A Médium - Attack on Titan ff. ✔

➡7. Rész

Nem vettem figyelembe a kérdését. 

- Tudod mi az a pillangó-hatás? Két, látszólag egymástól független esemény összeköttetésben áll egymással. Egy pillangó szárnyrebbenése is okozhatja valaki halálát.
Vegyük példának a tetteimet; azt láttam, hogy egyetlen szó több millió ember halálához vezetett. Vagy a hallgatás; ami megóvja ugyanezen embertömeget. Erről az erőről úgy tűnik, csak én tudok, és csak én vagyok képes használni. És jóra használtam!  Persze áldozatok nélkül nincs nyereség… - kezdtem el beszélni, lehet inkább csak magamnak. A vége felé nem is figyeltem Levire. 

- Hé, ignorálsz? Kérdeztem valamit! - ragadta meg a vállam. 

Azonnal elöntöttek az emlékei. És a vele járó jövő is. Óvatlan volt, mikor megérintett. A mindig higgadt és racionális gondolkodású férfi most nem tartotta magát a higgadt elővigyázatossághoz. Megint kifárasztottak az emlékei, olyanok is előtörtek, amiket eddig nem láttam. 

- Megtaláltátok, amit kerestetek. 

- Igen - szorított a falnak. 

- Mit fogsz tenni? - kérdeztem. 

- Már úgy is tudod. Erenhez miért nem akartál hozzáérni? 

- Van az a fura képessége, amit még nem osztott meg veletek, de könnyen rájöttem az emlékeidből. Irányította a Titánokat, mikor hozzáért egy nemesi vérhez. Az az óriás egykor nemes volt, ezt az emléktöredéket néhányunk örökli. Majd figyeld meg a kitüntetésnél, tisztán lerí az arcáról, hogy belelát a nemesek fejébe. Ha hagytam volna, hogy hozzám érjen, tudomást szerzett volna mindenről. Nem hagyhattam. És te segítettél lefogni, köszönöm. 

- Mi? Ezt nem igazán értem. Te nemesi vérrel rendelkezel? Ezért van ez a képességed? 

- Valószínűleg. Mint észrevehetted, nem csak a jövőbe látok, hanem a személy múltjába is. 

- Ezek szerint mindent tudsz rólam? 

- Sok mindent - nevettem. 

- Nagy hiba volt elmondani a kilétedet. 

- Nem hibáztam. Ha nem bíznék benned, nem mondtam volna el. 

- Ezt jelenti a feltétlen bizalom…? - tágra nyílt szemmel bámulta a földet. Ez a kérdés nem nekem szólt, de készségesen válaszoltam. 

- Igen. Meg egy kis előrelátás - mosolyogtam rá és ahogy vártam, megjelent a szája sarkában egy mosolyhoz hasonló görbület. 

- Ezt még gyakorolnod kell - paskoltam meg a vállát, ahol tudtam, hogy nincs sebe, így nem okoztam neki még több fájdalmat. 

- Hé, jós… 

- Médium vagyok. A jós olyan lekezelő… -nyammogtam. 

- Még látjuk egymást! - kerültem ki a markai közül. Leporoltam magam és a tér felé vettem az irányt. 

- Ja. Még valami! - fordultam vissza a ledermedt Levi felé. - Soha többé ne mondd senkinek, hogy "Sayonara". Még nekem se! 

Ezzel elindultam vissza a lármás ünneplők tömkelegébe, egyenesen előte nézve - a jövőm felé.