A szétválasztott ikrek (PUF)

9. Rész

Boka és Anna még mindig egymás mellett álltak. A lány gondolkozott eközben, hogy mit mondjon. Az igazat, vagy hazudjon. Ha hazudik, lehet, hogy megutálja Boka, viszont, ha igazat, akkor több kérdést tesz fel. Melyik a jobbik?

-Ma még megszólalsz? Vagy valamire vársz?-kérdezte Boka sürgetően.

-Igen... az... az történt,..-kezdt el a lány-hogy itt beszélgettünk és... úgy gondolta, hogy... ki.. akar.. menni...-mondta akadozva. János egyből kapcsolt és összefont karral nézte Annát.

-Vajon még hányszor hazudtál? Lehet, hogy már a kezdetektől?

-De ez az igazság!

-És ha megkérdezem a testvéredet, ő is ezt fogja mondani?-kérdezte Boka szúrósan nézve a lányra.

Anna hallgatott. Néma csendben álltak egymás előtt, csak a gyerekeket lehetett hallani, akik össze-vissza futkostak, kiabáltak egymásnak.

-Bocsánat-nyögte ki végül Anna. Boka csalódottan nézett rá.

-Ennyi? Bocsánat? Ez olyan, hogy valaki levágja a másik kezét szándékosan "bocsánat, nem akartam levágni a kezedet". Ne nekem mond ezt, hanem a tesódnak. De tudd, hogy amit csináltál, az nem volt szép tőled, még akkor sem, ha nem szereted őt, vagy ha ő másik csapatban van, a Vörösingeseknél. Ez nem arról szól, hogy ki tud többet hazudni, hanem ki erősebb, bátrabb a másiknál. Te ma bemutattad, hogy nem vagy se bátor, se erős.-mondta Boka végig a lány szemébe nézve, aki letörölte a könnyeit.

-De igen is bátor és erős vagyok!

-Ha az lennél, nem hazudtál volna. Így hogy bízzon meg benned a csapat?

-Ezt.. most,... hogy érted?

-Úgy, hogy ha ebben a csapatban szeretnél maradni, akkor el kell felejtened a hazugságokat, meg mások "szivatását". Ez nem dedó! Ez nem olyan, mint amikor elveszed a golyót a gyerekektől  és azt mondod, hogy einstand!-célozgatott a Pásztorokra-Ez a mi hazánk, amiért élünk, halunk! Ide nem való hazudozás! Világos voltam?! Ha ezt te nem tudod megérteni, akkor kérlek menj el. Ez nem játék. Ha nem veszed komolyan, sajnos nem vagy közénk való.

-Boka...?-kérdezte lágy hangon Anna

-Igen?

-Nem fogok soha többé hazudni.

-Esküszöl?

-Esküszöm a Grundra!

-Ha megszeged, akkor árulóvá nyílvánítalak.-ölelte át Boka Annát, aki lecsukta a szemét és mély levegőt vett.

Eközben Anasztáziának véget ért a fejmosása. Bement a szobájába és leült az ágyra. Semmi máson nem tudott gondolkodni, csak azon, hogy vajon ki lehetett az a fiú, aki kimentette őt. Fogja még őt látni?