꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

9. Fejezet.

*Elina szemszöge.*

-Annyi év után láthatom azt a lányt, aki azután született, miután a drága apánk összekötötte életét egy másik nővel, miután lemondott a régi életéről. Hátra hagyva mindent, itt hagyott minket anyámmal. Új életet kezdett a tiedével.- Sóhajtva rápillantottam az infúziójára. Tudatosult bennem, hogy hamarosan fel kell raknom egy újat, mert fogytán van a jelenlegi. -De szeretném hogy tudd Húgi, hogy nem haragszom rád! De viszont arra az emberre sokkal inkább, aki az én anyámat is megölte. Az pedig nem más!-

-Mint én!- Lépett beljebb a kórterembe az az ember, aki tönkretette az életemet.

-Mit akarsz itt Clark?- Éreztem pezsegni magamban az adrenalint.

-Csak gondoltam benézek a kislányhoz, aki megkísérelt megölni a mai nap!- Becsukta maga után az ajtót. -Csak aranyom nem vette figyelembe, hogy már üres volt a fegyverének tára!-

-Lauren?- Vontam fel szemöldökeimet meglepetten.

-Úgy van Drágám! Ő pont olyan, mint te!- Kajánul mosolygott. -Mily hihetetlen! Egymásra talált a rég elfeledett család, utolsó két tagja! Bár azt hittem, hogy majd meg akarod ölni őt. Elvégre Lauren anyjával kezdett új életet a drága apád, miután bolond mód azt hitte, hogy maga mögött tudhatja, a gyilkos múltját!-

-Ő nem tehet arról, hogy te őrületbe kergetted az apánkat, és ezért inkább elmenekült! Nem tud semmiről, csak amit te kikotyogtál! És ha tudni akarod, nem akarom őt megölni! Az pedig egyre jobban tetszik benne, hogy neki is szíve ügye téged megölni Clark!-

-Ó igen?- Vigyorgott, és az ágy végébe sétált. -És te azt hiszed, hogy ha majd magához tér, és te elmondod neki hogy a nővére vagy, egy régi házasságából eredően, ő hirtelen egyik csapásról a másikra megszeret téged? És végül együtt alkottok egy boldog kis családot?- Kinevetett. -Olyan hiszékenyek vagytok ti Frank utódok.-

-Nekem már bőven megteszi az is, ha majd segít nekem megölni téged Clark!- Igyekeztem elnyomni magamban a haragot, a gyűlöletet. Nem akartam meggondolatlanságból neki rontani, hogy ezt a munkámat is elveszítsem miatta.

-És utána?- A gonoszság csak úgy áradt tekintetéből. -Te jobbra, ő balra?- Felém kezdett lassan sétálni. -Mind a ketten tudjuk drága Elina, hogy egyedül vagy, mint a kisujjad. Vágysz egy családra, ahol biztonságban és szeretetben élhetsz. De te is tudod, hogy ezt tőle.- Ránézett Lauren-re. -Nem kaphatod meg!- Megállt velem szemben. -Na és a drága fiam? Mindketten tudjuk, hogy Leo, azaz Zayn ölte meg Apátokat, még ha igazából nem is szándékosan! Ha ezt megtudja Lauren, olyan lesz mint a nyomkövető kopó kutya, akárcsak te! Hirtelen meg akarjátok majd ölni őt is, és ezt nem hagyhatom. Mert én fogom majd megölni őt, ha egyszer végre bevégezte a dolgát, és elhozta nekem Harry Styles-t. Tudom hogy meg fogja tenni! Tudod honnan?- Hatásszünetet hagyott. -Mert meghalna a drága húgodért!- Kajánul mosolygott.

-Húzz el innen Clark!- Ökölbe szorítottam a kezemet.

-Istenem!- Meredt arcomra. -Aligha van köztetek két vagy három év különbség. Te vagy az öregebb, de a leghülyébb is!- Képen röhögött. -Lauren téged is meg akar majd ölni. Ebben biztos vagyok!- Suttogta. -Itt az alkalmad drága kis Elina. Öld hát meg te őt!- Pillantott le a húgomra.

-Takarodj innen Clark Diaz!- Sziszegtem.

-Hú! Szemedből csak úgy árad a gyűlölet szépségem! Ezt már szeretem!- Meghátrált. -Ám legyen! Akkor játsszunk úgy, ahogy ti akartok Morris nővérek! Most elmegyek, majd pedig egy szép napon ismét találkozunk! De ha jön a hír hogy meghalt a fiam, mind a kettőtökkel nyomban puszta kézzel végzek! Ezt vésd a csinos kis buksidba!- Fenyegetése befejeztével, elhagyta a helyiséget.

-Egyszer úgyis megöllek Clark Diaz!- Lepillantottam húgomra. -De előtte őt ki kell képeznem!- Ekkor hirtelen eszembe jutott Harry Styles. -Úristen!- Számhoz kaptam a kezem, ezt követően pedig kirontottam a szobából.
Végig szaladtam a folyosón, egészen az említett férfi kórterméig. Benyitottam hozzá, de nyugodt szívvel nyugtáztam, hogy vele minden a legnagyobb rendben. Már éppen fellélegeztem volna, amikor valaki leütött a félhomályban.

*Zayn szemszöge.*

-Istenem!- Nyögtem, és a sajgó ponthoz nyúltam a fejemen. -Ez a fejbe vágósdi ilyen jó dolog?- Lassan felültem. -Már kezdem unni!- Felhúztam karjaimmal magamat a kanapéra, és ekkor észrevettem hogy eltűnt a hármunkról készült közös kép, amin Lauren, Harry, és én voltunk láthatók. -Mi a fene?-

*Susan szemszöge.*

Elmerengtem a történteken, és még csak azt sem vettem észre, hogy hazaértünk.

-Megjöttünk életem!- Puszilta meg arcomat Stefan. -Gyere! Csinálok vacsit.- Jelentette ki, aminek felettébb megörültem, bár nem voltam igazán éhes.
A bejárati ajtóhoz sétálva elővettem a háznak a kulcsait a táskámból, azonban az már nyitva volt. Meglepetten néztem Stefan-ra, aki nyomban fegyvert ragadott, és félre tessékelt. -Bújel!- Suttogta, én pedig csak a fal takarásába helyeztem magam.

*Stefan szemszöge.*

Halkan besétáltam a félhomályba burkolózott nappaliba, hogy megvizsgáljam a helyszínt. Mindenhova benéztem, de amint a hálóba értem, a nevemet hallottam kiabálni Susan szájából. Rögtön kifutottam, de addigra már késő volt, mert betuszkolták őt egy fekete furgonba. Rögvest vissza szálltam a kocsiba, hogy üldözőbe vegyem. Egyből felhívtam Jack-et, aki nem váratva magára, felvette a telefont.

-Segítened kell!- Kiabáltam.

-Mi a baj Stefan?-

-A lányodat elrabólták!- Lihegtem idegesen.