A megszokott monoton, ami rabúl ejti a napjaid. A változás szele nem akar eljönni az életedbe, de te nagyon is vágysz rá. Jobban mint másmire. De mit is tehetnél te ez ellen? Sokan mondják neked: lépj tovább, felejsd el őt, nem fog már visssza jönni hozzád, de te hiszel benne. Nem akarod elengedni, mert ha elengednéd abba belehalsz.
Hosszú évek múltán sem tudsz mit tenni, csak várni. De még is mire? Semmit nem tudsz rolla.Amióta véget ért a IV ik nagy Ninja háború, ő elment. 8 - éve semmi hírt nem tudok rolla. Én meg csak várok rá, mint egy bolond.
Mivel érdemeltem ezt ki? Miért ver a sors? Erősebb vagyok mint valaha. Az egész Tűzföld leges legjobb orvosa, még is a magány rabja. A napok monotonként telnek.
Reggel felkelek, elvégzem a reggeli rutinom, majd a korház felé veszem az irányt. Ami 5 - éve már az én vezetésem alatt áll. A napjaim olyan sűrűek, hogy semmire nincs időm. Sok a beteg, a felszereléseinket is folyamatossan javítsuk. Am rengeteg papírmunkával jár. A barátaimmal már régen me, is beszéltem. Ők sem keresnek engem , én sem keresem őket közel 1,5 - éve. S rájöttem, hogy ez így nekem nagyon is jó! Ez mellett még edzeni sincs időm, s még enni se. Azóta sikerűlt egy új jutsut kifejlesztenem, de sajnos rájöttem, hogy a saját életemmel játszom. S így is lett. A saját életemet tettem tönkre, de nem bántam meg. A Hokage megtiltotta, hogy tovább folytassam az új technikát, így a végére tiltott technikává minősétették!
Hosszú idő elteltével változás jött az életembe. De még, hogy mekkora változás!
Egy nap behoztak, egy súlyos beteget.
Az ellenálás ninjái támadták meg.
Ezt mondták!
A kislányt meglátva lesokkoltam. Vérben úszott az egész teste. Haja fekete és kiköpött Sasuke csak lánykiadásban. A szívem majd ketté hasadt, de férre téve a bánatom segítettem a kislányon. Az újj technikával, mejjel sokkal gyorsabban gyógyúl a beteg! Igaz, hogy megtiltották, hogy használjam, de nem érdekelt. Megtagadtam a parancsot!
Jó tudtam kinek a lánya. Marta a szívemet a fájdalom, de eldöntöttem megmentem a kislányt ha már őt nem tudtam. Már egy órája gyógyítom a kislányt amikor egy emlékép ugrik be.
- Mami! Gyere mennyünk Mami! Szeretlek Mami!
- Én is szeretlek kislányom! - ölelem át törékeny testé.
- Én mind kettőtöket! - öleli át a két személy Sasuke!
Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Az újabb emlék kép miatt.
- Mami sajnálom. - fogja meg az arcom.
- Nem Sarada nem adhatod fel! - üvöltöm. A lányom nem halhat meg a kezeim között! Nem tudom, hogy de elkezdtem gyógyítani. De nem a megszokott színe volt a chakrámnak. Fehér!
Olvastam már erről. A világosságot, tiszteletet, tisztaságot, békét, biztonságot és sok mást jelentő szín.
Biztonságban akartam tudni a lányom. Életem adnám érte. S majd nem így is volt. Részben. Életem adtam a lányomért. Az emlékeimből teljessen kitörlődött minden, ami valaha is lett volna Saradával kapcsolatban. El felejtettem a saját lányom, és a férjem.
~ De ez nem fog mégegyszer megtörténni~
- Hallod Sarada fel ne add - üvöltöm neki - Anya megment majd!- hirtelen nagy chakra hullámot tör ki belőlem. A byakugou feltört. S mindent fehér vesz körbe.
- Sakura - dörömbölnek az ajtón - Sakura hallod, ez így nem lesz jó! Meg fogsz halni! - üvölti torka szakadtából.
- Nem érdekel! - vágom rá nyomban. - Megmentem a lányunk. Nem hagyom hogy meghaljon!
- De te megfogsz! - üvölti vissza Sasuke.
- Akkor megfogok - fordulok felé, majd vissza nézek Saradára. A sebei teljessen begyógyúltak, de alig érzem a pulzusát s pár percre a szive is leált.
Nem akartam, hogy a lányom meghaljon! A chakra hullám felerősödött. Sarada teste körűl.
Pár másod percig néma csend, majd újra éreztem a pulzusát. Végre normális. Kész végeztem a gyógyítással, a halál küszöbéről hoztam vissza a saját lányom. Az erő még mindíg nem csillapodott. Nem tudtam irányítani.
- Sakura hagyd abba - jött be Sasuke - Sarada jól van de te nem. - fogja meg az arcom gyengéden.
Sasukera majd magamra néztem. A hajam megnőtt és fehér lett. Nem értem mi lett velem.
A chakra áramlás nem szűnt meg. Rájöttem. Hogy mekkora egy idióta vagyok. Fáztam, mint ha csak tél lenne. Nem éreztem semmit, mint a semlegesség. Még is reményt éreztem, új reményt adtam neki.
- Sasuke - kun!Meg fogok halni - mondom. Ő szomorúan néz rám. Én elmosolyodom. - de a lányunkban tovább fogok élni.
- Ne mond ezt Sakura kérlek! - könyörög majd át fogja vékony testem. - Szeretlek.
- Én is Szeretlek Sasuke - kun! - mondom alig hallhatóan.
Keserves sírások tölti be a temető helyét. Az egész falu sirassa a legjobb orvos, szülőt, feleséget és anyát aki életét adta lányáért, ezzel neki biztosítva jövőjét és sajátjáról lemondva!
Dr. Uchiha/Haruno Sakura
a legjobb feleség és anya
örökké szeretni fogunk
YOU ARE READING
SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -
FanfictionHa szeretnél kérni egy történetet, csak nyugodtan! :D Rövid történetek! Nem tudom, hogy érkeznek majd. Heti egy talán kettő lesz! A tötténetek érzelmi hullámok munkája. Ha szeretnéd, hogy írjak kedvenc párosodról vagy csak akár, van egy ötleted és n...