Baby, I am Worth it {NAMGI}

2.6 A megbocsátás a kulcs

~Namjoon pov.:~

Nagyon fájt. De akkor is sajnáltam őt. Egy részből megértem hogy szégyelte elmondani, de ha már a párja vagyok akkor jó lett volna. Nagyon szeretem őt. Ez nem változtat az érzéseimen, csak most csalódott vagyok. Ezek a gondolatok jártak a fejemben miközben az ágyban feküdtem. Yoongi mellettem volt, de azóta nem szoltunk egymáshoz. Majd meglátjuk mi lessz reggel.

~~~~~~~

Nagyon rosszul aludtam. Yoongi védelmező karjai nem ölelték derekamat. Nem éreztem illatát. Nem csókjára keltem. Remélem mi hamarabb megtudjuk ezt beszélni.
Miután kimásztam az ágyból, teljesen kedvtelenül elindultam a konyhába. Senki nem volt ott. Chanyeol munkába , de hogy Yoongi hol van, azt nemtudom. Hirtelen felfigyeltem egy hangra. Egy különös hangra ami az eggyik lenti szobábol jött. Közelebb léptem és láttam, hogy félig nyitva van az ajtó. Bepillantottam , majd megláttam Yoongit. Egy zongora mögött ült. Nem is tudtam hogy Chanyeolnak van zongorája. Gyönyörűen kezelte a hangszert. Nem is tudtam hogy tud zongorázni. A dalból amit játszott, érezni lehetett a fájdalmat. Egy jó ideig az ajtóban áltam. Mikor befejezte, felém fordult. Gondolom meglepte hogy ott álok.
- Hát te?-kérdezte félénken.
- Hangokat hallottam ezért megnéztem mi az.-mondtam úgy minha nem érdekelne , majd vissza indultam volna a konyhába , de megszólalt.
- Hé varj.-mondta mire rá néztem.
- Beszélnünk kéne.-mondta.
Egy kis ideig csak néztem majd bólintottam. Leültem a nappaliban és ott vártam.
Mindjárt ki is jött, majd leült velem szembe.
- Figyelj, én nagyon sajnálom. Elkellett volna mondanom, tényleg. Kérlek neharagudj rám. Szeretlek és nagyon sajnálom.-mondta szomorúan , majd lehajtotta a fejét. Láttam rajta hogy bánja az egészet. Igaz kicsit nehezteltem rá, de mégsem tudok rá haragudni. Tulságosan szeretem.
- Nem haragszom.-mondtam, mire ő lassan felemelte a fejét.
- Csak kicsit rosszul esett. De nem haragszom, tényleg. Igazábol bánom hogy egyedül kellett keresztül menned ezen. És hogy nemtudtam segíteni rajtad. -mondtam.
- Emiatt ne okold magad. Az a fontos, hogy most itt vagy, és mellettem álsz.-mondta , majd bíztatóan elmosolyodott.
Válaszul én is elmosolyodtam.
- Szeretlek.-mondta szemembe nézve.
- Én is szeretlek.-mondtam, majd megcsókoltam.
Ebben a csókban érezhető volt minden. Nem volt durva , csak olyan pont kellemes. Csak erre volt szükségünk.
- Lenne valami amit megszeretnék kérdezni.-mondta miután elváltunk egymástól.
- Rendben, kérdezz csak.-mondtam. Tudom mit akar kérdezni. Ezt elszerettem volna kerülni, de úgy tűnik ez most nem fog menni.
- Honnan tudsz mindenről?-kérdezte.
Elkell mondanom az igazat. Úgy is megtudná. Nemfogok neki hazudni.
Lassan a szemeibe néztem majd megszólaltam.
- Apámtól.-mondtam félve a reakciójától.
- Hogy mi? Te találkoztál vele?-kérdezte kicsit felháborodva.
