A tizenhármas

6. fejezet

Másnap reggel Peter karjaiban ébredtem fel. Lassan felnéztem nyugodt arcára és hallgattam szuszogását. A kezeim maguktól mozdulva gyengéden megsimították arcát. Kicsit összerezzent majd lassan kinyitotta szemeit és rám mosolygott. -Jó reggelt-mosolyogtam vissza rá. Válaszként csak morgott egyet és nyakamba fúrta arcát közben jobban magához ölelt. Felnevettem és bele túrtam hajába. Éreztem ahogy teljes súlyával rám nehezedik. Hátára tettem másik kezem és ujjbegyeimmel elkezdtem nyakától derekáig simogatni. -Mmm, ez jó. Ez tetszik. Csináld még.-morogta nyakamba. Elvigyorodtam és most már mindkét kezemmel hátát birizgáltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy folyamatosan halk morgást hallottam. Ránéztem kicsit furcsállva. Csukva voltak a szemei és nyugodtan szuszogott. Kis gondolkozás után rájöttem. „Bazd meg.... Dorombol..." Úgy kellett vissza fognom magam, hogy ne kezdjek vinnyogni a fülébe, hogy úristen milyen aranyos. „Megzabálom. És milyen nyugodtan alszik." Hirtelen ahogy őt néztem talán csak egy pillanatra, de mintha egy pillanatra fiatalabbnak láttam volna, pislogtam párat és most már a rendes életkorában láttam. -Édes...-haraptam bele alsó ajkamba és gyengéd csókot nyomtam homlokára. Nagy levegőt vett és át feküdt a másik vállamra. Próbáltam visszafogni nevetésem, de egyszerűen olyan édes volt, hogy azt már nem lehetett leírni szavakkal. „Cuteness overload" gondoltam magamban és tovább simogattam most tenyérrel a hátát. Újra felmordult és utána hasa is megkordult. -Éhes vagy?-suttogtam. -Nem-mondta és erre még hangosabban korgott a gyomra, én pedig felnevettem. -Gyere. Menjünk le enni.-öleltem át nyakát. -Leviszel?-durmolta nyakamba. -Mit gondolsz mi vagyok a személyes lifted?-kérdeztem nevetve. -Nem, te a menyasszonyom vagy...-mondta alig hallhatóan, de én mégis hallottam és elhallgattam. -A mid?-kérdeztem vissza, de nem jött válasz, hanem csak fogta magát felkelt és bement a fürdőbe. Felültem az ágyban. Bele néztem a szekrényemen lévő tükörbe. Az arcom tiszta vörös volt és kicsit elkezdett fájni a fejem. Megint elhomályosodott a látásom amikor megpróbáltam felkelni az ágyról leestem róla. Teljesen elhomályosult a világ előttem. Magam előtt többször elismételve, ahogy olyan 10 éves koromban anyával ültünk a kertben és azt magyarázza, hogy Peter lesz az a személy nekem. mint neki apa. Akivel együtt leszünk jóban és rosszban megvédjük egymást és családot alapítunk. Rengetegszer lefutott a szemem előtt. -Egyszer ti össze fogtok házasodni kincsem.-hallottam anya lágy hangját.-Az mit jelent anya?-vízhangzott vékonyka kis hangom. -Összekötitek az életetek isten előtt, aki áldását adja a szerelmetekre. Meg fog jelenni a testeden egy jel, ami azt jelzi, hogy elköteleződtél. -simogatta meg fejem búbját anya.-Mikor?-kérdeztem.-Nem lehet tudni. Valószínűleg akkor, amikor elfogadod magadban, hogy ő a másik feled.-adott puszit homlokomra.-És lesznek sok kisbabáink, mint mi nektek?-mosolyogtam. Erre anya csak bólintott egyet. Emlékszem ahogy egymás szemébe nézve beszélgettünk. Anya szürkés-zöld szemei, amik mindig megnyugtattak. Hirtelen visszatért a látásom és a nap szinte elvakított. -MARY-ordibált mellettem Peter. -Ne ordíts... Adj pár percet, hogy hozzászokjon a szemem a naphoz.