Tánc az élet ~Kaleido Star Fanfiction~

Hatodik fejezet - Jó hírek

Hatodik fejezet – Jó hírek

(Mona POV)

A Blythe-incidens után némileg javultak a kedélyek, és Leighton is kevesebbet piszkált, mint ami az átlagos szeka-mennyiség nála egy nap. Olivia szerint belém van zúgva, szerintem pedig szimplán nincs ki mind a négy kereke. Ha valaki szimpatizál velem, akar valamit, legyen egyenes, és ne szórakozzon, mert abban garantáltan nem lesz köszönet.

Nem szerettem az ilyen játszmákat, azt meg végképp nem, ha a többedik nonverbális jelzésre se veszi az adást, hogy húzzon el melegebb éghajlatra. Annyi, de annyi facér lány van itt köztünk, miért nem választ közülük? Perchè?

Ma Kyle Rhodesszal gyakoroltam a pas-de-deux lépéseit. Sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, és neki valamiért ment, hogy hagyjam magam vezetni, támogatni. Nem ajtóstól rontott a házba, és erőszakolta rám a baromságait, mint Leighton. Lehet, hogy az ő jellemére is megvan a vevőközönség, de abba én nem tartozom bele. Talán gonosznak hangozhat, de ez az igazság.

- Köszi a mai táncot – mosolyogtam Kyle-ra.

- Nincs mit. Eléggé megfelelek?

- Te? Viccelsz?

- Ja, nem törted el a kezem, mert hozzád értem – biccentett. Ezt gondolná rólam? Ajjaj. Komolyan túlzásba eshettem akkor, ha ilyen aljasnak lát.

- Ne haragudj, ha megijesztettelek vele – kedves hangot ütöttem meg vele, mert Kyle abszolút nem érdemelné meg a hárpia-oldalam. Egy rendes srác, aki oda van a színpadért, az előadásokért.

- Jó tudni, hogy ilyet is látunk tőled. Tudod, néha nyugodtan meg lehet ám kérdezni a másiktól, hogy minden rendben van-e? – jegyezte meg, mielőtt magamra hagyott volna az óra szünetében. Nem értettem, miféle célzás ez. Minek kérdeznék én ilyet bárkitől is, ha úgy is a semmi lesz a válasz? Mi közöm nekem más bajához? Nem kéne vájkálni más magánéletében, és nekik sem az enyémben.

A munka munka, a többi meg nem tartozik ide. Ha a kiskutyám költözne is az örök vadászmezőkre, akkor se hoznám be a munkahelyemre, otthon gyászolnék. Vagy másra gondolt volna Kyle?

- Figyelj, hogy értetted, amit a szünet előtt mondtál? – kérdeztem, hogy tisztán lássak.

- Gyorsan tanulsz – mosolyodott el. – Attól, hogy valaki vigyorog, és baromkodik, még nem biztos, hogy valóban olyan vidáman is érez. Jó lenne, ha néha odafigyelnél másokra is magad körül. Leighton nem egy olyan rossz alak, mint amilyennek beállítod.

- Nem, tényleg nem az. Csak sok.

- Hát mondd meg neki. Normálisan is lehet beszélni a fejével – tette kezét vállamra. Ki gondolta volna, hogy pont Kyle-tól kapok egy olyan lelki fröccsöt, ami elég ütős. Elérte, hogy elgondolkodtasson az óra második felében.

- Vigyázz! – kapott el Kyle, amikor majdnem orra buktam az arabeszknél, annyira elmerültem a gondolataimban.

- Scusi – kértem elnézést.

- Miss Bruni, ezt a részt vegyék újra! – figyelmeztetett a tanárunk, én pedig újra megcsináltam az arabeszkes részt, ezúttal hibátlanul.

- Mi ez a lagymatagság? Jó a technika, de kicsit több lendület kell bele!

- Igenis! – feleltem rögtön. Már csütörtök van, micsoda hihetetlen sebességgel száguld az idő! Közben jó híreket is kaptunk az artisták felől, Oswaldnak hála a mennybélinek nem lett nagyon komoly baja, hamarosan kiengedik a kórházból, egyelőre még benn tartják megfigyelésen, tuti ami tuti.

- Hurrá! Akkor ezek szerint nemsokára lesznek megint előadások, Mia? – lelkendezett Daniel.

- Igen, már gőzerővel készülünk rá! – lelkendezett a rendező.