Kelletlen szerelem

32.rész- A bosszú tervezgetése...vagy mégsem?

-Min gondolkozol?- kérdezte Daniel, ahogy suliból tartottunk hozzá. Igen, megint nála alszok, de már a szüleim tudják az igazságot, mert megbeszéltem velük. Igazából tök jó fejek voltak, és jól fogadták a dolgot. Mondjuk azt mondták, hogy mivel ennyire felelősségteljes vagyok, ezért nem féltenek, de legközelebb azért hamarabb mondjam el az igazságot.

-Hááát...-néztem Danielre oldalasan- elegem van Rachelből és a szivatásaiból, szóval bosszút akarok állni.- szorítottam ökölbe a kezemet.

-Értem.- válaszolt a távolba meredve.

-Nem mondasz rá semmit?- kérdeztem kicsit felháborodva.

-Tudod nem biztos, hogy ez jó ötlet...

-Már miért nem lenne az?- nem értettem, hogy Daniel miért ellenzi, hiszen Rachel miatt vesztünk össze jó párszor.

-Tudod, ha csinálsz valamit, akkor lesüllyedsz az ő szintjére.- itt rövid szünetet tartott.- Lehet, hogy sokszor miatta szívtuk meg, de mindig visszataláltunk egymáshoz, ezzel azt mutatva, hogy legyőztük. Szóval akárhányszor is akar minket szétválasztani, mi mindig túljutunk a nehézségeken, és szerintem ez a legjobb módja a visszavágásnak, és mégcsak nem is süllyedtünk le az ő szintjére.

-Mikor lett belőled Yoda mester?- öklöztem bele a karjába.

-Aú.- mondta megjátszva.- Talán azóta, hogy valaki lekorholt amiatt, hogy milyen hirtelen agresszióba átváltó ember vagyok,- nézett ram oldalasan- ezért megpróbálok hidegvérrel gondolkodni. Meg az is sokat segíthet, hogy elég sok időt töltök Chrissel, és amilyen hülyének néz ki, annyiszor hadja el a száját egy random bölcsesség.- nevetett a végére.

   Közben megérkeztünk Danielékhez. Herceg azonnal üdvözölt minket, de az ajtó zárva volt.

-Anyukád és a húgod?- kérdeztem, miközben kinyitotta az ajtót.

-Megint a nagyszülőkhöz mentek.- itt kicsit rosszallóan néztem rá, hiszen megmondtam, hogy miattam ne menjenek el minden eggyes alkalommal, ezért Daniel védekezően emelte fel a kezeit.

-Eskü most nem amiatt mentek el, hanem a nagypapám szülinapja van.

-És te azt most miattam kihagyod?!- akadtam ki mégjobban.

-Nem! Vagyis igen...ööö...tudod anagypapámmal elég jó kapcsolatunk van.- mosolyodott el- ő olyan nekem, mint egy pótapa. És elég sok dolgot megszoktunk osztani egymással. És ő mondta, hogy ha elmerek menni a szülinapjára akkor megver, és majd el lesz ő egyedül a lányokkal.

-Érdekes nagypapád van.- kuncogtam fel.

-Valamikor majd téged is szeretne megismerni. Amúgy holnap majd én is rlmegyek hozzájuk, szóval nyugi nem fogom elhanyagolni.

-Jólvan, akkor megbocsájtok.- sóhajtottam fel. - Mit fogunk enni?- kérdeztem, hisz már nagyon ehes voltam.

-Mit szeretnél csinálni?

-Hm...Mit szolnál egy kis mézes-anonászos csirkemellhez krumplipürével?- vetettem fel az ötletet.

-Tetszik.- s ezzel neki is láttunk a készítésének. Miután végeztünk és megettük, elindultam Daniel szobája felé.

-Elmegyek fürdeni!- szóltam még neki.

-Rendben én addig elmosogatok!- kiabált föl.

      Bevittem magammal a törölközőm és a pizsimet (tanulva egy régebbi esetből). Az ajtót csak kilincsre csuktam be, majd levetkőztem, bementem a zuhanykabinba és megeresztettem a vizet. Rossz szokásom, hogy sokáig szoktam a víz alatt állni, szóval kicsit meg is lepődtem, hogy Daniel nem kezdett el dörömbölni az ajtón, hogy siessek már. Amikor végre elzártam a vizet, akkor a törölközőmért nyúltam, és magamköré tekertem, majd egy páratömeg kíséretében kiléptem a kabinból. Dudorászva (ahogy rddig is csináltam) megtörölköztem, viszont nem találtam a pizsamámat. A helyén egy kis ajándékcsomag volt, egy levéllel. Furcsálva, de felvettem a levelet és kibontottam. Ennyi állt benne: