BUÉK lengyelül

Dávid 9:32

Fogalmam sincs miért ütöttem meg Bálintot. Elképzelésem szerint eléggé drámain nézhetett ki. Úgyhogy ebből a szempontból megérte.

Azóta amúgy minden helyre jött, a hős szerelmesünk boldogan beszélgetett Messenger-en a barátnőjével. Ide ne hányjak.
Luca is alig látott ki a rózsaszín ködből, ami még pár órával ezelőtt azt hittem, hogy Bálint miatt van, de tévedtem. Valami srác írt rá az újdonsült Instáján, aki már régóta tetszik neki. Legalábbis ennyit szültem le a két lány beszélgetéséből.
Szonjával meg nem vágtam, mi van. Legalábbis annyit láttam, hogy Bálinttal rakott ki egy képet. Basszus ez a Havi, mekkora egy jampi (ez rímelt).

Nekem meg nem jutott más csak a meteorológia és a versírás. Mivel újra azon kaptam magamat, hogy kifelé nézek az ablakon és a hóesést figyelem, miközben magamban rímekben beszélek. Ha továbbra is fürkésztem volna az eget, a következő évem is erről fog szólni. De haverom miatt abba kellett hagynom, mivel belesütött a nap a szemébe, úgyhogy megkért, hogy húzzam el a függönyt. Nem értem, tiszta felhő volt az ég, de mindegy.

Apropó, Szonja. Nem hinném, hogy Bálint tetszene neki. Az azért már túlzás lenne, ha mindenkinek ő jönne be. Meg úgy vettem észre, hogy inkább velem volt többet. Habár lehet, hogy azért is jobb a kapcsolatom vele, mert egymás után van óránk? Nem hinném, hogy lenne köze ehhez az égészhez. Lehet, hogy engem csak szimplán jobban bírnak az emberek.
Amúgy Szonja kimondottan szép lány, és határozott. Meg barna a haja, az egy plusz pont. De nem hinném, hogy lehetne valami köztünk. Mi csak ilyen fiú-lány legjobb barátok vagyunk.

- Ajj csináljunk már valamit, halálra unom magamat- nyafogtam, mikor már a random rímek és a Szonjával való kapcsolatunkon agyalás sem kötött le.
- És még is mit?- fordult hátra Luca.
- Nem tudom. Beszélgessünk vagy valami, mert már most halálra unom magamat. Akkor mi lesz a maradék három órában?
- Oké, felőlem csináljunk valamit, csak ne felelsz vagy merszezünk!- tiltotta meg Bálint.
- Azt mindenki utálja- értettem egyet.
- Ömm, én hoztam kártyákat- vette elő a táskáját Luca.
- Milyet hoztál?
- Van magyar, francia kártya- ami Dumbo-s és egy UNO.
- Neked mennyi Dumbo-s dolgod van?- lepődtünk meg.
- Nem olyan sok...
- Magyar kártyával lehet makaózni, de azt Bálint nem tud, a Dumbossal lehet kent-kupézni illetve speed-ezni és van még UNO- sorolta Szonja a lehetőségeket.
- Te drogozol?- nyögtem be ismét egy szar poént, de meglepetésemre újra nem nevetett senki, úgyhogy inkább annyiban hagytam.- Ezekhez kellene asztal.
- Talán az UNO-t meg tudjuk oldani máshogy- nézett körül Luca.
- Bocsi, nem cserélnénk helyet?- kérdezte Szonja mellettünk ülő egy-két évvel fiatalabb fiútól. A két srác gyorsan megbeszélték egymás között, majd beleegyeztek.- Na, így már nem kell állandóan hátra fordulnom- örült, miután befoglalta az újdonsült helyét.
- Laura, ti nem szeretnétek közelebb ülni?- kérdeztem a másik két csellistától, kik örültek, amiért meginvitáltam őket a kártya-partyra. Beültek Lucáék eredeti székére, ezzel még előrébb taszítva a szegény hegedűs fiúkat.

Laurával és Bogival azért nem olyan szoros a kapcsolatunk, mert ők másik tanárhoz járnak. Ők egy évvel később csatlakoztak a zenekarba, mint mi, de viszonylag hamar jóba lettünk. Ma valahogy úgy alakult, hogy még nem nagyon beszélgettünk ezért is gondoltam, hogy csatlakozzanak hozzánk. Meg persze, véletlenül se érezzék magukat kirekesztve a társaságunkból.
Asztalnak egymásra raktuk a hátizsákjainkat majd a tetejére Luca Dumbo-s doboza került, hogy legyen mire rakni a kártyákat. Ránézésre elég instabilnak tűnt, de máshogy nem sikerült megoldani.
Szonja kiosztotta az UNO lapjait, majd letett egyet középre a maradékot pedig mellé. Amint ezt megtette a busz egy körforgalomhoz ért, ezzel leborítva az összes kártyát a földre, mire rádőlt az úgynevezett táska-asztalunk is. Káromkodva próbáltuk felszedni a lapokat, mikor még egyet kanyarodott a jármű, minek köszönhetően a kártyákat még beljebb csúsztak az ülések alá.
Szonja nyitotta ki a száját, hogy egy cifra mondattal fejezze ki a dühét, de a mikrofonba beszélő Sára néni félbe szakította, miszerint megérkeztünk Zólyomba.

Miután ismertették velünk a történéseket, összeszedve a cuccainkat, lementünk a buszról. A Zólyomi vár parkolójában álltunk meg, majd bevárva a másik járművet, indultunk meg az épület felé. Itt már viszonylag sok hó megmaradt, Magyarországhoz képest, mely szépen belepte a vár tetejét is.

