Édes Álmok I.: A Kagyló titka - Harry Potter fanfiction

18. Nem nevetséges?

Rémülten pillantottam Sirius szürke szemébe.

- Ezt itt folytatjuk - mondta és elfordulva visszasietett a sátor felé.

- Komolyan nem jut eszedbe, hogy én is Tekergő vagyok? - Tapmancs zavartan pillantott rám. - Ó, Merlinem, idióta vagy!

- De a te idiótád - kacsintott.

- Letagadlak - ráztam a fejem szemforgatva. - Na, indíts!

- Hova? Tudtad, hogy rószaszín lett a hajad? - Sirius érdeklődő tekintettel méregette egyre inkább rózsaszín tincseimet.

- Sirius, erre nincs időnk, ha tovább szórakozol, még rószaszínebb lesz. Figyelj, tényleg sietnünk kell, mert nem tudom, mi lesz, ha Remus megtámadja őket - a hangomból talán kihallható volt az a csöppnyi aggodalom.

- Nem lesz semmi baj - Tapmancs visszasietett hozzám, két kezével pedig megfogta a vállamat, mintha éppen nagyon meg akarna értetni valamit egy kisgyerekkel.

- De ő egy vérfarkas, és... - a mondatomat nem tudtam befejezni, mert Sirius ajkai találkoztak egy pillanatra az enyéimmel.

Teljesen lefagytam és kikerekedett szemmel meredtem a holdra, mikor a hajamba túrt. Nem tudom, mi járhatott a fejében, az eleinte lágy és puha csókja egyre durvább egy követelőzőbb lett, egészen addig, míg vissza nem csókoltam. Akkor egészen úgy éreztem magam, mint aki repül, de nem seprűn, ez nem volt ahhoz fogható, madárnak éreztem magam, madárnak, ami a szél szárnyán szárnyal és megérintheti az eget, tollaiba belekap a szél, a levegő pedig olyan édes, mint a méz.

Ez határozottan jobb volt, mint az első csókom, akkor éppen valami rámenős, gazdag aranyvérűnek akart eladni az ,,apám", majd mielőtt a megjegyezhetetlenül hosszú nevű srác elment, kapásból lesmárolt. Mármint nyilván nem az ,,apám", hanem az a kérő, vagy mi a szösz. Akkor is lefagytam egy pillanatra, csak a reakcióm nem éppen az volt, mint most Siriusnál, az aranyvérű fiú pedig egy csinos kis lila folttal és törött orral távozott a White Mágusszállodából - megjegyzem, utána vagy egy hónapig szobafogságban voltam, ami nem sokban különbözött az eredeti életemtől. Szóval, Sirius megcsókolt, amit nem más szakított meg, mint a felénk rohanó James.

- Tapmancs, Pihe, de jó, hogy megtaláltalak titeket! - lihegte, mi pedig pillanatok alatt hátraugrottunk vagy fél métert. - Csak nem megzavartam valamit? - vonta fel a szemöldökét Ágas sejtelmes mosoly kíséretében.

Elvörösödve pillantottam rá.

- De - vágta rá Sirius összevont szemöldökkel, mintha még az arckifejezésével is azt sugallná, hogy nagyon rossz pillanatban szakították meg abban, amit éppen csinált.

- Ó, úgy tudtam, hogy ma sikerül - bokszolt a levegőbe Ágas, én pedig elnevettem magam.

- Nem volt más lehetőségem, különben még mindig az aggódását kéne hallgatnunk - vonta meg a vállát vigyorogva Sirius.

- Merlinem, tényleg! - csaptam a homlokomra. - Mi lesz Holdsáppal?

- Azért jöttem utánatok. Amikor Lilyvel meghallottuk a farkasüvöltést, azonnal beküldtük az embereket a nagyterembe. Ő is velük ment, már csak mi vagyunk odakint - magyarázta James. Felsóhajtottam, úgy látszik, Ágasnak, ha Lilyvel van, nem teljesen megy el az esze.