Öltönybe Bújt Szerelem

Chapter 5 - Folytatás

A zápor már csak elszórtan szemerkél, s nyoma sincs a több órával ezelőtti szorgos esőnek, s a várostól távol, látni, ahogy a Nap sugarai megvilágítják az üde, friss esőcseppeket, amikről visszatükrödődve vetül szemünk elé a természet egyik legfantasztikusabb teremtése, a szivárvány.

Scarlettel a Stúdió előtti zebránál állunk, hol a lámpa fénye pirosra váltva akadályoz meg minket, hogy tovább haladjunk az úticélul kitűzött kis kávézó felé. Előttünk sorra haladnak el az amerikai stílusban megtervezett autók, amiket én jobban szemügyre véve veszem észre, hogy eltérőek az angol típusú, márkásabb kocsiktól.

- Luc! - szólongat színész kollégám, mire nem válaszolva figyelem tovább a város jellegzetes, de igen apró részleteit, amin az emberek szeme csak elsuhan, észre sem véve őket - Lucy! - csap kicsit erősebben a vállamra, mire ijedten kapom oda kékes íriszeimet, belefúrva őket az ő zöldjeibe.

- Mondd - pillantok vissza az eddig tanulmányozott villanyoszlopra, majd mosolyt húzva rózsaszín ajkaimra, várom, hogy elkezdje a mondanivalóját.

- Arra gondoltam, hogy Tom és Chris is jöhetne velünk - kacsint rám a most vörös hajú kolléganőm, mire csak értetlenül rázom meg a fejem.

- Melyik Tom és melyik Chris? - nevetek fel kicsit nyúzottan, mert tudni illik nem esik jól a korán kelés, miután egész nyáron tizenegy óra előtt ki sem keltem az ágyból.

- Természetesen Tom Holland és Chris Evans, hát kik mások? - csapja össze tenyereit, majd zöldre váltó lámpánál karon ragad, és a késői nyaraláson lévő, megilletődött kínai túristák előtt elhúzva, érünk el az úttest másik oldalára.

- Mindenképp ezt szeretnéd, Scarlett? - nevetek fel, miközben már a túloldali járdán lépkedünk a kávézó felé - Toméknak biztos nincs ideje ránk, hisz Chris-szel nagyon elvannak - mosolygok egy aprót, majd útitársamra nézek, aki valamit sebesen ír a telefonján, s mikor látja, hogy figyelem, gyorsan elküldi az üzenetet, s elrakja a farmerzsebébe.

- Öt perc, és Benedict-tel jönnek utánunk - villantja meg győztes vigyorát, amit ma már volt szerencsém többször látni - Ha szeretnél Tomnak és Chris-nek bevágódni, mesélj nekik az otthoni dolgokról, vagy három hónapja nem voltak Londonban - kacsint rám, majd belökve a *Ben's Caffe üvegajtaját, megszólaltatva a csilingelő kis harangot, lépünk be a barátságos helyiségbe.

- Jó napot! - szólal meg egy nálam jóval fiatalabb, talán tizenhét éves lány az eladópult mögül - Mit adhatok? - pislog ránk, mikor odaérünk a sötét tölgyfa munkapultos  márvány standhoz.

- Később jönnek utánunk a többiek, ülj le, addig én rendelek - mondja Scarlett majd odalép a kiszolgálóhoz, ameddig én helyet keresek a parányi kávézó asztalai közt szlalomozva.

- Egy jeges kávét, két epres shake-et, banános - vaníliás turmixot, és egy expresso-t kérnék - hallom meg a rendeléseket Scarlettől, aki éppen a sebesen jegyzetelő boltos lánynak magyaráz az üvegpult felett kiaggatott táblára mutogatva. - Lu, öten leszünk, olyan helyet keress, aminél minimum annyi van! - kiált oda nekem, majd intve a dolgozónak, lépdel hozzám, és nemes egyszerűséggel helyet foglal egy aranyos, öt fős asztalnál.

- Mondd csak, Scar, mennyire vagy te jóban a fiúkkal? Nem fura szinte egyedüli nőként csapat része lenni? - bombázom szegény vörös hajú barátnőmet, aki figyelmesen hallgat engem, majd szóra nyítná a meggyvörösre rúzsozott ajkait, de az üzlet  harangocskája, az üvegajtó felett megszólalva, fojtja belé a szót.

Három férfi lép be a kávézó bejáratán, szinte egymást lökdösve, hangosan röhögve az előbbi incidensen, majd felpillantva néznek körbe a mogyoróbarna falú helyiségben, s szemeik megakadnak rajtunk. Gyors léptekkel lépdelnek oda hozzánk, majd Chris kirántja a mellettem lévő széket, foglal helyet, s mellé Tom, majd Benedict ül le.