Utálat felsőfokon

22. | Labilis érzelmek

Hétfő délután én és Donna a felső szintűnkön kialakított bunkerünkben töltöttük az időt. Éppen csocsó maratont tartottunk, ami röviden annyiból állt, hogy minden játék végén újat kellett kezdenünk, mert a másik visszavágót követelt.

- Képzeld Maisie, arra gondoltam farsangkor öltözhetnénk azoknak az ikreknek abból a filmből! Csak most sajnos nem jut eszembe a címe. - vetette fel hirtelen az ötletet játék közben.

- Oh... elfelejtettem mondani, de Sage megkérdezte nem öltözünk e be együtt. - biggyesztettem le a számat szomorúan, le sem véve szememet a labdáról, annyira koncentráltam.

- Hát... - köszörülte meg végül a torkát, éreztem, hogy ez kicsit rosszul esett neki. - Majd akkor keresek valaki mást. Egyébként milyen volt az állatkert? - terelte inkább a témát.

- Az állatkert? Nem történt semmi különös. Csak végig néztük az állatokat és ennyi. Mégis mi történt volna egy állatkertben? - nevettem erőltetetten, nem szerettem volna beszélni az utána történtekről. Még én magam sem tudtam mi is történt pontosan.

- Aham... - húzta össze a szemeit és abba hagyta a bábuk kezelését. Érdeklődve néztem fel az asztaltól és vártam mi fog történni. Éreztem, hogy ez nem nekem fog kedvezni, amit mondani fog. - Akkor ez mégis mi?! - rántotta elő háta mögül a helyi újságot. Az meg honnan került oda?

- Ezt mégis honnan húztad elő? Egyébként nem láttam még az újat. Mikor jött ki? - érdeklődtem, de megakadt a szemem valamin - Add csak ide! - vettem ki a kezéből és olvasni kezdtem.

A címlapon én és Sage voltunk láthatóak, amint éppen a verandánkon álltunk, mielőtt beléptem volna a házba. Kicsi volt a kép, mert nem ez volt a fő látványosság, fő hír az újságban, de kivehető volt, hogy a képen nem csak beszélgetünk, hanem meg is csókol. Azt írták alá, hogy bővebb információk a hatodik oldalon. Sietősen kezdtem el lapozgatni az újságban és az sem érdekelt, hogy megszakadt egy pár lap. Amint megtaláltam a keresett oldalt falni kezdtem a sorokat.

Új "projekt" van alakulóban?

Amint ezt előző rovatunkban említettük, a Diamond és Butler család fiataljai különösen sok időt töltenek együtt az elmúlt időben. Nemrég tudomásunkra jutott egy hír, miszerint Maisie Diamond és Sage Butler az állatkertben töltötték a napjukat. Ketten. Lencsevégre kapta egyik cikkírónk, amint Sage megcsókolta a lányt, miután haza kísérte. Biztos a hír, a két fiatal együtt van. Vajon mi lehet az oka, hogy pont a két legnevesebb család gyermekei találtak egymásra? Megkérdeztük a Butler cég vezetőjét, de csak sejtelmesen azt a választ kaptuk, hogy egyenlőre nem mondhatnak semmit. Mi lehet a háttérben? Íróink megpróbálnak még több információt kideríteni a két családról legifjabb tagjairól. Egy biztos, a Diamond és Butler család számára nagyon jó lenne, hogyha összefonódna a két név és ezentúl együtt vezetnék tovább a vállalkozást. Vagy mégsem?

Az oldalon az a kép volt látható, ami az újság borító képén is és emellett még valahonnan sikerült szerezniük egy képet arról is, ahogyan Sage éppen leesett a tevéről és a gyerekek nevetnek rajta. Tágra nyílt szemekkel tanulmányoztam a szöveget és nem hittem a szememnek. Mit fogok mondani Donnának? És ami a legfontosabb Harley mégis mit fog szólni ehhez az egészhez? Reméltem, hogy Bem nyúz meg elevenen, elvégre erről nem volt szó, amikor beszéltünk.

- Most nem ez a lényeg! Miért nem mondtad el, hogy mi történt? Egyáltalán miért csókolóztatok? Azt hittem nem gondoljátok komolyan. - rohamozott meg a kérdés áradatával.

Igazság szerint én magam sem tudtam, hogy Sage miért csinálta ezt az egészet. Az eset után azonnal el is ment mindenféle köszönés vagy magyarázkodás nélkül ezernyi kérdéssel ott hagyva engem. Azóta nem is beszéltem vele. A legjobban pedig az zavart az egészben, hogy bármennyire is nehezemre esett bevallani, még élveztem is.