-támaszkodtam fel ő pedig hátam mögé jött és mellkasának támasztott. -Mi történt?-nézett rám vállam fölött áthajolva. -Láttam magamat és anyát még kicsi voltam.-fordultam felé.-Ssz-szisszentem fel és a combtövemhez kaptam. -Mi van?? Mi fáj? Mutasd!-az ágynak döntött én pedig lentebb húztam a nadrágom és most láttuk meg, hogy egy heg van ott. -Ez lenne a jel...?-értem hozzá gyengéden, de el is kaptam a kezem mert még fájt. -Mary...-Peterre néztem.-Nekem is ilyen van a hátamon.-mondta szinte könnyezve. -Ne sírj már, mert én is sírni fogok.-nevettem és megtöröltem szemem, ami már tele volt könnyekkel. Megfogta kezem és elhúzta arcomtól. A lehető legközelebb húzódott hozzám. -Emlékszel... Valamire?-remegett hangja én pedig nem bírtam ki mosolygás nélkül. -Igen.-bólogattam. -Emlékszem ahogy anya magyarázta nekem, hogy mit jelent az, hogy valaki össze házasodik valakivel. Emlékszem, hogy azt mondta, hogy én...-legördült pár könnycsepp az arcomon és közben mosolyogtam. -Hogy te?-mosolygott rám Peter és próbált nem sírni. Küzdött vele. -Mond ki... A te szádból akarom hallani-fogta kezei közé arcom. -hogy én veled fogok összeházasodni és veled fogok együtt élni. Családunk lesz és szeretni fogjuk egymást.-miután kimondtam már ő is sírni kezdett és magához ölelt. Ölébe vett és így még jobban magához szoríthatott én pedig kitartóan öleltem át nyakát egész végig. Amikor mindketten kicsit lenyugodtunk egymásra néztünk. -Éreztem én, hogy valami fontosat felejtettem el.-mosolyogtam mire felnevetett. -Akkora kő esett le a szívemről. Nem hittem volna, hogy ez fog először eszedbe jutni.-nézett fel rám ahogy ölében ültem. -Először nem is volt, ami beugrott... Amikor az ágyban feküdtünk és a hátadat piszkáltam-kezdtem bele, de közben megálltam és megsimítottam arcát mosolyogva. -téged néztelek ahogy pihensz és talán csak egy pillanatra, de egy sokkal fiatalabb énedet láttam. Aztán pislogtam párat és újra a mostani énedet láttam.-mosolyogtam és közben arcát nézegettem. -Nem fogom elmondani, majd szépen vissza fog jönni az az emléked is.-mosolygott. Ebben a pillanatban mindkettőnk hasa egy hatalmasat kordult. Felnevettünk. -Oké. Most már lemegyünk enni.-álltam fel öléből. -Lehet előbb bekéne kötni a heget és talán el nadrág csere sem ártana.- surrant utánam Peter. Lenéztem és nagy gondterhelt sóhajjal realizáltam, hogy egy hatalmas vérfolt volt a nadrágomon. -A fürdőben van az elsősegélydoboz ki tudod hozni?-kérdeztem Petert de előttem járt és már nyitotta is ki a fürdőt. Gyorsan ledobtam magamról a nadrágot. -Ahh, még a tangám is tiszta vér azon az oldalon.-panaszkodtam magamba. Elkezdtem egy nadrág után keresgélni. Pont, amikor kivettem egyet egy morgásra lettem figyelmes a hátam mögül. -És ez itt az enyém?-éreztem Peter kezeit fenekemen. Elvigyorodtam és felé fordultam. -Ha jó fiú leszel...-mosolyogtam pimaszul rá. -Ne akarj beindítani... Nem fogok bírni magammal.-morogta és közelebb hajolt és majdnem összeért a szánk. Felkuncogtam. -Szeretném te ellátni a „sebem" vagy én csináljam?-leheltem ajkaira kérdésem. Még nagyobbat morgott. -Ne csináld... Ha most kezded soha nem fogunk lejutni enni, már pedig éhesen még ennél is nagyobb vadállat vagyok.