I will love you forever and after (Malec fanfiction)

Hova tűntél?????

Alec szemszöge:
Tegnap este átmentem végül Magnushoz, csak beszélgetünk nem történt semmi több.....
Másnap reggel viszont jelentést kaptam hogy  egy nagy hatalmú  alvilági támadott meg több mondént is név szerint a Pokol Hercege.
Nem szép dolog tudom egy szó nélkül lelépni, de  mentségemre  szóljon Magnus nagyon mélyen aludt engem pedig hívott az Árnyvadászati kötelességem.
Sóhajtva  siettem el a lakásáról az Intézetbe.
Rögtön össze hívtam mindenkit, és így szóltam :
-Mindenkire szükségünk van most! Ilyen  nagy hatalmú Alvilágival nem volt még dolgunk! Mindenki nyitott szemmel kell járjon, és megkel védeni  a mondénokat! A legjobb  harcosok a városba jönnek velem,  a többiek itt maradnak vigyázni az Intézetre, és figyelik merre  járhat az szörny!
Ezzel elviharoztam a felszerelésemért, majd Jacel,Izzyvel,Claryvel és még jó pár árnyvadásszal nyakunkba vettük New York utcáit és nyomozásba kezdtünk.
Én leváltam a csapattól és a legutóbbi támadás helyszínére mentem.
Mindenhol vér volt, és több mondén teste hevert a hideg betonon. Gyomor forgatóan festett...
Lehajoltam az egyikhez hogy jobban szemügyre vegyem, mikor  a hátam mögül egy hangot hallottam :
-Egyedül egy árnyvadásznak nem a legbiztonságosabb igaz? -fel álltam,és rögtön a hang felé fordultam-
Harci állásba álltam ,majd rá pillantottam :
-Attól függ melyik  árnyvadásznak....visszaküldelek  a  pokolba ahová való vagy!-néztem rá dühösen-
-A kis nyilaiddal nem mész  semmire  árnyvadász, hatástalanok rám -nevet fel gonoszul-
Épp a pengémet kapnám elő mikor csettint és elviselhetetlen hangot idézz elő, én pedig  kezeim a fülemre  szorítva térdre  esem.
Látom a lábát ahogy felém sétál, és leguggol elém :
-Úgy  látom nem sikerül a terved.... De  nekem annál inkább.

-Hasznodat fogom még venni, a segítségeddel kiiktathatom a fajtádat, és nem utolsó sorba a Boszorkánymestered  is eltörölhetem New Yorkból....
A következő pillanatban egy ütést érzek a fejemnél, és minden elsötétül.

Magnus szemszöge :
Furcsálltam azt hogy reggel egyedül ébredtem. Megint elfutott....
Sóhajtva  másztam elő az ágyamból, és vettem fel a köntösömet  majd a konyhába sétáltam.
Elkészítettem a kávémat,majd a kedvenc fotelomba ülve  azt kortyolgattam.

Az egész napom így telt, semmittevéssel. Idejét se tudom már mikor pihentem utoljára. Valaki mindig megzavar, és  állandóan kérnek tőlem valamit :
-Magnus nyiss egy portált, Magnus  gyógyítsd meg  őt kérlek, Magnus segíts  megtalálni valaki....

Néha  már  kezdek ezekbe  belefáradni, de ma  egy ilyen üzentet se kaptam. Túlságosan nyugodt volt ez a nap...

Már épp gondoltam hogy felhívom az én árnyvadászom és kiderítem merre  járhat, mikor  türelmetlen kopogás törte meg a csendemet.
Nem keltem fel ajtót nyitni hanem így szóltam :
-Kimeri megzavarni Brooklyn fő boszorkánymesterének nyugalmát?!-kérdeztem monoton hangon-
-Magnus azonnal engedj be!  Jace vagyok!! -hangzott kintről a válasz-

Erről beszéltem nektek....

Csettintettem, és az ajtóm  kinyílt rajta  pedig a szőkeség futott be.
-Nagy baj  van.....Alec-sóhajtot fel majd az oldalához kapott, majd hangosan felkiáltott -

Én  furán néztem rá, és talán egy enyhe aggódás is volt a tekintetemben.
-Mi van, mi történt  Alexanderral??!
-Eltűnt..... Reggel bevetésre mentünk a Pokol Hercege  itt van, megölt rengeteg  mondént.... Alec külön indult el.-sóhajt aggódva- És azóta se tért haza de bajban van érzem... Érzem a fájdalmat. Segítened kell megtalálni főleg ha valóban az az Alvilági tett vele valamit....-néz rám zihálva-
Én bólintok, és portált nyitok.
-Az Intézetbe megyünk.... Szükségem van valami tárgyára hogy megtalálhassam....-nézek Jacere, majd a portálba lépünk-
Pár perc és az Intézmény elő csarnokába érünk földet, ahol hatalmas a nyüzsgés. Mindenki az elveszett  Árnyvadász fiút keresi, és a pokol hercegét.
-Mutasd  Alec  szobáját -nézek a szőkére-

Egy szó nélkül  a fiú szobájához indul, én pedig készségesen követem őt.
Ha Alexandert tényleg  az rabolta el hatalmas  veszélyben van  élete......