Amint beértünk a belső udvarba Bálint boldogan szólalt fel:
- Legalább nincs itt a töri tanárom.
- Azért ne bízd el magadat. Valamiért itt van a zeneirodalom tanár is- figyelmeztette Szonja, majd az emlegetett tanár, mint aki hallotta volna, hogy miről beszélgetnek, bele is kezdett a mesélésbe.
Mindegyik hasonló utazásunknál végig kell hallgatni, amint idegenvezetőt játszva megpróbálja a helytörténeteket úgy elmondani, hogy a lehető legtöbb zenei kapcsolódást megemlítse. Senki sem érti miért jön velünk, elvégre nem zenekari tag. Habár szerintem csak azért hozzák őt is, hogy ne kelljen az idegen vezetőért fizetni.
Úgyhogy hallgathattuk amint több, mint 20 percen mindenféle unalmas témáról beszél a tanár úr, miközben mi szenvedve próbáltunk nem elaludni állva.
Szonja. mintha keresett volna valakit a tekintetével közben. Bálint a kávé automatát pasztázta, hátha ki tudja venni a távolból, mi van rá írva. Luca dideregve állt az anyukája mellett, Bogiék meg mintha annyira érdekes lenne, többször is körbenéztek a várudvaron. Én azon gondolkodtam, hogy beugrom a kútba ami mellett álltam, de sajnos egy rács volt rajta, amelyen sajnos nem fértem volna be. Úgyhogy inkább azt a rengeteg pénzt nézegettem, amit az emberek bele dobtak.

9:32-kor végre befejezte a mondandóját a zeneirodalom tanár, s miután mindenki elvégezte a szükségleteit, kívülről is körbe jártuk a várat.
Utána a város főtere felé vettük az irányt, ahol kis bódék álltak és a lámpákra égők voltak aggatva, amelyek délelőtt még nem világítottak.
- Mit meg nem adnék egy kis forralt borért- vacogtam egy helyben állva. Sára néni meglepődve nézett rám, mire gyorsan kijavítottam magam.- Akarom mondani forró csokiért.
- Veszek nektek, ha kifizetitek utána- mondta halál egyszerűen, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Mármint forró csokit?
- Az előbb még forralt bor volt nem? De, ha forró csokit szívesebben innál, akkor lehet az is.
- Most ezt komolyan gondolja?- súgta Bálint Luca fülébe.
- Fogalmam sincs- rázta meg a fejét.
- Akkor jöttök?- indult meg a tanárunk, az egyik bódé felé, ahol forralt bort árultak. Meglepetten mentünk utána, és nagyon reméltem, hogy ebben az egészben nincs semmi csavar.- Tisztázzunk pár dolgot- nézett ránk, mire egy aprót bólintottam.- Ha a szülők ezt nem engedik, akkor lehetőleg tartsátok titokban, vagy ne igyatok. Oké? Mert nem szeretnék szimplán jófejségből börtönbe kerülni, ha esetleg úgy alakul.
- Rendben.
- Persze, nem kötelező inni- emlékeztetett, de mi nem szóltunk semmit.- Luca, te az enyémből ihatsz maximum- közölte a lányával, aki még mindig nem tudott mit kezdeni az egész helyzettel, úgyhogy csak egy "oké" hagyta el a száját.

Sára néni kikérte a forralt borokat, majd a kifizetve az összeset ő is csatlakozott a társaságunkhoz. Meglepődtem, hogy ilyen jó fej tanárom van, aki a diákjaival együtt iszik. Miközben lassan kortyolgattuk a bort, ügyeltünk arra, hogy más tanárok ne vegyék észre ezért kerestünk egy olyan helyet, ahol alig vannak.
A zenekar többi tagja vásárolgatott, illetve a Zvolen feliratnál fotózkodott. Mi közben vicces zenekari sztorikról beszéltünk, például amikor Bálintra ráesett a karmester próba közben, vagy mikor koncerten leesett a kottánk a közönségre.
Egy picivel cselló tanárunk elköszönt, és csatlakozott a többi felnőtthöz. Mi továbbra is együtt maradtunk és beszélgettünk.

Egy idő után a lányok is leváltak tőlünk és elmentek sétálni, minket ott hagyva Bálinttal.
- Idén még nem volt ekkora hó- mondta a haverom, mikor már majdnem minden témáról beszéltünk. Ez az, már megint időjárás.
- Mert mondjuk ez Szlovákia- emlékeztettem.- Amúgy is ez porhó, nem?- jött elő a meteorológus énem megint.
- Milyen pornó?- táncolta a homlokát.
- Nem pornó, te süket- fogtam a fejemet.- Hanem POR-HÓ- szótagoltam, mire nagy nehezen megértette.
- Jaa- villágosodott meg Bálint.-Nem hinném-gyúrt egy hógolyót.
- Ne, csak azt ne!- ellenkeztem, mire ő arcba dobott.
- Ezt a pofonért- röhögött.
- Tényleg, és amúgy hogy van a kis babapopsi arcod? Nem kellene egy kicsit lehűteni, hogy jobban gyógyuljon?- nyomtam én is egy nagy adag havat a képébe.

Kb. úgy nézhettünk ki, mint az alsósok, kik havat látva, egyből megfolytják a másikat. Pillanatokon belül egy kisebb csata alakult ki kettőnk között. Ő a kapucnimat tépte, én pedig próbáltam közben kigáncsolni a lábait.
Gyúrtam még egy hógolyót, de Bálint meglepetésére nem felé vettem az irányt, hanem a tőlünk nem messze sétáló Szonját céloztam meg.