Rejtett vágy

3. fejezet

Sokáig nem tudtam elaludni. Valami nyomta a mellkasom. Nem értettem mi. Mikor nagy nehezen, sok forgolódás után elaludtam, azt kívántam, bár ne tettem volna.

Egy sötét helyen voltam, egy sötét alak nyomott a falnak. Azonban nem féltem. Csak tűrtem, és többet akartam. Az alak magához húzott, és lassan megcsókolt. Fogalmam sincs, ki volt, de a csók, amit az ajkaimra lehelt annyira tökéletes volt, mintha arra a pillanatra tartogatta volna. Haja csiklandozta az arcomat. Aztán arra keltem, hogy leestem az ágyról.

Másnap nem meséltem a többieknek a titokzatos álmomról, mert még a végén kitalálják, hogy kellene nekem egy barát. Isten ments, a fiúkkal csak a baj van! futott át a gondolat az agyamon, de úgy éreztem, hogy mégis kell valaki.

Lementem a nagyterembe, a többiek már ott voltak, jó kedvűen falatoztak, mire nagy csörömpölések között lehuppantam melléjük.

- Jó reggelt hétalvó! - szólt oda Tist, és mintha nem is legjobb barátok lennénk, hanem a párom lenne, majd egy puszit nyomott az arcomra. Szinte minden reggel ezt tette, és jól esett.

- Nagyon jó... - mormoltam, aztán leültem és elkezdtem majszolni egy pirítóst. - Úgy érzem magam, mint aki két hete nem aludt semmit.

- Hát meg is látszik... - gúnyolódott Ron.

- Rajtad is meg fog látszódni, figyelj csak! - mondta neki Harry inkább határozottan, semmint viccelődve.

- Miért vagy ennyire nyúzott? - fordult felém legjobb barátnőm.

- Alig tudtam elaludni - dramatizáltam kicsit, és az asztalra hajtottam a fejem. - és most jól kezdem a reggeleteket... leestem reggel az ágyról. - Ginny majd megfulladt a röhögéstől, Harry egy kis falat szendvicset köpött ki, Hermione félre nyelte a kávéját, Tist pedig a fejét fogta. - Örülök, hogy ennyire tetszik srácok! - mondtam nekik mosolyogva.

- Nem is te lettél volna! - szólt Tist, majd szépen lassan összeszedtük magunkat. Ma Hagridnál kezdünk, és az utolsó óra után megint Pitonnál kötök ki. Alig várom, gondoltam gúnyosan.

Amint leértem a teremhez az ajtó legnagyobb meglepetésemre nyitva volt, kedvenc tanárom pedig már ölbe tett kézzel várt engem.

Egy üst már elő volt készítve, a recept a táblán díszelgett.

- Miss Hanson! Lásson neki! - csak dobta a szavakat. Sokkal feszültebb, mint általában lenni szokott, és Hermione is elég ideges mostanában. Lehet, valamin összekaptak. Gyorsan elhessegettem a gondolataimat, hogy neki tudjak állni a mai feladatomnak.

- Önnek is jó napot, tanár úr! - dobtam le a táskámat, és mosolyogva néztem rá. Igazából gúnyos mosoly volt, de jól esett. - Látom, ma is jó kedve van! - kezdtem, hátha meggondolja magát, és elenged.

- Nagyon felvágták ma a nyelvét, kisasszony! - hallottam a fröcsögő düht hangjában. - Tíz pont a griffendéltől, a szájalása miatt! - majd már írta is szépen a betűket.

- Csak nyugodtan, maga miatt már úgy is elestünk a házkupától. - mondtam neki, miközben a főzetet tanulmányoztam, és elkezdtem összeszedni a hozzávalókat.

- Akkor még plusz két óra ide lent. - folytatta, és tudtam, hogy ebből nem fogok jól kijönni. - Ha valami nem tetszik, csak szóljon, és varázsolok magának még hétvégi programot is!

- Nagyszerű lenne, tanár úr! Alig várom! - és már hallottam a talárjának suhogását. Megragadta a karom, és egy hirtelen rántással maga felé fordított.

- Ha ennyire örül a velem töltött időnek, akkor adok magának annyit, hogy megbánja! - mondta kimérten, és közben a szeme... csillogott? Nem, biztos csak beképzeltem, mert már fáradt voltam. Biztosan villámokat szórt.