Egypetéjű gyilkosságok

1. R14

Az ikrek mindig is közel álltak egymáshoz, érezték egymás fájdalmait, tudták egymás gondolatait. Az egypetéjű ikrek ugyan úgy néztek ki, mint két tojás. Ha ugyan olyan hajat vágattak és ugyan azt a ruhát vették fel, az ember megse tudta őket különböztetni. Ugyan ilyenek voltak a kis Jones ikrek még régen első osztályban. Együtt mentek mindenhova, mindenki kedvelte őket, senki sem akart nekik ártani. Kedvesek voltak, okosak és viccesek. A legszeretőbb, legelfogadóbb családba születtek bele. Anyjuk orvos volt, apjuk főséf a város legpuccosabb éttermében. Bátjuk egyetemista volt, osztály első. Jegyese is volt, akivel nyárra tervezték az esküvőt és úgy gondolták, hogy majd a két lány viszi a gyűrűt. A lányok minden nap egyedül mentek haza mert szüleik dolgoztak. De néha megesett, hogy egyik barátjuk szülője kisérték haza őket. Nem laktak messze az oviból, így mindig hamar haza értek. Míg egy nap utolsó héten mikor haza fele tartottak, egy kedvesnek tűnő személy leszólította őket. A lányok elengedték egymás kezét és hátra fordultak. A személy lehajolva nézte a két gyermeket, majd a zsebéből elővett kettő kemeny cukorkát.
-Nyugodtan vegyétek el, finom, epres.-mondta majd közelebb nyújtotta. A két lány egymásra nézett, nem tudták mit csináljanak, a cukorka jól nézett ki de akkor is egy idegen ember. A szüleik nem mondták mi legyen ha egy idegen cukorkát kínál az utcán, ami így vissza gondolva elég irónikus. Mivel elég éhesek voltak elvették a cukorkát, megköszönték és meg is ették. Pár lépést tettek, de úgy érezték, hogy forog körülöttük a világ. Elsőnek Sarah majd Martha esett össze. Az idegen megfogta a két lány kezét és betette őket a kocsijába. Egy erdős részen voltak amit a város nem nagyon használt csak ünnepekkor és felvonulásokon. Az idegen akit mit tudom én hívjunk 'R14'-nek, szóval R14 elhajtott a kocsival és egy mellék úton elhagyta a várost. A városi tanács aznap ült össze a városházán ami az erdőtől 3 kilóméter távolságra volt, a fél város ott volt így nem látták a gyerekrablót. Nem is tudom mi volt a célja a gyerekekkel, megakarta őket erőszakolni? Az nagyon undorító lett volna. Vagy csak pénzt kért volna a szüleiktől. Lényeg a lényeg, hogy mikor a szülők haza érnek a munkából a gyerekek nem lesznek otthon, hanem R14 hátsó ülésén feküdnek kiütve. A két lány könnyű teste a piszkos ülésen pihent míg a rádióból egy régi sláger ment. R14 felnézett a tükörre és megnézte a "zsákmányokat". Lassan az állam határt is elhagyták. Közben a városban az ülésnek vége lett ezért mindenki haza tartott, így tett főszereplőnk, Henry kapitány aki a város egyik nyomozója volt. Éppen a kis erdőn ment át ahol a két lányt elrabolták. A földet bámulva sétált amikor meglátott egy kis rózsaszín pénztárcát a földön feküdve. Felvette és kinyitotta, pénz nem volt benne de egy papír igen "Ha megtalálod vidd vissza a tulajdonosnak.   Martha Jones, Blue street 16." Egy kép is volt benne Martharól. Henry mit sem gondolva elindult az ikrek háza felé. Bekopogott a hatalmas ajtón, senki nem válaszolt ezért bekopogott mégegyszer. Az ikrek apja Howard nyitott ajtót, szeméből ömlött a könny.
-De jó hogy itt van nyomozó. A lányok nem jöttek haza, hívtuk már a bátyjukat is de nála sincsenek.-mondta majd beengedte Henryt.
-Találtam valamit.-súgta oda Henry Howardnak, hogy felesége ne hallja meg a konyhából, habár nem is hallotta volna olyan hangosan sírt. Oda nyújtotta a pénztárcát.-Az Bell erdőben találtam.-az apuka a földre rogyott. Magához ölelte a kis tárgyat. -Mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a gyerekeket, uram. Megfogjuk találni.-próbálta nyugtatgatni az összetört férfit. Hogy megtalálják-e? Kétlem, a lányok és R14 a másik államban jártak már. Így nem volt sok esélye a megtalálásuknak. Az is lehet, hogy már holtan fekszenek egy árokban valahol. A házban a nagytestvér már meg is érkezett a jegyesével Tommal. A nappalival ültek és Henry kérdezgette ki őket. Hogy hol voltak, kivel voltak. Kikellett zárni a családon belüli erőszakot is így megkérdezte a szülőket, hogy nem verik-e a lányokat. A szülők a fejüket rázták.
Az ikrek R14 romos régi házában feküdtek, eszméletlenül. És az elrabló csak figyelte őket.

A hírt az egész város megtudta másnapra. A polgármester, az iskola ahova jártak, a korház, még a kedves boltos is. Még legjobb barátjuk Benji is megtudta aki sírva feküdte és sírva kelt, legjobb baráai eltűnése miatt. Nem volt esély megtalálni a gyerekeket. Lehet soha többet nem fognak hazatérni, nem fognak elballagni, nem fognak leéretségizni. Nem fognak családot alapítani. Soha többet nem fogják felvidítani a környezetüket.