Szívedhez láncolva (KiriBaku)

Prológus

Bakugou szemszög:

Egy sziklán ültem és csak néztem a tájat. Vagyis inkább néztem ki a fejemből. Már hetekig egyedül járom az utamat és mentem meg az embereket.
Sóhajtva felálltam és folytattam az utamat.
Mikor az erdőben sétálgattam, nyöszörgéseket hallottam, mintha valaki nagyon erőlködne. A hang irányába mentem, mindenre felkészültem. Két kezemmel szét húztam a bokrot és a látvány megdöbbentett.
Egy sárkány fiú próbált kiszabadulni egy háló fogságából, de nem tudod. Igazából nem nagyon tudtam kivenni, hogy most hogyan helyezkedik el. Teljesen összegabalyodott. Egy sóhajjal előtűntem és készültem megszólalni, de a sárkány fiú észre vett.
-Oi! Huh, már azthittem teljesen egyedül maradtam, jó hogy jössz! Izé, segítesz kiszabadítani?-kérdezte cápa vigyorral az arcán.
Szó nélkül elvágtam, amire egy kisebb síkítással a földre huppant. Szegény nagyon összegabalyodott, így segítettem neki.

Kirishima szemszög:

Huh, nagy szerencse, hogy jött ez a szőkeség. A földre huppantam és próbáltam kiszabadulni, kevés sikerrel, de ő segített leszedni magamról.
-Hagyd csak, így jobban összegabalyodik!-mondta és leszedte rólam a hálót. Ezután felállva megköszöntem.
-Igazán nincs mit!-mondta, majd visszament az útra, amire én követtem.
-Miért követsz?-nézett rám vörös íriszeivel.
-Sárkány lovasnak tűnsz, vagy nem az vagy?-kérdeztem.
-De!-túrt bele a szőke tincseibe.
-Én Kirishima Eijiro vagyok!-mutatkoztam be.
-Bakugou Katsuki!-mutatkozott be ő is.
-Jó, most hogy ismerjük egymást, hova megyünk?-kérdeztem.
-Nem megyünk mi sehova!-felelte. Miért ilyen goromba?
-Van már sárkányod?-kérdeztem.
-Miért érdekel?-kérdezte.
-Ezek szerint nincs!-állapítottam meg.
-Mi a...-nézett rám.
-De itt vagyok én! Én szívesen leszek a sárkányod!-mondtam a cápa vigyorommal.
-Tch!-felelte.
-Na, az adósod vagyok!-győzkődtem.
-Rendben! Bakugou Katsuki vagyok és ezennel kinevezlek sárkányommá! Egészségben, betegségben ott leszek melleted!-mondta, miközben jobb kezét a szívére, míg a balt a vállamra tette, szemét végig az enyémbe fúrta.
Ugyanezt tettem én is.
-Kirishima Eijiro vagyok, mint sárkányod! Szolgálni foglak jóban, rosszban, egészségben, betegségben!-fejeztem be az ígéretet.
-Akkor gyere, Ei!-mondta és megindult, amire én követtem őt.

Bakugou szemszög:

Nem hittem volna, hogy így találok egy sárkányt. Viszont érdekelt, hogyan keveredett bele a csapdába. Így megkérdeztem a vöröst.
-Tulajdonképpen, hogyan estél csapdába?-kérdeztem.
-Éppen leakartam pihenni, így letértem annál fához, de nem vettem észre azt a csapdát! Szerencse, hogy nem volt ott senki, különben nekem annyi!-mesélte.
-Igen, mostanában sok az ilyen!-mondtam.
-Egyébként mikor fogsz megjelölni, hogy a tied vagyok?-kérdezte mellém érve.
-Mi?-néztem rá.
-Az ígéret legutolsó és legfontosabb lépése!-mondta.
-Igen, tudom!-mondtam.
-Szóval? Nem azért, csak--
-Tudod mit!-vettem magamhoz a palástomat és letéptem egy csíkot, amit a nyakára tekertem.
-Tessék! Most már az enyém vagy!-mondtam és tovább mentem.

Kirishima szemszög:

Megérintettem az anyagot és elmosolyodtam.
-Köszönöm!-szaladtam utána.
-Ugyan mit?-kérdezte.
-Hogy a sárkányod lehetek!-mosolyodtam el még jobban.