-mondta és rámarkolt fenekemre. Alsó ajkamba haraptam és mellkasára tettem kezem lassan felcsúsztattam nyakára kezem. Egyre hevesebben vette a levegőt. -Egy csók attól még belefér, nem?-nyaltam meg alsó ajkát. Nem is kellett több eldobta az első segélydobozt, felkapott és a szekrénynek nyomva ajkaimra tapadt. Nyelvét azonnal az én számba tolta. Vad táncot járt együtt nyelvünk közben pedig jobb kezemet hajába vezettem és bele markoltam, bal kezemet levezettem hátára. Ő egyik kezével combomat fogta másikkal fenekem alatt tartott. Lábaimat dereka köré fontam. Ki tudja megint faltuk egymást, de végül levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól. Lihegve döntöttem fejemet a szekrénynek miközben egymás szemébe néztünk. Pimaszul mosolygott rám és lassan letett. Nem kellett semmit mondanom, szerintem az arcom elmondott mindent és az ő arca is elmondott mindent. Mindketten megakartuk már ezt csinálni rögtön akkor amikor este találkoztunk. Ez után segített bekötni a sebem. Át váltottam a bugyimat és felvettem egy másik nadrágot. Eközben ő az ajtónak támaszkodva várt rám. Gyors copfba fogtam a hajam és oda sétáltam hozzá. -Csini baba-karolta át derekam és gyengéden megcsókolta oldalról nyakamat. Bele pusziltam hajába és kiléptünk az ajtón. Amikor beléptünk az étkező részbe minden szempár ránk szegeződött. Connor, Dominik és Adam a szokásos asztalnál ültek és alig bírtak magukkal mikor megláttak. Kicsattantak az örömtől. -Ennyire nem bírnak magukkal?-nevetett Peter mellettem miközben nekem nyújtott egy tálcát. -Ez szimplán csak boldogság. Ha neked lenne egy hugod és tudod, hogy jó kezemben van te nem repdesnél az örömtől?-mosolyogtam rá és közben elvettem magamnak és neki egy tányért. -De igen. De mivel mindkét hugom már házas ezért én már túl estem ezen.-nyomott puszit arcomra. Rámosolyogtam és elkezdtem kaját pakolni a tányéromra. -Na nem. Már most?-megfordultam és Vincent meglepődött fejével találkozott a tekintetem. Peter felnevetett. -Szerintem nem nehéz hinni a szemednek.-nevetett majd visszafordult hozzám. -Narancslé?-kérdezte. -Most inkább olyat iszok, mint amit te is.-mosolyogtam.-De én kávézok.-vonta fel egyik szemöldökét.-Akkor egy tejeskávét kérek szépen.-nevettem. Bólintott és megpuszilta homlokomat. -Édesítővel-szóltam még utána és mire visszafordultam Vincent mosolyogva mellkasa előtt kezeit össze fonva állt. -Igen, drága bátyuskám?-nevettem.-Mi ez a kérdés??? Részletes beszámolót akarok mindenről.-mondta nevetve és közben Felix és Will is csatlakozott hozzá. -Húha miről maradtunk le?-támaszkodott Felix Vincent vállán. -Arról, hogy a kedves hugunk bepasizott.-jelentette ki Vincent.-De hát erre lehetett számítani, nem?-nézett Will Vincentre. -Tessék.-rakta le tálcámra Peter a tejes kávém és elvette sajátját előlem. Will és Felix álla leesett. -Emlékszik???-kérdezték egyszerre mindhárman. -Persze, hogy emlékszik-mondta mosolyogva Peter és kezét derekamra tette. -Még a jel is előjött.-tettem kezemet Peter kezére. Nagy visítás lett kint az ajtó előtt. -Ezt most nem mondod, komolyan...-nevettem fel. Connor, Adam, Dominik, Ian, Mark, Ricky, Oliver, Noah és Ethan kint ugráltak egymás karjaiba. Homlokon csaptam magam.