Szabadon

1.fejezet

A hölgy ősz hajszálai szoros kontyba voltak fogva. Fekete szemüvege az orra hegyén pihent. Alacsony termeléshez képest, rettentően félelmetes látványt keltett.

- Ti biztosan Rebecca és Alexander vagytok. Én Mrs. Conrad vagyok, az igazgató. Körbevezetlek benneteket és mesélek kicsit. Az intézet otthont ad árváknak és bajba jutott fiataloknak is. Azonban van egy zárolt rész. A pszichiátriai osztály. Oda csak én és az ápolók, valamint az orvosok mehetnek! Világos?- nézett szigorúan a hölgy.
A két testvér igenlően bólogatott, majd követték a hölgyet mindenfele. Az ott lakó, szürke ruhás gyerekek csendben elfogalták magukat. Az idő rettentően lassan telt. A fülledt, esős időben hamar elfáradtak. A fehér ruhás ápolók, szinte rá sem néztek a testvérekre. Becca megfigyelte, hogy nem csak fehér ruhás ápolók vannak. Itt van fekete és kék ruhás is.

- Mit jelent az ápolók ruhájának a színe?- tette fel a kérdést
- Ti azzal ne foglalkozzatok. Ti csak a fehér ruhásokkal fogtok találkozni.
Most megkérlek benneteket, menjetek a közösségi térhez, ha szükség van rátok, keresünk.- kérte meg őket…pontosítva, utasította őket.

A közösségin, a legtöbb gyerek írt, rajzolt, esetleg olvasott. Kettő kicsi lány azonban a sarokban suttogott. A vörös hajú lány, akit Alexander épp Mrs.Conrad megjelenése előtt vizslatott, éppen unottan bámulta az ablakon monoton tempóban legördülő eső cseppeket. Mikor az ég egy-egy villámot eleresztett, megcsillant a fény a lány heterokróm szemein. Barna és kék szeme szinte pislogás nélkül bámulta a borús eget.
- Öhm..Miss. és Mr. Gotterfield!- szólt halk hangon egy szőke fehér ruhás hölgy
- Kérem, hívjon inkább Rebeccának vagy Beccanak!- kérte az ápolót a lány
- Én is jobban szívlelem a Alex elnevezést.- helyeselt bátyja.
- Rendben. Mrs. Conrad küldött. Miss.Gott...Beccát egy kislányhoz irányították, aki elég érzékeny és felügyelet kell mellé. Alex, neked a könyvtárba kell menned.