Exclusion: Forget your past || Frerard - ʜᴜɴ

Twenty: Ég veled, Amélia

Az ajtó felől lépteket hallott, a takaróját egészen az orráig húzta. Ha az éjszakai ügyelő nővér megint rajta kapja, hogy nem alszik, ismét altatókkal tömik tele. Pedig egyáltalán nem tudott elaludni. Pontosan egy éve volt annak, hogy azon az éjszakán megölték Gabe Williams-et. Sosem felejti el ahogyan az életéért sikítozott, mint a vágni való disznó. Ha lehunyta a szemét, kristály tisztán látta, a jelenetet. Gabe mindent megtett, de Carl és Kevin túl erőben voltak. Emlékezett a félelemre amit Gabe szemeiben látott, emlékezett, ahogyan Kevin-re nézett, könyörögve. Az utolsó pillantást ő kapta, ordított felé, de a kötélnek hála elbúcsúzhatott sanyarú kis életétől. Miután Gabe teste a fölre omlott, Kevin megragadta a fejét és amilyen erősen csak bírta a zuhany tálca szélére csapta, majd eleresztette a zuhanyt. Még egy olyan gerinctelen férget, mint Kevin nem hordott a hátán a föld. Az terem ajtaja résnyire nyílt, valaki beosont rajta, betette maga mögött az ajtót és az ágyához lopakodott. Óvatosan pillantott ki a pokróca mögül, fogalma sem volt, hogy ki lehet az, az éjszaka kellős közepén.

- Héj Gerard...Alszol?-Robert egészen a fülébe suttogott. Felült az ágyán. Mi a francot akar tőle? És miért pont ma éjjel döntött úgy, hogy átszökik hozzá? Robert csak mindent elront.

- Mit akarsz?-kérdezte meg ingerülten, a térdeit felhúzta a mellkasáig.

Robert nem szólalt, röstellően elfordította a fejét, átölelte saját magát a kezeivel. Gyűlölte amikor ezt csinálta. Mindenkitől elvárta, hogy szánakozzanak felé, de azt várhatja, hogy ő szánakozik.

- Mond már!-szólt rá idegesen- Ha az ügyeletes itt talál mind a ketten faszolunk és gondolom azt nem akarod!

- Én csak...Én csak...Nem tudtam aludni...

- És? Ezért inkább átjöttél engem zaklatni? Húzz vissza a helyedre!-semmi kedve nem volt Robert problémáival foglalkozni.

- Amélia-ról lenne szó-mondta ki végül- Nem tudok...Nem tudok nyugodtan aludni, ha nem mondhatom el neked

- Miről van szó?-kezével megpaskolta a matracát, hogy Robert leüljön, aki boldogan fogadta a dolgot.

- Emlékszel mit mondtam Cain-ról?-kérdezte meg igyekezve kerülni a szemkontaktust, amit a sötétben egyébként is nehezen tartottak.

- Cain is Evergray-mondta. Nem volt kötelező az apa nevét hordani és Amélia amilyen mániásan az apját kereste, nem csodálkozott rajta, hogy ragaszkodott a saját család nevéhez.

- Pontosan erről van szó-mondta egy súlyos sóhaj kíséretében- Cain apja egy Evergray...Valami Kelvin...vagy mi

- Kevin?!-ejtette ki a szót ingerülten, amire Robert rá kapta a fejét.

- Pontosan! Ő Kevin Evergray!

- A féltestvére?!

Robert nem szólt, ismét átölelte a saját felkarjait- Nem elég, hogy...egy teljesen más férfitól szült gyereket...A saját féltestvérétől...Gerard, én ezt...ezt nem értem...Miért kell így büntetnie engem? Mit tettem ellene?-Robert csendes sírása tört ki, a sötétben egyébként sem látszódtak a könnyei- Ez olyan igazságtalan. Amélia az én őrangyalom volt, szerettem és bármit hajlandó lettem volna megtenni érte, de most már...

- Ne bízz meg egy Evergray-be se-mondta- Nem éri meg. Az összes csak elárul és hátba támad-bármennyire nem szerette volna Emily-t hibáztatni, valójában mindig is hibáztatta mindenért...

- És a legrosszabb az egészben...Hogy téged is bántottalak, Gerard...Én nem akartam...-egyre hisztérikusabban sírt- Annyira sajnálom...Istenem