy nem is láttam az arcát, csak az alakját. Na de... Az az alak nem volt semmi... JÉZUS FEJEZD BE MARY, NE LEGYÉL NEVETSÉGES!!!" Amíg én magammal vitáztam megérkeztünk a csarnokhoz. Kiszálltam és a nagy épületre néztem. -Valószínűleg más osztagokból is lehetnek itt gyakorolni.-mondta Felix miközben oda sétáltam mellé. A jobbra mellettünk lévő 4 kocsira néztem. -Perzseljük fel a hangulatot.-mosolyodtam el. Erre csak egy nevetést kaptam válasznak. Besétáltunk a bejáraton. -Mr. Colli..-sétált oda egy biztonsági őrnek látszó idős úr, de mikor meglátott engem megállt. Felix mögé álltam pár lépéssel. -Áh, Jack bácsi. Ő itt a hugom.-mutatott rám Felix. Komoly arccal meghajoltam kicsit és bemutatkoztam. -Mary Collins. Örvendek.-húztam ki magam. -Szintúgy-húzta ki magát ő is. -Kik vannak még itt?-szakította félbe farkas szemezésünket Felix. -Az egyes, hatos és tízes osztagból 3-3-3 ember.-tájékoztatott minket. -De a 13-as csarnok rész még szabad.-nézett bele füzetébe. -Remek, akkor oda mi megyünk. Kérem a kulcsot.-támaszkodott a párkányra Felix. -Mennek?-nézett rám kérdőn az őr.-Talán valami gondja van? Szeretnék gyakorolni. Ha bármi baja van a szemembe mondja, ne szarjon be nem fogom felperzselni.-szorítottam ökölbe a kezem. -Mary!-szólt rám Felix. Elfordítottam a fejem. „Aljas dög. Ide érzem, hogy fél." Megkaptuk a kulcsot és bementünk az első terembe. A tizenhármas részbe a többin vezetett át az út. -Mary figyelj. Tudom, hogy ez új, de akkor sem lehet így viselkedni.- állt meg előttem. -Persze én voltam, aki annyira lenézően viselkedtem vele. Még véletlenül sem ő velem. Persze védd csak be ez sokkal egyszerűbb, teljesen egyetértek veled.-mentem keresztül az első két termen. A harmadikba benyitva szemem sarkából láttam, hogy valami repül felém. -Tűzfal- suttogtam magam elé és helyben magam elé emeltem kezem. Ekkor egy vörös fal keletkezett előttem, mint a lobogó tűz lángja két vékony üveglap közé szorítva. Miután kivédtem a felém érkező tárgyat, ami meglepetésemre egy óriási földdarab volt egy kar mozdulattal eltűntettem a tűzfalam. Oda néztem a 2 pasira és 1 nőre, akik kikerekedett szemekkel lestek. Szó nélkül fogtam magam és tovább sétáltam. -NEM ESETT BAJOD?-kiabált utánam a nő. Megálltam és odafordultam egy kedves mosollyal az arcomon majd megráztam a fejem, hogy nincs semmi baj. Visszafordulásommal egy időben berontott Felix de meg is torpant az elégett földkupac láttán. Oda futott hozzám. -Jól vagy??? Nem esett bajod? MIÉRT NINCS FELRAKVA A VÉDŐHÁLÓ?! EZ ALAPSZABÁLY, ESZETLENEK!-pillanatról pillanatra a 3 ember és köztem cikázott a pillantása. A hölgy oda jött hozzánk és amikor meglátta, hogy mi ugyan úgy nézünk ki leesett az álla. -Szóval te lennél a legkisebb Collins.-ránéztem és biccentettem. -Kérlek, bocsássatok meg nekünk. Én egész végig abban a hitben éltem, hogy fel van rakva, de úgy tűnik a kis pöcsök elfelejtették. Mivel tudnálak kiengesztelni?-állt elém. –2 liter narancslé megteszi.-engedtem el izmaim és elmosolyodtam, mire kedves mosoly volt a válasz.-Rendben. Mire végzel az edzéssel már itt is lesz.-hajolt meg és visszament. Felix rám nézett. -Ezt, hogy csinálod?-sétáltunk tovább. -Mit is?-kérdeztem vissza.-Azt, hogy ilyen könnyen dűlőre jutsz másokkal.-nyitotta ki a tizenhármas csarnokrészt Felix. -Beletanultam az évek alatt-mosolyogtam. Elkezdtem bemelegíteni. -Elő tudod hozni magadnak a raktárból az egyik bábut?-pakolt le Felix. -Persze, ha megmutatod, hogy hol a raktár.-kérdésem azonnal válaszra is talált mivel azonnal mutatta, hogy közvetlenül az ajtóval szemben. Bementem és keresgélni kezdtem. Pár perc múlva kimentem kettő bábuval a vállamon, egyet a pálya mellett leraktam másikat felvittem és beállítottam. Felixre néztem 2nővel és egy pasival beszélt. Az egyik nő az volt, akivel az imént is beszéltünk. Odamentem. -De persze, ha látni akarják, akkor őt kell megkérdezniük.-Értem oda mondandója végére Felix mellé. -Kit kell megkérdezni, miről?-álltam meg. -Szeretnénk megnézni az edzését. Ha lehetséges ez.-mosolygott rám az ismeretlen nő. -Rendben, engem nem fognak zavarni.-tettem csípőre a kezem. -Ennek örülünk. Mellesleg, az előbb be sem mutatkoztam. Annabelle vagyok a tízes osztag helyettes vezetője.