- Sajnálom! Egyszerűen annyira távol áll tőlem ez a téma, hogy nem tudtam hogyan is mondhatnám el neked. - mondtam az igazat. - Egyébként annyira gyorsan történt minden, hogy azt sem tudtam hirtelen mi történt velem. Sage a semmiből cselekedett így. Annyira sajnálom, de tényleg és azt sem tudom még Harley mit fog reagálni az egészhez és mit mondjak majd neki. Ráadásul még csak nem is én tehetek az egészről, hiszen nem... - hadartam és csak hadartam tovább.

- Maisie elég! Értettem és semmi baj! - állított le nevetve barátnőm. - Amikor izgulsz hajlamos vagy hadarni, de megértettem. Nekem is fura, ami történt és képzelheted mennyire meglepődtem, amikor megláttam a cikket. Lehet, hogy kicsit haragszom rád, amiért nem mondtad el egyből mi történt, de azért valamilyen szinten meg is értelek.

Mosolyogva öleltem magamhoz. Semmi kétség nem fért hozzá, imádtam Donnát. Át tudta érezni mit miért teszek és megvárta amíg elmondom a döntéseim okait, mielőtt beszélt volna a véleményéről. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a lehető legjobb barátomra tettem szert a személyében.

- Na és? Milyen volt? - húzogatta a szemöldökét kacéran.

- Mégis micsoda? - kérdeztem értetlenkedve.

- Jaj ne legyél már ilyen Maisie! Hát a csók! Mi másról beszélnék?

- Őszintén Donna? Fáj bevallanom, de nagyon jó volt. Csak szerintem Sage nem teljesen akaratából tette ezt az egészet. Elvégre ott van neki Harley és...

- Jaj Harley blablabla. - vágott a szavamba. - Ide figyelj! Mégis mi másért tette volna?

Lehet, hogy igaza volt a barátnőmnek, de az is lehet nem. Harley nagyon kedves volt velem és nem tehettem meg azt vele, hogy megcsókolom a barátját, mégha nem is én kezdeményeztem.

Donnával még le játszottunk pár visszavágót és éppen ledőltünk volna a szobában levő világoskék kanapéra, amikor nyílt az ajtó és apa lépett be az oldalán Jasonnel, Tonnal és egy harmadik férfival, akit még azelőtt az életemben soha nem láttam. Gondoltam, hogy Gerard lesz az, Sergei édesapja és valószínűleg azért jöttek át hozzánk, hogy gyakoroljanak a farsangi előadásukra. Már csak azt nem értettem mit kerestek a Donnával közös bunkerunkban. Ez a családom számára tiltott zóna volt. Nem is értettem mit kerestek bent.

- Szia apa? - kérdeztem meglepődötten.

- Oh, szia kislányom! Azt hittem a szobádban vagytok. A fiúkkal megbeszéltük, hogy próbálunk és arra gondoltam ez remek hely lenne, hiszen itt van karaoke gép. Nem bánnád, ha kölcsön kérném a szobát addig?

Kérdőn néztem a mellettem árgus szemekkel figyelő lányra. Nagy valószínűséggel ő még nem tudott az egész projektről és nem is én szerettem volna be avatni az egészbe. Sokkal jobb a meglepetés hatása, hogyha csak a farsangon jön rá az egészre. Nagy nehezen végül, de beadtam a derekamat, hiszen annyira látszott rajtuk, hogy nagyon élvezik az egészet és szeretnék a tőlük telhető legjobb formájukat hozni. Ráadásul az iskolánk előtt!

- Csak nyugodtan, mi már úgyis menni készültünk! Ugye Donna? - böktem meg könyökömmel a lány oldalát. -  Most fog kezdődni a Brain Games és nem szeretnénk lemaradni róla. További szép napot mindenkinek! - húztam végül magammal Donnát, aki nem sokat értett a célzásomből és kérdéseivel megrohamozva elindultunk a szobám felé.

Az újságot eldugtuk és próbáltam kitalálni, hogy mégis mit fogok mondani a szüleimnek, amikor megkérdezik miért nem szóltam a történtekről. Az utazásommal kapcsolatban pedig egészen jól haladtam. Már megterveztem hogyan fogok feltűnés mentesen elmenni a szertartás alatt úgy, hogy közben senkinek sem tűnik fel az eltűnésem. Mostmár csak arra kellett várnom, hogy Sage haverja, ez a bizonyos Brice megcsinálja nekem a megfelelő iratokat. Illetve volt még mit csiszolnom az esküvő napján levő tervemben is.