𝘖𝘯𝘦 𝘸𝘳𝘰𝘯𝘨 𝘯𝘶𝘮𝘣𝘦𝘳...[AFI] (szünetel)

Seventeenth

Ashy: Babám mi történt?

Me: Apám elrendelte, hogy itthon kell maradnom és nem találkozhatunk addig amíg ki nem javítok mindent és tisztelettel nem beszélek az új nőjével

Ashy: 10 perc ott vagyok

Me: Nem jöhetsz be

Ashy: Ablakod is van nem?

Me: Mekkora egy zseni a pasim

Ashy: Ezért szeretsz nem?

Me: Ezért is

Me: Kinyitottam az ablakot

Me: Várlak

Ashy: Már csak 5 perc

🔆

-Akkor mesélj. Mi történt, amiért be lettél zárva? - az ágyamon feküdtünk össze bújva. Amikor megjött egyből a nyakába ugrottam, és éppen hogy nem sírtam el magamat.

-Az történt, hogy a töri tanár behívatta apámat, hogy nem voltam múlt héten órán és én nem akartam megmagyarázni... - kezdtem bele. Minden azzal a rohadt tanárral kezdődött. Nem tudta elfogadni, hogy nem csak az ő tantárgya létezik és ezt meg is jegyeztem neki, ami szintén nem tetszett neki. Ezért lett behívatva édesapám. Az egész délutánt veszekedéssel töltöttük. Még az a hülye picsa is beleszólt, hogy még is mi legyen a büntetésem. Végül azt kaptam, hogy minden nap négyre haza kell érnem, a "szüleimmel" vacsorázni, és csak hétvégén látogathatom meg a bátyám, amíg ugye kórházban van.

-Sajnállak édesem, de hidd el megoldjuk. Mi lenne ha suli után a könyvtárba mennénk. Ott tudsz tanulni és együtt is lehetünk. - tetszett Ash ötlete, nagyon is. Szerettem mindig könyvtárba járni és legtöbbször a szüneteimet is ott töltöttem.

-Most ne ezzel foglalkozzunk. Inkább mesélj milyen napod volt, ha már nekem pocsék. - sóhajtottam. Ashton nem válaszolt, hanem egyből az ajkaimra tapadt. Heves csók csatába kezdtünk. Észre sem vettem mennyire hiányzott egész nap a csókja.

-Már csodálatos. Hiányoztál, nagyon. - suttogta a nyakamba, ahogy hozzám bújva pihent. A göndör fürtjei csikizték az állam, amikor az arcát még jobban belefúrta nyakhajlatomba.

-Te is hiányoztál, kis majmom. - nem tudtam máshoz hasonlítani. Szó szerint egy papír lap se fért volna el köztünk, annyira magához szorított. Mintha mindentől és mindenkitől védeni szeretett volna.

-Maradok estére, jó? - nem tartottam jó ötletnek, hogy itt maradjon. Még csak hét óra volt és féltem, hogy apám vagy Sarah ránk nyit. Ezért kitaláltam valamit, ami lehet még kockázatosabb, de így nem ölné meg apám Ashtont.

-Van egy jobb ötletem. Én megyek hozzád este, de most szépen lelépsz, és pontban tizenegykor az ajtóban legyél. - öleltem meg, és toltam ki a barátomat az ablakomon. Miután sikeresen kimásztam az öleléséből, és sikerült felhúznom magam mellé.

-Várlak, de vigyázz magadra, és inkább eléd jövök kocsival. -puszilta meg az orrom búcsúzás képen Ash. Szegény éppen, hogy ki nem esett az ablakon.

Miután Ashton elment lementem apáékhoz vacsorára. Megterítenem természetesen nekem kellett. A vacsora valami rendelt csoda kaja volt, minden nélkül. Szinte mintha fűrészpor lett volna.

-Jó étvágyat! - mosolygott újdonsült nevelő anyám.

-Köszi! Neked is, ribanc. - az utolsó szót suttogva mondtam ki. Remélve, hogy egyikük sem hallotta meg.

-Kedvesebben. - nézett rám szúrós szemekkel édesapám. A vacsora hamar véget ért. Próbáltam mindent megenni, de nem sikerült. Mentségemre csak annyit tudtam mondani, hogy mielőtt lejöttem csokit ettem. Persze apa ennek sem örült, mert így hogy mutatok jó példát.

A kanapén ültünk, mert Sarah kitalálta, hogy nézzünk valamilyen filmet közösen. Az óra vészesen közelített kilenc óra felé. Még szerettem volna valamennyit tanulni a másnapi töri dogámra, amit sikeresen elfelejtettem. A film után úgy éreztem muszáj beszélnem velük. Először megköszöntem a vacsorát, és elmondtam a véleményemet a filmről, amiből rájött apu, hogy csak körítés az egész.

-Mond már mit szeretnél végre és ne terelj, kislányom. - belekezdtem végül az egészbe. Amikor felhoztam apának Ash ötletét, hogy szívesebben tanulnék a könyvtárba egyből beleegyezett és egy órával eltolta a kimenőmet is. Persze nekem másabb ötleteim is voltak. Úgy gondoltam, hogy nem fontos minden nap otthon aludnom. Szóval így kezdődött az én kis kalandom. Életem szerelmével, apám szabályozásaival, egy mostoha anyával és a furfangosságommal. Ugyanis eldöntöttem, hogy minden este ,és nem csak ezen az egy éjszakán, tizenegy óra után elmegyek Ashtonhoz, és minden reggel hatkor vissza lógok az ablakomon, hogy ne vegyék észre a nem otthon alvásomat.

-Most viszont megyek aludni. Jó éjszakát! - köszöntem el apáéktól. A tervemben az szerepelt, hogy még itthon lezuhanyzott, de már csak bepakolni volt időm egy táskába, hogy átvigyek pár cuccot még. A múltkori szökésnél átvitt dolgokból még volt pár ruhám Ashnél, de nem elég. Valahogy nem jöttek rá apámék, hogy nem éjszakáztam otthon, és hogy a vacsorát sem fejeztem be. Valószínűleg jobban elvoltak egymással, és észre se vették, hogy leléptem. Most viszont elő vigyázatosabb voltam, ezért mielőtt kimásztam volna az ablakon kicsit hallgatóztam, hogy mikor mennek be végre a szobájukba.

Az ajtót még nem mertem használni, mert féltem, hogy túl hangos lesz a parketta és a nyílászáró. Amikor nem hallottam már semmilyen neszt fogtam a táskát egyszerűen kidobtam az ablakon, és utána ugrottam. Ilyenkor örültem a legjobban annak, hogy nem emeletes házunk van.

Ahogy kiértem az utcából megpillantottam Ashton kocsiját. Először nem értettem miért nem a ház elé jött. Majd ahogy beültem mellé egyből leesett, hogy így véletlenül sem kelt fel senkit fél tizenegykor a környéken.

Sziasztok!

Visszatértem! Nem egy hosszú résszel jöttem, de megpróbáltam a legjobbamat. Valószínűleg van még egy kis javítani való benne, de hamarosan az is meglesz és tökéletes lesz. Igyekszem a következő résszel. Köszönök nektek mindent, és azt is, hogy nem soká meg lesz a 3k ,amikor elkezdtem a könyvet gondolni sem mertem rá, hogy ennyi megtekintés lesz rajta. Legyen mindenkinek gyönyörű napja!