-A három legidősebbet küldik, hogy kifaggassanak.-sóhajtottam.-BESZARIK-kiabáltam ki rájuk nevetve. Mire nagy nevetés hallatszott be. Megráztam a fejem. -Vigyázz rá Peter.-fogta meg Felix Peter vállát. -Mondani sem kell. Ez alap dolog.-bólogatott Peter. Kimentek és pedig visszafordultam. -Most már ehetünk végre ugye?-néztem rá éhezve. -Igen.-nevetett rám. Kimentünk és elgondolkoztam. Mi akkor most hogyan is fogunk ülni? -Mary!-apa felé fordultam ő pedig mutatta, hogy üljünk oda. Kicsit meglepett, ott általában csak a vezetők szoktak ülni. Odasétáltam apához. -Itt nem csak a vezetők szoktak ülni?-suttogtam apának. -A vezetők és a feleségeik vagy menyasszonyaik.-mosolygott. Eltátottam a számat. -Most mit lepődsz meg az apád vagyok, tudom, hogy kinek engedtem meg, hogy feleségül vegyen.-nevetett. Leültem Peter mellé és egy kamu sértődött pillantást vetettem rá. Csak nevetett rajtam. -Ne nevess! Megbánod te ezt még!-nevettem fel már én is. A tányérom fölé hajoltam és enni kezdtem. Furcsa érzés fogott el és hátra néztem. Mindenki visszatért az evéshez és beszélgetéshez kivéve egy valakit. James olyan égető és bosszús pillantást vetett Peterre, amitől egy kicsit megijedtem. -Minden rendben?-tette kézét hátamra Peter mire visszafordultam értetlen tekintettel. -Nem tudom.-közelebb húzódott. -Mi baj baba?-suttogta. Rá néztem. -Látod hátul a srácot, aki véres tekintettel les rád? Mintha megakarna ölni.-végig őt néztem. Szemeivel elnézett abba az irányba és bólintott. -Ő az edzőm. Nem értem miért néz így, de eléggé idegesít, hogy így viselkedik.-folytattam az evést. -Nem szimpi. Tényleg elég furán viselkedik. Hányszor volt vele eddig edzésed?-folytatta ő is az evést. Lenyeltem a falatot, amit épp rágtam és kezembe vettem tejes kávém. -Csak egyszer. Akkor is volt egy kicsi nézeteltérés. Jobban mondva én szidtam le, hogy ne parancsolgasson nekem.-ittam egy kortyot a kávémból. -Érdekes. Olyan mintha féltékeny lenne.-beszélt teli szájjal.-Nyeld le a falatot aztán beszélj.-mosolyogtam.-Így nem igazán lehet érteni, másrészt meg nem illik.-ettem tovább. Lenyelte a falatot, csípőre rakta kezét és rám nézett. -Te most utasítgatsz??-játszotta a sértődöttet én pedig nevetni kezdtem rajta. -Ne nevess ki! Kérdeztem valamit!-fordított maga felé én pedig tovább nevettem. Két nevetés közben lenyeltem a falatot és ránéztem.-Nem utasítgatok csak figyelek rád, hogy véletlenül se essen semmi bajod.-mosolyogtam rá, amit viszonzott és adott egy puszit a számra. Miután elváltak ajkaink puffanás hangjára kaptuk hátra a fejünket. -Ezt nem hiszem el.-hitetlenkedtem. -Úgy viselkedik, mint valami óvodás, aki nem azt kapta meg amit akart.-fordult felém Peter és lábaival körbe öleltem lábaimat. Puszit nyomtam feje búbjára. -Tudod min nevetnék?-nevetett fel. -Na mesélj-fordultam vissza és ettem pár falatot. -Ha kihívna harcolni.-nevetett mire is elkezdtem vel nevetni. Peter édesapja és apa is akkorát nevettek amikor ezt meghallották, hogy már az asztalra dőlve nevettek. -Ide jön.-Szólalt meg az Richard a másodvezető a háromból. Odanéztem és elkomorodtam. Most már inkább elkeseredett arca volt, mint dühös. -Tudnánk beszélni?