Percy Jackson és Harry Potter interaktív könyv

Utálom a trágyagránátot

Kedves, olvasó! Mielőtt el kezded olvasni a történetet kérlek ezt a kis előszót olvasd el. A történet egy fanfiction! Szóval szeretnélek arra figyelmeztetni téged, hogy a sztoriban lesznek eltérések a könyvektől. Lesznek olyan szereplők, akik a könyvek szerint meghaltak, de itt élnek. Kérlek téged, hogy ezt ne tedd szóvá. Különösebb indoka az, hogy a történetet így álmodtam meg. Semmi sincs ok nélkül. És itt szólnék azokhoz, akiknek van karaktere a könyvben, vagyis részt vesznek ebben az egészben. Privátban írok nektek és néha döntések elé állítalak titeket, amik a történetet nagy vagy kis mértékben fogják változtatni. A legtöbb szereplőkkel lesz kapcsolatos, vagy az eseménnyel. A döntések nem lesznek egyformák fajtájukat tekintve, amit úgy értek, hogy lesz amikor egy-egy kérdésre kell válaszoljatok, vagy éppen csak megadok néhány választási lehetőséget, amik közül az adott személynek kell választania. Ha vége lesz ennek a történetnek át fogom írni. Mégpedig azért, mert szinte biztos, hogy nem lesz minden szál elvarrva, vagy éppenséggel egy kicsit ellentmondásos néhány fejezet egymással. Szóval, ha könyv íródása folyamán valami logika, vagy bármi féle hibát észleltek nyugodtan jelezzétek nekem. De azért igyekszem a lehető legjobban összekombinálni majd a döntéseiteket. És a történetről és mondanék valamit. A történet az Elátkozott gyermek idejében fog történni, ám a színdarabban történtek itt most nem történtek meg, viszont néhány abban szereplő karakter fel fog ebben is tűnni. Mivel a Percy Jackson történeteknek nincsen meghatározott idejük, hogy mikor játszódnak, ezért a Gaia elleni háború az Elátkozott gyermek története előtt fejeződött be pár hónappal. A többi adatot, hogy ki hányad éves, meg ki hány éves, azt majd a történet első néhány fejezetében ki fog derülni, hogy ez már mindenkinek tiszta legyen a cselekmény kibontakozása előtt. Tudom, hogy hosszú egy bevezető lett, de úgy éreztem, hogy ezt le kellett írjam. Ha pedig valamit nem értetek nyugodtan írjatok a kommentekben. 

Kaylin Alexus McGee szemszöge

 - Albus Perselus Potter! - szóltam egy kicsit hangosabb és dühösebben a kelleténél.

Az említett egyén abbahagyta a szőke fiúval való beszélgetést és a hang gazdáját keresve forgolódott. Amint észrevett elvigyorodott és súgott valamit a mellette álló Scorpius Malfoynak, majd elkezdtek rohanni. Én pedig utánuk. Menekülés közben mind a két fiú röhögött, de csak addig, amíg egy néptelen folyosóra nem értünk, ahol mindkettőre egy-egy sóbálványátkot szórtam. A két fiú vigyázzba vágta magát, majd előredőltek, mint két fa. Ráérősen odasétáltam hozzájuk, majd a hátukra fordítottam őket. Mind a kettő vigyorgott, de tudtam, hogy most nem éppen szépeket gondolnak rólam. 

 - Szép munka, Kaylin! - dicsért meg valaki, mire megfordultam és egy Jamesszel találtam szemben magam. - Mit csinált a drága jó öcsém már megint? - kérdezte mosolyogva.

 - Valamelyik barátommal trágyagránátot csempésztetett be az ágyamba. - mondtam vádaskodva, de azért én is vigyorogtam a tréfán. 

 - És ezért dermesztetted meg őket. - vágott komoly fejet, de majd kipukkant a nevetéstől. 

 - Igen. - bólintottam, miközben a két vigyorogva fekvő srácra néztem. - Szerinted meddig bűnhődjenek? - kérdeztem Jamestől, aki gonoszan elvigyorodott, mire a két jómadár felől dünnyögésszerű hangok keltek lábra. 

 - Szerintem rakjuk őket egy-egy páncél mögé és hagyjuk ott őket. - vigyorgott, mint egy pszichopata. 

Albus és Scorpius valamit nagyon a tudtunkra akartak adni, ugyanis veszettül dünnyögtek. 

 - Tessék? - kérdeztem, miközben a kezemet a fülemhez emeltem. - Azt akarjátok mondani, hogy sajnáljátok? Ez annyira cuki tőletek! - raktam mind a két kezemet a szívemhez. A hátam mögül lihegés és fuldoklás hangját hallottam. Hátra néztem. James a térdére támaszkodva, vöröslő fejjel próbálta visszatartani a röhögését. Nyilván szolidaritásból. Már én is könnyeztem a magamba fojtott nevetéstől, de megembereltem magam és legyintettem egyet a pálcámmal, és megszüntettem a varázslatot. 

A két fiú cseppet sem szép szavakkal illetve engem és Jamest, tápászkodott fel. 

 - És én még azt hittem, hogy a Hugrabugosos jámborak és kedvesek. - morogta a fiatalabbik Potter gyerek, miközben az arcát masszírozta. 

 - Én attól még jámbor és kedves vagyok, de kölcsön tréfa visszajár. - néztem rájuk fölényesen. 

Jamesből ekkor robbant ki a röhögés. Könnyeit törölgetve nevetett. Albus vetett rá egy nevess tovább, vagy kinyírlak pillantást, de az idősebbik Pottert ez egyáltalán nem érdekelte.

 - Most már nyugodtan abbahagyhatod. - jegyezte meg Scorpius, de ő sem állta meg vigyorgás nélkül. 

Mi egy ilyen vigyorgós csapat vagyunk, na! James nagy nehezen abbahagyta a nevetést és igyekezett szabályozni a légzését. 

 - Látnotok kellett volna az arcotokat! - lihegte, majd újra elkapta a röhögőgörcs. 

Albus erre fogta és oldalba könyökölte a bátyját. Az ismét lihegni kezdett, miközben az oldalát fogta. 

 - Befejezted? - kérdezte az ifjabbik Potter. 

James nem válaszolt, hanem még mindig próbálta összeszedni magát. 

 - Igen. - válaszolta végül. 

 - Remek. - bólintott egyet, majd felém fordult. - Szóval, te mikor is lettél ilyen gonosz? - kérdezte. 

 - Nem vagyok gonosz! - kértem ki magamnak. - Csak visszaadtam nektek, ami jár. 

 - És ez mióta is megy így? - kérdezte Scorpius. - Eddig nem csináltad ezt. 

 - Lehet, hogy valakik rossz hatással vannak rám. - pillantottam sejtelmesen a három fiúra.

 - Tényleg? - kérdezte James. - Vajon kik? - vágott gondolkodó fejet. 

 - Keressük meg és üssük le őket! - mondta harciasan Albus, és összehúzta a szemöldökét. 

 - Menjünk is! - adta ki az utasítást Malfoy, majd elindultak egy teljesen random irányba.   

Én csak a fejemet csóválva álltam egy helybe, majd elindultam megkeresni a Hugrabugos barátnőmet, Susan Andersont.