Mi az igazság? ( AsaNoya ff)

1

Asahi szemszög

Megint egy fárasztó edzésen vagyok túl. Fáradtan estem estem bele az ágyba, és lassan elnyomott az álom.

- Noya, kérlek beszéljük meg!- néztem mozdulatlanul az egyre távolodó barátomat.

- Nincs mit megbeszélni! Nem akarok mindenkit a magánéletemmel fárasztani! Mindenkinek jobb lesz ha
elmegyek!- már egyre halkabban hallottam a hangját, míg teljesen eltűnt.

- De várj...

Arra ébredtem, hogy valaki eszeveszettűl üti az ajtót. Megint Noyárol álmodtam. Ezek az álmok egyre furábbak.
Már teljesen sötét van, az eső is zuhog. Az ajtó felé vettem az irányt, sietve, mert a drága vendégünk mindjárt betöri az ajtót. Ki lehet ilyenkor?

- Jövök már.- az ajtót ahogy kinyitottam egy elázott Nishinoya esett be rajta egyenesen a karjaimba.

- N.. Noya?- teljesen hozzám préselődött az elázott, parányi testével, nekem meg lassan az egész fejemet elöntötte a pir. Amikor felfogtam, hogy mit csinálunk elakartam tolni, de ő szorosan kapaszkodott belém.

- Asash kérlek ne..- a sírástól akadozva beszélt. De várjunk, miért sír?

- Noya, mi történt?- el akartam tolni, de még mindig nem engedte.- Meg fogsz fázni vizes ruhában.- beszéltem neki egyre kétségbeesetten, mert tényleg nem értem a helyzetet. A legjobb barátom, a mindig vidám, magabiztos Nishinoya Yuu, este, zuhogó esőben átjön hozzám, és most a karjaimban szipog. - Yuu!- eltoltam magamtól tiszta erőből, és ő a földre esett. A tekintete találkozott az enyémmel. A szemei csillogtak a könnyektől. Már régóta sírhat. Az arcán egy ököl nyom ékeskedett.
Megfogtam a két kezemmel a két vállát, hogy ne tudjon elmozdulni.
- Noya, mi lett?

-Semmi.- elfordította a fejét, hogy ne lássam az éppen kicsorduló könnyeit.

- Szóljak a szüleidnek?

- Kérlek ne. - szipogott.

- Noya..- elütötte a kezeimet.

- Ma este itt aludhatok? Kérlek!- úgy nézett rám mint aki az utolsó reményét látta bennem.

- Igen. Maradhatsz. A szüleim nem lesznek a hétvégén itthon.- fel álltam és elindultam a szobám felé- Meg fogsz fázni! Menj fürödni, adok száraz ruhát.
Próbált felállni, de összeesett. Gyorsan vissza mentem és felkapartam a földről. Menyasszony pózban vittem be a szobámba és leültettem az ágyra. Olyan könnyű~

- Minden rendben?- szaladtam össze-vissza- Miben segíthetek? Mit csináljak?- nem tudom mit kezdjek vele. Meg fog fázni. Hiszen reszket. És alig áll a lábán. Mi történhetett vele ami ilyen helyzetbe hozta? És az ököl nyom az arcán? Vajon verekedett? De jobb lesz ha most nem zúdítom le ennyi kérdéssel, majd holnap kifaggatom. Noya lassan felált és elindult a fürdő felé.

- Várj segítek! - az egyik karját a nyakam köré helyeztem és be vittem a fürdőbe és leültettem a kád szélére. Ő lassan levette a pólóját ami miatt kissé zavarba jöttem.

- Ugye meg tudod oldani egyedül? Ne segítsek? Le tudsz egyedül fürödni?- már a kérdéseimmel is zavarba hozom saját magamat. Noya erőtlenül bólintott, én meg inkább ki mentem a fürdőből.
Várjunk csak. Elfelejtettem neki tiszta ruhát adni. De mit adjak? Nem hiszem hogy az én ruháim jók lennének neki. Gyorsan megkerestem a legkisebb polomat, és egy kinőtt alsómat. Bekopogtam az ajtón.

- Íze.. Noya nem adtam ruhát. Bejöhetek?- mielőtt mondta volna hogy igen lassan benyitottam. Egy szál alsóban állt előttem. Elfordítottam a fejem és leraktam a kád mellé a ruhákat.
- Tessék, ezt a törölközőt használhatod és itt vannak a ruhák.- ő megint eggyet bólintott én meg mielőtt kimentem volna egy pillantást vetettem rá. Háttal állt nekem. A lábától lassan a hátáig felvezettem a tekintetem. De a vállánál megálltam. Mi ez a harapás nyom? Már nagyon kezd érdekelni, hogy mi történt vele. De mielőtt észre vette volna, hogy végig vezettem a szemem az egész testén jobbnak láttam kimenni a fürdőből.
Az ágyam mellé leterítettem egy futont. Amin én fogok aludni. Neki meghagyom az ágyam.
Mielőtt végzett volna volt időm gondolkodni. Az első kérdés mi történt vele? És miért vagyok zavarba a jelenlététől? Hiszen ő egy fiú. És nem is akármilyen fiú, ő a legjobb barátom! A csapattársam. A legjobb liberó akit ismerek! Ameddig ezeken gondolkoztam nem is vettem észre, hogy Noya kijött a fürdőből. A póló amit adtam, leért a combja közepéig. Tetszett a látvány, hogy az én ruháimban van.

- Hol aludhatok? - az arcára erőltetett egy mosolyt amibe valamiért bele fájdult a szívem.

- Az ágyamon. És a futonon alszok.

- Nem. Én alszok a futonon.- erősködött és leült a futonra.

- Na ezt nem! Nem engedhetem, hogy ilyen állapotban a futonon aludj. És nincs vita! - felemeltem és lefektettem az ágyamra.

- De.. - közbe vágtam.

- Nincs de! Én most elmegyek fürödni. Nem kell megvárj, csak aludj. Holnap majd beszélünk.
Rájött, hogy nem fogom magam meggondolni, úgyhogy azt tette amit mondtam és be feküdt az ágyamba. Közben gyorsan lefürödtem, és követtem a példáját és én is el mentem aludni.

Nagyon sokáig forgolódtam. Nem jött álom a szememre. Nem tudtam nem Noyára gondolni. És hát az egész délutánt át aludtam, úgyhogy nem fogok tudni egy ideig elaludni.
Megfordultam és azt vettem észre, hogy két barna szempár figyel.

- Nem tudsz aludni?

- Nem.- ez után következett egy kínos csend ami eléggé idegesített úgyhogy megszólaltam.

-Noya. - *csend*- mi történt veled?- a fal felé fordult.

- Nem szeretnék róla beszélni.

-Ennyire nem bízol bennem?- eléggé idegesített, hogy nem mondja meg mi történt. Hiszen barátok vagyunk. Nem?

- Kérlek, tényleg nem szeretnék róla beszélni.

-De..

- Baszki Asahi!- itt elcsuklott a hangja- Kérlek.- úgy éreztem erre már nem mondok semmit, hátha majd reggel meggondolja magát és elmondja.
Inkább megpróbáltam aludni.

Megint Noyárol álmodtam.~

.................

Na wow megeröltettem magam és megírtam végre az első részt! Remélem tetszeni fog 😁! Pontosan nem tudom mikor hozom a folytatást.. igazából amikor kedvem lesz. De ha látom, hogy van akit érdekel a folytatása hamarabb hozom!