-állt meg velem szemben mire Peter felállt. Megfogtam kezét. Rám nézett és lassan vissza ült. -Miről szeretnél beszélni?-néztem vissza Jamesre. -Nem itt akarom ezt a beszélgetést lefolytatni.-vágta zsebre kezeit. -Miért nem?-kérdeztem vissza. -Nem tök mindegy?! Jönnél végre??-csattant fel. -Ne merészelj ráüvölteni te kis rohadék-pattant fel Peter.-Miért mit csinálsz macska?-lépett fel James Peterrel egy magasságba. -Te nyomorult kutya, darabokra téplek...-morgott fel Peter és fel izzott mindkettőjük szeme. -ELÉG LEGYEN-kiabáltam el magam és felálltam. -mindketten 10 lépést hátra.-álltam közéjük. Peter hátrább ment és utána James is. -Te-mutattam Jamesre.-nincs jogod felkapni a vizet.-engedtem le kezem. -Mi az, hogy nin...-kezdett bele -NEM MEGMONDTAM, HOGY BEFOGOD A POFÁD, HA BESZÉLEK?!-üvöltöttem el magam és bevörösödött a szemem. Megfagyott a levegő a teremben. Csak körülöttem parázslott a levegő. James felé fordultam, aki tartotta velem a szemkontaktust. -Mégis... Mit képzelsz te magadról? Ha?-kezdtem el lassan felé lépkedni. -Még te csattansz fel? NEKEM LENNE JOGOM FELCSATTANI-ordítottam rá-Úgy nézel Peterre, mintha megakarnád ölni. De tudod nagyon rosszul teszed, hogy így viselkedsz.-álltam meg előtte. -Nem vagyok senkid. Csak az edző vagy. Nincs jogod semmihez, ami hozzám kötődik. Nem uralsz engem. NEM VAGYOK A TIED, FELFOGTAD, AMIT MONDTAM?!-szorítottam ökölbe kezemet miközben megint ráordítottam. -Felfogtam-jött a válasz halkan. -Tünés. Nem fogok veled edzeni mostantól.-felkapta a tekintetét rám erre a mondatomra. -Kérlek, ne. Sajnálom én csak...-kezdett bele. -Te csak mi?-vágtam közbe.-Nem gondolod azt, hogy ezzel kicsit elkéstél?-mentem vissza a székemhez és újra ránéztem. Lehajtotta a fejét. -A testvéreimet továbbra is te fogod edzeni, de én Felixel fogok mostantól. MEGFELEL FELIX?-kiabáltam oda mire azonnal felállt. -IGEN-hangzott a válasz. -Remek-vetettem vissza szemeimet Jamesre. -Menj vissza és egyél. Befejeztük ezt a beszélgetést.-ültem vissza Peter pedig odasietett hozzám. -Jól vagy?-térdelt oda mellém. Ránéztem de meg sem kellett szólalnom azonnal magához ölelt. Én is átöleltem. -Együnk tovább. Utána szeretnék kicsit egyedül kimenni az udvarra. -távolodtam el tőle. -Rendben.-ült vissza és hamarosan be is fejeztük az evést. Felálltam és amikor épp indultam volna el visszavinni a tálcát apa megfogta a karom. -Ügyesen kezelted. Mintha csak anyádat láttam volna.-nézett rám apa. Rámosolyogtam. -Tudod, hogy sosem leszek olyan, mint ő. Én a magam módján leszek erős.-mosolyogtam. Apának elkerekedtek a szemei és elvigyorodott. -Igen. Tudom, hogy így lesz.-mondta és engedett vissza vinni a tálcát. Kimentem a kis tavunkhoz, ahol anyával is ültünk régen. Lefeküdtem a fűbe és élveztem ahogy a nap bizsergeti a bőröm. -Elő bújsz vagy még rejtőzöl egy kicsit?-ültem fel. Semmi válasz. -Tudom, hogy ott vagy James.-megrezzent a bokor.- Előled nem lehet elbújni?-jött oda mellém. -3 méter távolság -mordultam rá. Tartotta. -Elmondhatom miért voltam olyan?-éreztem a pillantását magamon. -Nem vagyok rá kíváncsi-dőltem vissza. -Az még nem jelenti azt, hogy nem mondhatom el.-folytatta. -Azt csinálsz, amit akarsz én pihenek.-hunytam le szemeim. Hallottam, hogy közelebb jött. -Ha bármit csinálni mersz kétszer halsz meg.