- Igen. Összefutottam vele véletlenül tegnap előtt a kis boltnál. Azt mondta hogy amit műveltek velünk az csak a kezdet volt. Ki akar készíteni, főleg téged. Azt mondta tartozol neki. És hogy vannak dolgok amikről én nem tudok. Elbizonytalanodtam. De egy percig sem ingott meg a bizalmam feléd. Aztán még az nap kaptam egy sms-t. Ismeretlentől volt de az ált benne hogy megtudhatok rólad mindent amit eddig nemtudtam. Megijedtem. Nemtudtam mit csináljak. Azt gondoltam ha elmegyek , nem fog többet bántani minket. De tegnap azt mondta, addig nem fog nyugodni míg tönkre nem tesz. És hogy ebben még én sem álíthatom meg.-mondtam el Yoonginak mindent.
- Sajnálom.-mondtam lehajtva a fejemet.
- Nincs semmi baj. Megértem hogy féltél. És lehet jobb is így hogy elmentél. Így legalább nincsenek titkaink. Viszont ami apádat illeti. Nemfogom hagyni hogy tönkre tegyen minket. A börtönben fog megrohadni. És ezt el is fogom érni.-mondta Yoongi magabiztosan.
- Remélem igazad lessz.-mondtam egy halvány mosollyal.
Válaszul ő is elmosolyodott.
- Gyere reggelizzünk. Mindjárt éhen halok.-mondtam nevetve.
- Renben menjünk.-mondta ő is egy kissebb kuncogással.
Miután megreggeliztünk úgy döntöttünk ma nem csinálunk semmit. Egész nap csak pihenünk és élvezzük egymás társaságát. Úgy is lett. Délután 3 óra volt és mi a nappaliban feküdtünk. Ő a kanapén feküdt én pedig a melkasán. A hajammal játszott ami nagyon jó érzés volt. Nem beszélgettünk csak egymás szívverését halgattuk.
- Amúgy mióta tudsz zongorázni?-kérdeztem megtörve a csendet.
- Már kis korom óta-mondta.
- Ó tényleg?-kérdeztem meglepődve.
- Uhum.-válaszolt egy hümmögéssel.
- És Chanyeolnak mindíg is volt zongorája?-kérdeztem.
- Igazából nem. Én vetettem vele mivel ő nagyon szerette volna hogy ideköltözzek. Ez volt a feltétele annak. De végül még sem jött össze. Meg amúgy nem gondoltam volna hogy tényleg vesz eggyet.-mondta mosolyogva.
- És amióta ide jöttünk miért nem játszottál eddig rajta? -kérdeztem.
- Nemtudom. Te fontosabb voltál.-mondta nevetve.
- Aha, tényleg?-kérdeztem ínycselkedve.
- Uhum.-mondta majd oda hajolt egy csókra.
Úgy döntöttünk ma nem főzünk. Rendeltünk pizzát ebédre. Miután elfogyasztottuk, egésznap csak lustultunk. Ez egy ilyen nap volt. Nem volt kedvünk sok mindent csinálni a mai nap után. Csak élveztük egymás társaságát. Majdnem az egész napot a nappaliban töltöttük. Elterültünk a kanapén és TV-ztünk. Észre sem vettük hogy elszaladt az idő. Már csak arra eszméltünk fel hogy Chanyeol haza jött.
- Hát ti?-kérdezte.
- Hát mi csak pihenünk.-mondta Yoongi.
- Milyen napod volt?-kérdeztem.
- Elég fárasztó.-mondta kimerülten.
- Inkább lettem volna a helyetekben.-mondta nevetve.
- Hát azt elhisszük.-mondtuk egyszerre Yoongival , majd elnevettük magunkat.
A nap folyamán már nem csináltunk mást csak lezuhanyoztunk és felmentünk a szobánkba lefeküdni. Már alváshoz készültünk. Yoongival szemben feküdtem és a nyakát öleltem, ő pedig a derekamat karolta át. Már majdnem az álmok világában voltam mikor hirtelen megszólalt.
- Tudom hogy álítsuk le apádat.

Hellóka. Itt az új rész. Egy ici picivel rövidebb lett de igazán nem sokkal. Kövi rész csütörtökön😘.