Piros Converse-KNJ

7.Rész

Namjoon segített elsétálni az autójáig.
Egy gyönyörűszép nagy fehér autó volt. Gyerekkoromban én is ilyen autót akartam, de a szüleim azt mondták, hogyha ilyet szeretnék, akkor meg kell érte dolgoznom. Persze ezt meg is értem, nem olcsó egy ilyen autó.
De eszembe jutott valami. Namjoon nem is tud vezetni. Nincs is jogosítványa....
-NAMJOON-kiáltottam fel
-Mi a baj? Mi történt?-kérdezte ijedten
-Dehát neked nincs is jogsid..-mondtam, teljesen összezavarodva.
-Ööh...igazából van, csak jobban szeretem, ha a többiek visznek..-mondta nevetve.
-Jesszusom! Akkor becsaptál minket??-mondtam, kuncogva.
-Bocsi..-mondta, majd segített beszállni az autóba.

Már este volt. Az utca fényei nagyon szépen fénylettek, de én így is elkezdtem bóbiskolni. A szemeim folyamatosan csukódtak lefelé.
Namjoon végig csendben volt, hiszen látta, hogy fáradt voltam.
-Megjöttünk!-mondta
Nagyon fáradt voltam, mozdulni sem bírtam, így ülve maradtam.
Namjoon sóhajtott egyet, majd kiszállt az autóból. Csak annyit vettem észre, hogy épp az én oldalamon levő ajtót nyitja ki, majd kivesz, és a kezébe vesz.
Pont úgy, mint amit akkor láttam, amikor elájultam.
Inkább nem mozdultam, és csendben maradtam, hisz nagyon kellemes volt.
Namjoon bevitt a Dormba, ahol hangos zsivajt hallottam..azt hiszem, hogy Jungkook és Taehyung volt. Nevettek valamin.
-Ssssss srácok, csendesebben, még felkeltitek Yejit!-pisszegte le őket Namjoon.
-Ki az a Yeji?-Kérdezte Taehyung.
-Leteszem őt az ágyamra, lejövok, és elmesélek mindent-mondta Namjoon
Majd felvitt a szobájába, és letett az ágyára, majd betakart. Ezután kiment az ajtón, hallkan, nehogy "felkeltsen".
Annyira puha volt az ágya, hogy mégis sikerült elaludnom.

Másnap reggel ahogy felébredtem, kinyitottam a szemem, és annyit láttam, hogy Namjoon a telefonját piszkálja. Ilyenkor nagyon sajnálom őket, annyi dolguk van, lélegezni sem tudnak tőle...de várjunk csak...MOST KOMOLYAN??? KI JÁTSZIK MÉG A FLAPPY BIRDDEL???
-Ohh, Jó reggelt Yeji! Észre sem vettem hogy fennt vagy-szólalt meg, majd eldobta a telefonját.
-Jó reggelt! Láttam hogy mit csináltál, nem tagadhatod le!-mondtam neki nevetve
-Basszus, nem kellett volna látnod. Most biztosan gáznak tartasz.-mondta csalódottan
-Dehogy tartalak gáznak, ez csak egy játék..viszont hány óra van?
-Ööö..reggel 6 múlt 13 perccel.-mondta
-Te miért vagy fennt ilyen korán?-kérdeztem
-Igazából azt vártam hogy felébredj..-mondta
Én elmosolyodtam, de sikítani tudtam volna...hogy lehet valaki ilyen édes???
-Tudod egy ideje dolgozom egy dalon, és...szeretném ha meghallgatnád! A többieknek még nem mutattam meg, így te leszel az első, aki hallja.
-Jesszusom, komolyan??-kérdeztem tőle
Nagyon kiborultam, hiszen imádom a szóló számait, és ami kikerül a kezéből, az csakis jó lehet. És én leszek az első??
-Igen, csak tedd fel a fejhallgatót, és bekapcsolom neked.-mondta, majd a kezembe adott egy fejhallgatót. Én feltettem, majd bólintottam hogy indíthatja.

A következő pillanatban egy tökéletes zenét hallottam. A hangok tökéletesen összeillettek, a dallam ritmusos volt, minden a helyén volt. Erre meghallottam Namjoon hangját. Mintha..nem is tudom..a szívem szárnyra kapott volna. Mondjuk lehet, csak azért mert Namjoonnak nagyon mély hangja van, és mindig megdobogtagja a szívem. A szöveg pedig..káprázatos..a szerelemről szólt, és arról, hogyha valaki képes úgy szeretni Namjoont, mint ahogy Namjoon szereti őt, akkor sosem engedi el.
Ezután sajnos vége lett a dalnak.
-Na hogy tetszett?-kérdezte
-Gyönyörű volt. Egyszerűen tökéletes. És a szöveg is..-mondtam, majd sírni kezdtem
-Ne, nenene, ne sírj...itt vagyok, nem szabad szomorúnak lenned.-mondta, majd átölelt
Én ezután abbahagytam a sírást, Namjoon pedig elengedett.
-A többiek fennt vannak már?-kérdeztem tőle
-Még nem de hamarosan felkelnek.-mondta
-Jajj de jó! Szeretitek a palacsintát? Mit szólnál, ha csinálnék reggelire egy párat?-mondtam nagy mosollyal az arcomon
-De jó ötlet! Amúgy is éhes vagyok!-mondta Namjoon, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Apropó...mit vegyek fel? Egy darab ruhám sincs...-mondtam.
-Adok neked egy pólót, meg azt hiszem van egy olyan nadrágom, ami kicsi rám, azt odaadhatom.
-Okés-mondtam
Namjoon a kezembe adta a ruhákat. Én vékony vagyok, és alacsony, szóval tudtam, milyen viccesen fog rajtam kinézni a ruhája. De amikor felvettem, nagyon nevetni kezdtem.
Majd Namjoon bejött a fürdőbe.
-Mi olyan vicces?-mondta, majd meglátott, és ő is röhögni kezdett.
A pólóla majdnem a térdemig ért, a nadrág szárát pedig tapostam.
-Szerintem vedd le a nadrágot, úgy is hosszú a póló.-mondta, majd így is tettem. Ezután elloptam tőle egy papucsot, de persze abban is csoszognom kellett, mert nagy volt rám.
-Addig menj le a konyhába, mindjárt utánad megyek!-mondta.