-kezem ráztunk. -Én Rachel vagyok a hatos osztagé.-Rachel-el is kezet ráztam. -Én pedig Jason vagyok. Én az egyes osztag kisvezére vagyok.-mosolygott, amit viszonozva kezet fogtam vele. -Nos örvendek én...-Kezdtem bele de Rachel, Annabelle és Jason egyszerre mondták, hogy: -Mary Collins a Collins család legfiatalabb tagja és anyja örököse.-meglepődötten bólintottam egyet. -Akkor kezdj bele a gyakorlásba hugi.-tette kezét hátra Felix. -Koncentrálj arra, amit megakarsz valósítani. Mivel szeretnél kezdeni?-állt a pálya széle mellé. -Vörös szilánk-izzott fel szememben és a következő pillanatban, két láng kapu jelent meg vállaim fölött belőlük égő tüskék törtek elő egyenes a bábura nézve. Hatalmas robbanással társítva érkeztek meg a földbe. Elengedtem a tekintetem és Felixre néztem, aki helyeslő bólogatással jelezte, hogy ez aztán ne volt gyenge. -Nagyon jó. Mit szólnál valami nagyobbhoz?-mosolygott szemembe és elkezdett hátrálni. -Kezd kedvemre való lenni, amit mondasz.-helyezkedtem támadóállásba és megkomolyodtam. -Isten keze-mordultam fel mire mindkét kezem tűzre kapott és olyan gyorsasággal vágtam több darabba a bábut, hogy nem is lehetett észlelni, hogy mozgok. Elengedtem magam és kifújtam egy nagy levegőt. Visszanéztem a bábura, ami darabokban hevert a földön. -Na ez! NA ez aztán kurva jó volt!-csapott az asztalra Felix. Felnevetve. Nagyjából 8 óra körül sétálhattunk ki a csarnokból. Én boldogan két hónom alatt egy-egy liter narancslével. -Ez egyszerűen elképesztő volt. Kérlek engedd meg, hogy egyszer veled edzünk!-rajongott körbe Rachel és Jason. -Rendben lehet róla szó.-ásítottam egyet. -Szerintem most inkább engedjétek haza had pihenjen.-szólt kedvesen Annabelle. Bólintottak ezután még beszéltünk pár szót aztán odamentünk Felixel kocsijához. Visszafelé ittam egy keveset az egyik üveg narancsléből. A telekre érve apa várt a bejáratnál. Mosolyogva odasétáltam mire adott a homlokomra egy puszit. -Gyertek vendégeink vannak.-vette el tőlem a narancsleveket és rám adta az egyik pulcsim. -Valaki nagyon megszeretne téged ismerni.-súgta fülembe apa mire érdeklődve néztem rá. Már majdnem kérdezni akartam, hogy ki, de amikor beléptünk szembe találtam magam vele. „Mi? Ez ő! Ez a srác, akit a tetőn láttam mikor elindultunk! Ez ő? Isten gyere le és segíts meg. Anyám borogass a mennyekből. Miből van ez a pasi??! Göndör, kicsit hosszabb haja tökéletes arcában olyan rakoncátlanul belelóg. NA meg azok a szemek. Azok A gyönyörű sötét tengerkék szemek, szinte bele fulladok már most, pedig még nem is beszélt hozzám." -Örvendek a találkozásnak.-törte meg a csendet ő. „HÁT MINDJÁRT ÖSSZEESEK GECI, MI EZ AZ ISTENI DÖRMÖGŐS, REKEDTES HANG??! Magam alá fogok élvezni..." összeszedtem magamat és nagy levegőt vettem, ami tetszett neki. Gondolom ebből sejthető volt, hogy külsőleg egyszerűen isteninek találom. -Én is örvendek.-szólaltam meg végül mire kicsit megemelkedett a válla. „Tetszik neki a hangom??" gondoltam közben elégedett mosollyal álltam vele szemben. -A vérmacskák újdonsült alfája szeretne velünk együtt dolgozni.-kezdte el apa. „Jééééézuuuuuus Vérmacska??! Ez komoly?! Akkor ezért ilyen tökéletesen kidolgozott a teste??" -Mindenképpen szeretett volna bemutatkozni, mindenkinek a családból.-mosolygott rám apa. -Ne vigyorogj a bajszod alatt édesapám. Emellett pedig igazán örülök, hogy együtt fogunk dolgozni a jövőben.-mosolyogtam. -Viszont, ha nem haragszanak meg én iszonyat éhes vagyok, úgyhogy harapnék valamit.- indultam el a konyha felé. -Várjon!-szólt utánam. Ránéztem mosolyogva. -A nevét... Megtudhatom?-sétált oda mellém. Reflexből nagy levegőt vettem, „Isten bassza meg még az illata is olyan jó!" gondolkoztam miközben közvetlenül szemébe néztem. -Mary.-fordultam vele szembe. Lassan megfogta kezemet és kézcsókot lehelt rá. Éreztem ahogy enyhe pír lepi el arcom. -Nagyon örvendek. Az én becses nevem Peter. Peter McLogan.-kicsit felnevettem a vicces megfogalmazás hallatán. Óvatosan elengedte kezem és engedett utamon tovább a konyhába. Miután kiválasztottam mit eszek és leültem ledőltem a padra. „Te jó ég... Mi lesz velem??" kuncogtam fel és enni kezdtem.