-figyelmeztettem.-Kétszer?-kérdezett vissza. Egyszer Peter fog megölni. Aztán újraélesztünk és én is megöllek.-magyaráztam.-Mi a kapcsolat köztetek?-fordult felém.-A jegyese vagyok.-néztem fel az égre. -Nem... Nem akarom.-hajolt térdére. -Még is mi bajod van? Nem mondhatod, hogy belém szerettél.-akadtam ki.-És ha igen?-emelte fel fejét. -Akkor nagyon gyorsan kiversz a fejedből takartam el kezeimmel szememet.-De..-éreztem ahogy közel hajol folyamatosan-nem akarlak kiverni a fejemből Mary-suttogta és megcsókolt de abban a pillanatban, hogy hozzá ért ajkamhoz ajka ellöktem magamtól és felugrottam-ELMONDTAM, HOGY NE CSINÁLJ SEMMIT-töröltem meg a számat. -Te.... Nyomorult.... kutya.... megöllek... MEGÖLLEK-hallottam Peter hangját és abban a pillanatban amikor felnéztek Peter már a vérmacska alakjában volt és James felé futott. James azonnal átalakult vérfarkassá és egymásnak estek. -ELÉG. HAGYJÁTOK ABBA-üvöltöttem rájuk, de rám se hederítettek csak bunyóztak én pedig elkezdtem vissza rohanni. Apa és Peter apja pont ott sétáltak. Odarohantam-APA-rohantam oda.-Mi az?? Mi történt?-fogott meg apa karjaimnál.-James és Peter verekednek. James rám nyomult és megcsókolt Peter pedig pont akkor jött éppen és neki esett Jamesnek-hadartam el. Amint meghallották azonnal futottak. Amint Peter apja odaért ő is átváltozott és szétszedte őket. Lihegve álltam. -Apa...-hajoltam le-Nem érzem jól magam-nyögtem és ezután összeestem. Megint megjelent egy emlék a szemeim előtt. Láttam ahogy ugyan úgy Peter és James még fiatalabb korukban ugyan úgy verekedtek. Ugyan úgy miattam. Anya karjaiban voltam és alig mertem odanézni. Már akkor is Peter apja szedte szét őket. Ez is ugyan úgy többször lejátszódott a szemeim előtt. Felriadtam. Peter aggódva hajolt fölém apával. James-et Felix fogta le és ordított vele. Nagy levegőt vettem. -Régen miért harcoltatok ugyan így?-tettem kezemet arcomra. -Miattad-válaszolta Peter. -De miért???-kérdeztem megint-Mert James már akkor magának akart, de a szüleid túl erőszakosnak találták és te féltél tőle nagyon sokszor és akkor mindig hozzám jöttél, hogy védjelek meg.-magyarázta el Peter. Felültem Peter pedig mögém ült. -Ezt láttad?-bólogattam. -Ahj baba...-ölelt magához én pedig jobban hozzá bújtam. -EREZD EL, NEM ÉRDEMLED MEG-üvöltötte oda hozzánk James. -vigyétek már innen-mondtam apának. -Fiúk vigyétek az irodámba.-állt fel apa és Felix elkezdte rángatni Jamest, ő pedig minden erejével ellenkezett. -Jól vagy?-szólt lágyan Peter. Legördült pár könnycsepp az arcomon felemeltem a fejem és Peter ajkaira vetettem magam, azzal a lendülettel eldőltünk. Először meglepődött, de aztán viszonozta. Semmi komoly nem volt, nem francia csók, csak egy átlagos szájra puszi. Elválasztottam ajkamat övétől. Mellkasára feküdtem. -Sajnálom... óvatlan voltam.-ölelt át Peter. Fölé támaszkodtam. -Feledtesd el velem, amit csinált.-lábadt könnybe a szemem megint.-Arra akarom emlékezni, hogy a tied vagyok.-tettem homlokomat az övére.-Kérlek-éreztem, hogy egyik karjával átfogja derekam másik kezét fejemre teszi. Puszit nyom a homlokomra és arcomat nyakához helyezi. Halkan sírtam egy darabig. Miután megnyugodtam felültem. Már majdnem lement a nap. -Az egész délutánt itt töltöttük?-néztem a lenyugvó nap utolsó sugarait. -Igen. De legalább lenyugodtál.-ült fel velem szembe ő is és rám mosolygott. Csak most vettem észre, hogy nem volt rajta póló. Végig mértem tökéletes felsőtestét és éreztem ahogy egyre inkább elvörösödtem. Felnéztem szemeibe és ugyan olyan éhséget láttam benne, mint amit én is éreztem magamban. Lassan elkezdett felém hajolni és én is felé. Gyengéden értek össze ajkaink. Lassú kis csókokból átváltottunk szenvedélyes csókolózásba. Átkaroltam nyakát ő pedig derekamnál fogott meg. Egyszer-egyszer egymás ajkába haraptunk, aminek hatására felsóhajtottunk. Beleültem ölébe és csókolózás közben kicsit mozogni kezdtem mire aprót felnyögött. elkezdtem kisebb köröket leírni csípőmmel-Ahh...ezt csináld még-nyögte bele számba két csók között. Egyik kezemmel hátra támaszkodtam jobb térdére és jobban mozogtam miközben csókoltam. Végre megéreztem kőkemény férfiasságát mire belenyögtem csókunkba.-Lehet...-próbáltam meg beszélni de Peter megint betapasztotta szájával számat. -Hogy fel kéne mennünk...-próbáltam a következő levegő vételkor folytatni, de nem sok sikerrel.-A szobába-váltam el ajkától most már, hogy betudjam fejezni a mondatot. Fél homály volt már a csillagok látszottak, de még az égalja világos volt. -Jól van.-állt fel velem karjaiban én pedig elmosolyodtam. Hátra mentünk az erkélyemhez. -Mit akarsz csinálni?-néztem fel majd vissza rá. Mire csak elmosolyodott.-Kapaszkodj baba-adott gyors puszit közben lábaimmal átöleltem derekát olyan szorosan ahogy tudtam és szorosabban bújtam nyakába. Fogta magáz és elkezdett felmászni a ház oldalán az erkélyemre. Pár másodperc alatt fent is volt. Egymásra mosolyogtunk. Belépett a szobába még mindig engem tartva. Becsukta maga után az erkélyajtót. Lassan az ágyhoz értünk és ráfektetett. Újra csókolózni kezdtünk kezei közben felfedező útra indultak a testemen. Nadrágon keresztül végig simított rajtam mire felsóhajtottam. Pimaszul elvigyorodott. Megmarkoltam egyik kezemmel kitülemkedését nadrágján. Kirázta a hideg és felnyögött. Bele haraptam ajkába.-Akarlak-suttogta számra. -Akkor tegyél magadévá-suttogtam vissza és megcsókoltam. Kezei becsúsztak pólóm alá és elkezdtem feltolni azt. Csókunkat megszakítva levette rólam. Felhúztam lábamat derekához. Egy mozdulattal lerántotta rólam nadrágom, ami miatt kicsit összerezzentem de utána mikor megéreztem lábamon érintését melegség töltött el. Már így eléggé be vagyok nedvesedve, de még kínoz is. Letoltam nadrágját, hogy csak alsóban legyen. Elszakadt szájra számról és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Felsóhajtottam, közben kilépett nadrágjából és lábaim közé térdelt. Hozzá nyomta farkát nőiességemhez. -Ahhh... istenem-nyögtem egy hangosabbat.-Én vagyok az istened, te pedig az istennőm-morogta nyakamba. Egyik oldalról másik oldalra haladt nyakam kényeztetésével. Egy hirtelen mozdulattal kipattintotta melltartómat hátul és ledobta az ágy mellé. Először csak nézte melleimet majd kezeibe vette. Melleim közötti érzékeny területre lehelt egy csókot majd bal mellemet kezdte nyalogatni és enyhén harapdálni. Apró nyögések voltak a reakcióim. Végül bekapta mellbimbómat és beszívta. Erre már hangosabban nyögtem fel. Ezek után ezt végig csinálta jobb mellemmel is. Miután úgy vélte ez elég volt nekem csókokkal jelezte az utat ahogy haladt lefelé bugyimig. Megfogta az oldalát és letépte rólam. Felnevettem és nyögtem egyszerre. -Ez most már az enyém-állt az ágy mellett és oda húzott az ágy széléhez. Fölém hajolt és végig húzta kezét rajtam.