Beépített érzések

16.rész

|Mr.Peterson|

- Uram!- jött be Posey kopogás nélkül.
- Mi olyan fontos, hogy hajnalok hajnalán tör rám!?- kérdeztem kótyagosan.
- Délelött tizenegy óra van és a lány eltűnt!
- Milyen lány?
- Hannah Collins.
- Riadóztassa a sereget! Nekem fontos beszélnivalóm van Reginával.

|Hannah|

Amíg Chloe próbálta meggyőzni a szüleit, hogy jöjjenek haza, én sokkos állapotban néztem a vörös hajamat.
- Borzalmas- mondtam.
Noah megszeppenve nézett rám.
- Ami a cellában történt...-kezdtük egyszerre.
- A kaja miatt volt.- folytattam.- Kitudja milyen hormoncuccokat tehettek bele.
Mindketten kínosan felnevettünk.
- Igen, öhmm....mit szólnál, ha úgy csinálnánk mintha meg sem történt volna?
- Rendben.- mondtam.
- Hangposta.- jött hozzánk Chloe.
- Akkor most mihez kezdjünk?- nézett rám Noah.
- Megvesszük a világ legolcsóbb kalapját és énekelünk.
- Ugye nem gondolod komolyan!?- Kérdezte Regina nevetve.
- Van jobb ötletetek?- vártam pár másodpercet.- Akkor énekelni fogunk.
- Mégis hogy? Nem hinném, hogy olyan jól énekelünk, hogy megdobnának minket egy kis lóvéval.
- Max paradicsommal- viccelődött Regina.
- Lehet, hogy hamisak vagyunk, de Noah ezt megoldhatja.-Értetlenül néztek rám.- Képes befolyásolni az embereket.
Bementünk a legközelebbi plázába és vettünk egy kalapot. Kifelé menet egy jól ismert illat csapata meg az orromat.
- Érzitek ezt?- kérdeztem a többiektől, mert könnyen lehet, hogy halucinálok.
- Ez... Falács?- Kérdezte Chloe.
- Ez egy frissen sült Falács.- Mondtam.
- Mi az a Falács?- kérdezte Regina.
Nem meglepő, hogy nem tudja, hisz ez a szó az osztályokban terjedt csak el.
- Kürtőskalács a tetején fagyival.- Mondta Noah.
- Akkor miért nem ezt mondjátok?
- Nem tudom...talán a Falács viccesebb és rövidebb.
- Hát...én kezdek éhes lenni.
- Hidd el Chloe mind azok vagyunk.- Válaszolta Noah.
- De nincs pénzünk rá.
Mindannyiunknak ugyan az jutott az eszébe. Végülis még gyerekek vagyunk és minden gyerek szereti az édességet.
- Akkor lopunk.
- Mondom a tervet.- kezdte Noah- Elterelem az emberek figyelmét. Regina, Chloe ti énekelni fogtok. Hannah te telekinesissel négy Falacsot fogsz elcsenni.
- OneRepublic - Counting Stars megvan? -kérdezte Regina Chloetól.
- Egyik kedvencem.
- Oké. Akkor kezdhetjük.- mondta Noah.
Én a kürtőskalácsos melletti kukához álltam, Noah a tömegbe ment a csajok pedig egymás mellett álltak lábuk elött a kalappal. Jelezzem, hogy minden oké és felőlem kezdhetik. A terv bevált. Mindenki Gináékra figyelt. Szép lassan egyesével csempésztem el a falácsokat.
A harmadikat "repítettem" a kezembe mikor megláttam... Kamerák. Minden sarokban egy kamera és minimum egy felvette amit csinalok. Csak én lehetek a világon ennyire szerencsétlen!
Még egy dolog amit meg kell oldanunk.

|Mr. Peterson|

- Regina megszökött a kis barátaival. Meglepő, hogy pont a kedvesét nem vitte magával. De ne aggódj biztos visszajön érted.- mondtam a megkötözött Milannak.- Addig is mi vigyázunk rád.
Egy nagy mosollyal az arcomon mentem ki.
- Uram!- köszöntött a sereg vigyázállásban, amint beléptem a fémből készült ajtón.
- Leülhetnek! Gondolom Dr. Posey említette miért vannak itt. Tehát, hogy ne húzzuk egymás drága idejét, elmondanám a feladatukat.- a kivetítőhöz léptem- Ő itt Hannah Collins. Tizenöt éves, barna hajú, százhatvannégy centi és ötvenhárom kiló körüli.- A dia kattant- Noah Schnapp. Tizenöt éves, Barna hajú, százhetvenhárom centi és hatvankét kiló körüli. Chloe Schnapp- kattant a következő diara.- Tizenöt éves, barna hajú, átlagos testalkat.-jött egy újabb kattanás- Regina Musso.tizenhat éves, fekete hajú, százhetven centi magas és hatvanhárom kiló. A feladatuk felkutatni őket és visszahozni. Mehetnek!

Katy💚

Bocsi hogy rövid lett👽