Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Tizenharmadik Fejezet - Végleges összeomlás

*Finn szemszöge*

Visszarohantam a terembe, hogy felnyaláboljam, majd haza vigyem Sophiet. Elég sokat tűnődtem, hogy a saját otthonomba, vagy a hotelszobájába vigyem őt. Végül a hotel mellett döntöttem, hiszen az jóval közelebb volt, másrészt nem tudtam, hogy, hogy reagálna, hogyha egy ismeretlen apartmanban kel fel másnaposan. Egyik karját átdobtam a nyakam körül, majd szorosan magam mellé húztam úgy, hogy a derekát mindvégig erősen fogtam. Így kezdtünk el menni. De egy probléma szinte azonnal szembejött. Szó szerint. Egy csaj lépdelt felénk. Olyan megszállott fejet vágott. Azonnal tudtam, hogy itt valami nem oké. Sophie talán összebalhézott valakivel? Remek. A csaj ideért, majd végigmért minket. Sophien talán kicsit többet időzött, majd önelégülten elmosolyodott.
-Látom a csajod nem bírja a piát - kacarászott. Valószínűleg ő sem volt éppen a józanság mintapéldája. Elég illuminált állapotban lehetett, ugyanis tett egy lépést felénk, de igazából nem felénk lépett, hanem úgy egy jó egy méterrel odébb.
-Te jól vagy? - Próbáltam rendesen viselkedni, de a lány arca eltorzult.
-Hogy jól vagyok-e? Mondd meg te! Hímringyó!
Oké, hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudom miről beszél. Ismerem én egyáltalán ezt a csajt?
-Ne haragudj, de fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.
-Azért dobtál, hogy egy ilyen piás alakkal sétálgathass?!
-Már ne is haragudj, de mi az isten van?! - Tudtam, hogy bárki is ez a lány, biztosan összekever valakivel. Jobbnak láttam, ha kikerüljük, mielőtt még az újságírók is tudomást szereznek erről. Szorítottam Sophie tartásán, és szépen elindultunk a kijárat felé.
-Jordan! Gyere vissza! Még nem végeztünk! - Na erre megtorpantam, és visszafordulta.
-Figyelj, nem tudom, hogy ki a rák az a Jordan, de nem én vagyok. Sőt még csak nem is ismerek semmi Jordant. Te pedig be vagy lőve, szóval ezt inkább hagyjuk!
-Nem! Neeeeeeem! - Toporzékolt, és üvöltözött. Majd megragadta Sophie karját. Szerintem itt volt az a pont, amikor elfogyott a türelmem.
-Ne érj hozzá! Hallod? Vedd le róla a kezed.
-Mert, mi lesz Jordan? Engem sose védtél így! Miért? Szerinted én ezt érdemlem?
-Az én nevem Finn Wolfhard! Fogd már fel! Nem ismerek semmilyen Jordant!
-Lilith! Te mit csinálsz itt? - Hallatszott egy hang a háttérből, ekkor viszont egy biztonsági őr lépett Lilith mellé.
-Kisasszony, jobb ha most velem jön. Ez zaklatás ráadásul, zavarja a többi vendéget.
-Hová viszik őt? - Kérdezte az előbbi hang, ami egy fiúhoz tartozott, aki idő közben ideért.
-Ismered? - Kérdeztem, viszont a biztonságit ez egyáltalán nem érdekelte, ugyanis elkezdte hurcolnii a csajt a kijárat felé.
-A volt barátja vagyok. Tudom hol lakik, szóval én is vele megyek.
-Te vagy Jordan? - Ha ő az a bizonyos Jordan gyerek, akkor a csaj nem lát jól. Az egyetlen dolog ami stimmel, az a hajtunk színe, és talán a magasságuk. De így szemre ő magasabbnak tűnik.
-Igen, én vagyok.
-Hú, baszki. Az exednek nem kéne szemüveg? Velem ordibált helyetted.
-Ne haragudj. Tegnap szakítottam vele, és gondolom már tegnap óta alkoholon él.
-Semmi gond. Az én barátnőm is be van csípve, szóval, nem hinném hogy felfogta a dolgokat - néztem a mellettem álló Sophiera, akinek a szemhéjai már majdnem lecsukódtak. Igen, egyre laposabbakat pislogott.
-Ezek a nők! - Nevetett Jordan.
-Jah, szerintem úgy fél órára hagytam egyedül, és ő azt hitte, hogy nem megyek vissza. Ezért ő is ivott - vázoltam fel Sophie estéjét. Jordannal egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-Akkor hagylak - mondta, majd az exét hurcoló biztonsági után rohant. Látszott, hogy aggódott érte. A szeme is csillogott. Szerette. Nem tudom, hogy mi miatt szakítottak, de az tuti, hogy mindkettőnek vannak érzései egymás iránt.
-Holnapra biztos újra együtt lesznek - gondoltam, majd elkezdtem a kijárat felé terelni a lerészegedett barátnőmet.
Ha azt mondanám, hogy egyszerű volt a részeg Sophieval bánni, hazudnék. Az út felénél, véglegesen összeomlott. Én már a veszekedésnél összeomlottam, de sajnos ez a bizonyos összeomlás őt is utol érte. Elkezdett az unikornisokról énekelni, aztán az ordibálta, hogy ő eperfagyival eszi a palacsintát, majd a Hidrogénről tartott bemutatót (nyilván ordibálva, hogyan máshogy) és végezetül egyszer csak térden állva kezdett könyörögni, hogy vigyem a hátamon. Ez az egyszerűsített verzió, igazából csomó olyat mondott hozzá, hogy lovagnak, daliás ló dukál és mivel ő a vidék első számú lovagja, a vidék első számú lova (ez lennék én) jár neki. Tök olyan volt, mint egy rendesen elbaszott hercegnős, szerelmes történet. Azért mentünk gyalog, mert kitették a taxiból, miután Sophie közölte szerencsétlen sofőrrel, hogy szarul vezet (hogy hű maradjak az ő verziójához, ő így fogalmazott. Idézem: "Hé maga, senkiházi paraszt! A hercegnőt nekem kell megvédenem, de maga úgy hajtja ezt a szekeret, mint egy mocskos pórnépi senki!" Nem csodálom, hogy kizavart minket.) De végezetül elértünk a hotelbe, ahol azonnal vizet itattam vele, és beraktam az ágyba.
-Maradj!
-Mi?
-Én, félek egyedül a sötétben - olyan cukin és ártatlanul kérte, hogy nem mondhattam nemet. Így levetkőztem boxerre, mert ilyen elegáns szarban nehéz aludni, és befeküdtem Sophie mellé.
-Jó éjt! - Mondtam, de már nem érkezett válasz. Gondoltam elaludt, mikor egyszer csak egy kéz kulcsolódott az enyémbe. Jó érzés volt, hogy valaki volt mellettem. Hogy valakire számíthattam, és akiről tudtam, hogy az utolsó utáni dolog ami érdekli bennem, az a hírnév. Csak egyetlen bökkenő volt. Én itt, Los Angelesben vettem apartmant, őt viszont várja vissza London. De emlékszem anya egyszer azt mondta. "Fura dolog a szerelem; nem tudjuk irányítani, és folyton utat tör magának. Ha egyszer megtapasztalod, ne aggódj semmi miatt. Ha vele kell lenned, akkor minden akadályon keresztül vele leszel!"
Szóval biztosan meg tudom, meg tudjuk ezt oldani!
Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt engem is elnyomott az álom.