-Nem mondod, hogy ennyire benedvesedtél miattam-mosolygott rám. -Ne kínozz.-húztam le fejét fejemhez mire feldugta hirtelen egy ujját. Felnyögtem. -Ne az ujjad... A farkad... Mire vársz?-nyögtem mert közben elkezdte mozgatni benne ujját és még mellé bedugta két másik ujját is. -Eléggé ki kell tágulj édes... Vagy durván szereted?-durmolta ajkamra majd megcsókolt. -Ne kímélj-mosolyogtam rá. Felnevetett és hallottam hangján, hogy tetszett neki, amit mondtam. Levette alsóját és fentebb rakott az ágyon. Lenéztem és teljesen elképedtem. -Most már értem miért akartál várni...-mosolyodtam el. elhelyezkedett lábaim között és jobban szét nyitott. Oda helyezte magát bejáratomhoz. Egyre gyorsabban vert szívem és bele markoltam fejem fölött a paplanba. Egy hirtelen mozdulattal tövig belém nyomta magát. -AHHHHH-ordítottam fel.-Ahh...meg vagy... kicsim?-nyögte miközben fülemhez hajolt. Megszólalni nem bírtam a gyönyörtől. -Ezek szerint igen.-mozdult meg mire én megint felnyögtem. Rám kapta tekintetét. -Csak... Mozogj...-nyögtem ki. Feltápászkodott és megfogta combjaimat. Elkezdte mozgatni csípőjét én pedig hátra hajtottam a fejemet és próbáltam nem nyögni. -Engedd ki-lökött meg jobban, amitől kinyitottam számat de nem nyögtem-Had halljam, ahogy értem nyögsz Mary-egyre erősebben lökött. Kiengedtem a hangomat és folyamatosan mikor megmozdult felnyögdécseltem. -Peteeeeer-húztam el egyik nyögésemet mire abba hagyta és kihúzódott. Ránéztem de a következő pillanatban már a hasamra fordított. Feltérdeltem ő pedig újra bennem volt és megint felnyögtem. Talán órákon keresztül Szeretkezhettünk. Minden féle póz ki próbáltunk. Kutya, misszionárius, meglovagoltam, neki nyomott a falnak, felvett egyik karjába egyik lábam másikba másik és úgy a falhoz szorított és sokra nem is emlékszem már a gyönyör annyira elvette az eszem, hogy nem tudtam oda figyelni, mit történik vagy, hogy épp hogyan csináljuk. Pár óra múlva lihegve feküdtünk az ágyon. Én a mellkasán pihentem ő pedig egyik kezével magához ölelt, másikat pedig feje alá tette. -Szeretlek Mary-suttogta fejbúbomra. -Én is szeretlek Peter-néztem fel rá. Csak néztük egymást egy ideig. Majd Peter felnézett a plafonra. -Minden rendben?-könyököltem fel feje mellett. Átkarolta derekam és rám nézett. -Ennél tökéletesebb már nem is lehetne-mosolygott rám.-Csak olyan nehéz elhinni, hogy tényleg itt vagy.-fagyott le mosoly az arcáról. Megpusziltam arcát.-Pedig itt vagyok-feküdtem vissza mellkasára. -És nem megyek el sehova sem. Nem terveztem legalábbis, hacsak el nem küldesz.-nevettem és ő is velem kuncogott. -Soha nem foglak elküldeni. Soha.-Rámosolyogtam és megcsókoltam. -Gyere. Aludjunk, holnap meg számolunk azzal az idiótával.-morogta és felém fordulva azt a kezét, amivel eddig derekamat ölelte most fejem alá rakta másikkal meg átölelt. Szorosan hozzábújtam és nemsokkal később az ő nyugodt szuszogására aludtam el én is.