Az I. varázslóháború alatt diáknak sem olyan egyszerű lenni. Miközben Voldemort vígan gyilkolja a muglikat és a mugliszületésű mágusokat, Soul White családjával Angliába költözik. A tanév zuhogó esővel, Roxmorts felé vágtázó vonattal és lehangoló le...
Remus másnap is megivott egy pohárral az általam készített bájitalból, mikor Shane és Hunor valahol a faluban sétálgattak, majd hozzám fordult.
- A többiek azt szeretnék, ha segítenél - mondta lesütött szemmel.
- Gondolom, Sirius elmondta, hogy animágus vagyok - jegyeztem meg.
- Mind azok vagyunk - szólt James. A fiú szépen gyógyult, de még egy napig biztosan ágyban kellett maradnia. Nagyokat pislogva néztem a három Tekergőt. Siriusról tudtam, hogy az, egyszer meg akart menteni egy vérfarkastól, ami valószínűleg Remus volt. - Mikor megtudtuk, hogy Remus mennyit szenved, kitaláltuk, hogy megtanuljuk az animágiát.
- Felelőtlenség volt - szúrtam közbe.
- Tudom, meg is halhattunk volna...
- Vagy akár ki is csaphattak volna titeket - vágtam megint a szavába.
- Elmondhatom? - James hangja ingerültté vált. Bólintottam. - Szóval animágusokká váltunk, hogy segítsünk Holdsápnak az átváltozásokkor.
- Ez is felelőtlenség volt - ismételtem magam. - Teljesen idióták vagytok, hogy egy vérfarkas mellett voltatok holdtöltekor! Már bocsánat, Remus - pillantottam a fiúra, aki megrázta a fejét.
- Nem gond. Én is ugyanezt mondtam nekik - mosolyodott el.
- Nem vállalod, ugye? - kérdezte Sirius, a szemében pedig reménykedést véltem felfedezni.
- Ezt egy szóval sem mondtam - vigyorodtam el. - Még szép, hogy veletek megyek - Remus és Sirius gondterhelten sóhajtott fel. - Kösz a bizalmat - fintorodtam el.
- És hova megyünk? - szólalt meg Peter.
- Megkérdezem Calligeniát, hogy van-e errefelé valamilyen barlang, vagy hasonló - ajánlotta Lily.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Volt egy barlang, viszonylag távol a településtől, így ott töltöttük négyen az éjszakát. Szörnyülködve néztem végig Remus átváltozását, ami a fiúk későbbi elmondása alapján nem volt olyan szörnyű, mint szokott. Napkeltekor is fent voltunk, addig, amíg Remus vissza nem változott. Ez alkalommal ő nézett ki hasonlóan, mint James, bár hála a főzetnek, egész jól volt.
- Soul - szólalt meg Remus vérpótló főzetet kortyolgatva. Felé fordítottam a tekintetem. - Igazán hálás vagyok - mosolyodott el fájdalmasan.
- Nincs miért - feleltem. - Szívesen főzök neked minden teliholdkor.
- Megtennéd? - kérdezte, mire bólintottam. - Köszönöm. Valahogy olyan volt, mintha átváltoznék, de mégsem, mert a gondolataim emberiek maradtak, és homályosan átláttam a ködön, ami ilyenkor leszáll az agyamra - ráncolta a szemöldökét.
